Védelmező [BakuDeku - Omegaverse - Befejezett]

2.fejezet

Bakugou felsóhajtva lépett be a helyiségbe a zöld hajú után, ki már rögvest a megfelelő emberrel konzultált. Máris úgy tűnt, hogy a főnök minden lényeges dolgot a tudtára adott.

Ahogy a szőke hajú belépett a helyiségbe, Midoriya felé vetett egy pillantást, biztatóan rámosolyogva, mire Bakugou csak ő zavartan mellé sietett.

- Találtatok valamit? – kérdezte rögvest a férfitől, nem törődve a zöld hajúval.

- Nem igazán – sóhajtotta a helyszínelés vezetője, gondterhelten megcsóválva a fejét – Ahogy arra számítottunk, a legtöbb lehetséges nyom elveszett, a gyilkos jól kitalálta ezt. Csak azt nem értem, hogy azon a nyavalyás utcán, ami mindig csurig van emberekkel, hogy nem látta senki, hogy nem tudott senki sem észrevenni egy gyilkosságot, világos nappal? – kérdezte értetlenül – Hisz mindenki csak arra lett figyelmes, hogy valaki holtan fekszik az utca közepén! Mindenesetre Kirishima holttestén bőségesen találtunk ujjlenyomatokat, viszont van egy olyan érzésem, hogy a gyilkos kesztyűt viselt, ha már ilyen jól megoldotta az egészet. Attól tartok, hogy az egyetlen esélyünk a helyszínen lévő térfigyelő kamerák és néhány olyan szemtanú elmondása lehet, akik talán tényleg láttak is valamit. Mindkettő a te, pontosabban a ti dolgotok már – pillantott Midoriyára – Gondolom, hogy ezt a két legfontosabb dolgot amúgy sem hagynád másra – pillantott vissza ismét a szőke hajúra – Amint lesz valami új információ azonnal szólok neked. Ma estig van lehetőségünk vizsgálni a holttestet, ilyen esetekben általában több időnk lenne erre, esetleg fel is boncolhatnánk, de a családja ellenezte ezt, amit valahol meg lehet érteni... Nyitott koporsós temetést szeretnének, szóval minél előbb akarják intézni a balzsamozást és a temetést is, amíg még a test jó állapotban van. A halál oka egyértelműen a szívébe állított kés volt, esélye sem volt, ettől függetlenül, mint mindig végzünk vérvizsgálatot, sok minden kiderülhet belőle. De a laboreredményekre még várni kell. Egyelőre ennyi. Oh, és egy lista a helyet környező kamerák elhelyezkedéséről és azokról, akiknek a tulajdonában vannak azok – nyújtott át férfi a szőke hajúnak egy dossziét, melyet ő rögvest el is vett tőle.

- Köszönjük – bólintott Bakugou a mellette álló kísértében, majd köszönve mindketten elhagyták a helyiséget.

A szőke hajún látszott, hogy megviseli ez az egész, hogy már ennyi beszéd a legjobb barátja és egyben a számára egyik legfontosabb személy haláláról, teljesen letöri. Ilyen esetekben sohasem szokta hozzá tartozó, vagy ismerős vállalni a nyomozást, a férfi főnöke is ellenezte, de ő hajthatatlan volt.

- Kacchan... - szólította meg bizonytalanul Midoriya.

- Most csak maradj csendben egy kicsit – suttogta a férfi, maga elé bámulva lépkedve felfele a lépcsőn. A zöld hajú megértette ezt, és eleget tett a kérésének, így némán követte őt egyenesen fel az irodájába.

Bakugou, ahogy belépett a helyiségbe végigfutott a hátán hideg. A mellette álló fiatal férfi rossz szemmel pillantott rá, majd a tárva maradt ablakra, amit rögvest odasietett becsukni.

Tavasz eleje volt már, de ez nem az a szép, napos időszak volt, annak inkább az ellentéte, folyamatosan esett és érezni lehetett a zord tél utószelét.

Bakugou nem szólt semmit a férfi cselekedetére, egyszerűen csak helyet foglalt az asztalánál, kinyitva a kapott anyagot, átnézve annak tartalmát, azon gondolkodva, hogy vajon melyikkel is kezdje.

Eközben a zöld hajú csendesen figyelte őt, az ablak mellett támaszkodva.

- Kach- szólalt volna végül meg, de a férfi ugyan csak nem hagyta, rögvest a szavába vágott.