Védelmező [BakuDeku - Omegaverse - Befejezett]

25.fejezet

- Én? Megölni? Kirishimát? Ugyan... - kuncogott a fekete hajú a vele szemben ülő férfi kérdése hallatán.

Alig egy órája hívhatták be, azt követően amint Bakugou elment. Dabi pedig engedelmeskedett és máris a kihallgatószobában ült, a lila hajú férfivel vele szemben, kinek már rég nem tetszett ez a helyzet.

Bakugou eközben a zöld hajú háza felé tartott, amiért akarva-akaratlanul is úgy érezte, hogy megbántotta a másikat, így most ezt muszáj megbeszélnie vele. Nem is értette mikor kezdték el érdekelni mások. De valahogy most ösztönösen cselekedett, mint sem a - nem teljesen nevezhető – ép elméjére hagyatkozott.

Percekkel később leparkolt az ismerős ház előtt, majd habozás nélkül indult meg az ajtó felé, melyen rögvest elkezdett dörömbölni, egyáltalán nem foglalkozva az amellett található csengővel.

A zöld hajúnak elég egyértelmű volt ki az az állat, aki így keresi őt, emiatt pedig csak kissé bizonytalanul nyitotta ki az ajtót. S még csak fel sem mérhette a szőke körvonalait, az rögvest befurakodott a lakásba, Midoriya ajkaira tapadva, ezáltal nem kicsit meglepve a férfit.

Midoriyának kellett egy kis idő, míg felfogta helyzetet viszont ekkor sem csókolt vissza. Bakugou a falnak nyomva őt csókolta továbbra is az ajkait, de ahogy kezdett egyre inkább bevadulni, a zöld hajú inkább eltolta magától, idegesen nézve a skarlátvörös szemekbe.

- Mi van? – kérdezte Bakugou értetlenül, mire Midoriya csak hitetlenül pislogott rá.

- Mit művelsz? – kérdezett vissza.

- Hah? Mi bajod van? – kérdezte már a másik is idegesen, mire a zöld hajú vonallá préselve ajkait sütötte le tekintetét.

- Rejtegetsz valamit előlem – sziszegte halkan, mire Bakugou csak értetlenül pislogott rá.

- M-mi? I-izu-

- Fejezed már be! – szólt rá Midoriya letörten – É-és... ne hívj így...! Ijesztő! – pillantott zavartan félre – É-én nem értem, hogy miért csinálod ezt...

- Miről beszélsz? – kérdezte halkabban Bakugou.

- M-mintha csak... stresszlevezetőként szolgálnék... mintha... csak azért csinálnád ezt, hogy megfeledkezz róla – hunyta le szemeit – Igen... persze eddig is tudtam, hogy ez részben vagy inkább teljesen ez így is igaz, de akkor is...! És zavar, hogy nem mondasz el mindent! – szorította ökölbe kezeit, ajkaiba marva – A-az a hangfelvétel... elküldtél a „picsába", hogy a te szavaiddal éljek... d-de mégis miért? Mi van rajta, amit netán nem kellett volna még hallanom? Nekem még mit nem mondtál el? – kérdezte halkan, mire Bakugou felsóhajtva hátrált el tőle.

- Ne haragudj – motyogta halkan – Tudom, hogy nem voltam veled valami kedves... cs-csak... mindegy. A teljes hangfelvétel pedig Shinso birtokában van már, te is meghallgathatod a következő munkanapodon, szóval... de... Ah... nem így akartam elmondani... Jogos az emiatt érzett haragod, d-de... N-nem is olyan súlyos amilyennek gondolod, vagyis... Csak annyi, hogy annak idején én is drogoztam... H-hogy eddig is tudtam, hogy Kirishima drogozik... h-hogy honnan van a drog, személyesen ismerem Dabit és... ennyi – rántott vállat – És ezt még sokáig tudnám részletezni, de... Lényegében ennyi. Tessék. Ne haragudj, hogy nem mondtam el – tette karba kezeit lesütött tekintettel.

- É-én végig mindent megosztottam veled, d-de te csak mindig tőszavakban válaszoltál, apróságokat mondtál el, é-és most ez... más előbb tudja...? Ennyire nem bízol bennem? – kérdezte fájdalmasan, lebiggyesztett ajkakkal.

- É-én csak – hebegett a szőke, de nem tudta mit mondjon – N-nem tudom eddig miért nem mondtam el – hunyta le szemeit bűnbánóan – E-ez az egész dolog az elején... az, hogy ellenem voltál... Sajnálom, é-én csak próbáltam információhoz jutni és nem kihasználni téged, mindig csak a lényeget mondtam el, de annyi elég volt egészen eddig, nem...?