Védelmező [BakuDeku - Omegaverse - Befejezett]

34.fejezet

Bakugou ahogy elhangzott az esküdtszék döntése, mintha csak felriadt volna a rémálomból, amibe nem is olyan rég belecsöppent.

Egyszerűen döbbenten pislogott, meglepetten próbálva realizálni azt, hogy felébredt, hogy véget ér ez a szörnyűség.

Tüdejét megkönnyebbült sóhaj hagyta el, s tekintetét óvatosan a mellette ülő nőre vezette, kinek halvány mosoly ült ajkain.

- Köszönöm - suttogta neki halkan Bakugou megkönnyebbülten.

- Remélem helyesen cselekedtem azáltal, hogy segítettem neked – válaszolt felsóhajtva, majd felkelve a helyéről felé fordult – Gratulálok – biccentett aprót ismét elmosolyodva.

Bakugou egy órával később már szabadlábon hagyhatta el az épületet, Midoriyával az oldalán, ki boldog mosollyal az arcán haladt mellette.

- Szóval vége? - kérdezte felvirultan.

- A nyomozásnak nem – sóhajtotta Bakugou gondterhelten - Nincs meg a tettes, és addig én nem nyugszom, amíg meg nem találom és rácsok mögött nem tudom! Ötletem sincs ki volt, de több gyanú is felmerült, bárhogy őszinte legyek, úgy hiszem, hogy egy olyan személyről van szó, aki eddig egyáltalán nem került a képbe - gondolkodott el míg beszálltak a zöld hajú autójába.

- Meglepetten összeszedett vagy ahhoz képest, hogy még csak most kaptad vissza a rendes életed. Viszont... biztos vagy benne? – kérdezett vissza bizonytalanul.

- Muszáj. Itt az idő hatalmas értékkel bír. És valami itt bűzlik - sóhajtotta megrázva a fejét - Tetsutetsu azt mondta Dabi volt, próbálta velem elhitetni és nem hiszem, hogy Dabi tudta nélkül hazudott volna, ám Dabi a kihallgatáson ártatlannak vallotta magát. Miért akarták velem elhitetni azt, hogy ő tette? Felhergeltek, magukra terelték a figyelmem, egy elterelés... De vajon kit védtek ezáltal? Tény, hogy hülyének állítottak be ezáltal, úgy, hogy még erőszakoskodtam is, egyre nagyobb gyanút keltve. Kezdte mindenki azt hinni, hogy én hazudok és hogy én vagyok a tettes. Őszintén már egyáltalán nem hiszem, hogy Dabi volt. Sokat gondolkodtam a rácsok mögött, volt rá bőven időm, s rákellett jönnöm, hogy a valós tettes nincs közöttük. Nem ítéltek el, míg, ha a nyomozást vezetők úgy is vélik, hogy én voltam. A főnököm azt mondta, nem kaphatom vissza az ügyet, ez viszont nem azt jelenti azt, hogy nem is segédkezhetek benne.

- Nem hülyeség ez, viszont... – húzta el a száját Midoriya – Biztos, hogy megéri ismét veszélybe sodornod magad? Nem kizárható, hogy ismét a bíróság előtt találod magad, valamilyen okkal kifolyólag, ha minden áron bele akarsz folyni ebbe az egészbe – szólt aggodalmasan.

- Tudom mit csinálok – válaszolt Bakugou elszántan.

- Legutóbb is így volt, nem? Csak hogy a dolgok nem a te általad tervezettek szerint alakultak – nyelt aprót, mire a szőke csak csendesen félrepillantott.

- Jelenleg a támogatásodra van szükségem – sóhajtotta halkan, kis idő után, kibámulva az autó ablakán.

- Tudom Kacchan, mindössze... védeni próbállak. Nem akarom, hogy ez megismétlődjön ez, senki sem, én nem mondom, hogy ne próbálkozz, csak arra kérlek legyél óvatosabb! – pillantott rá ajkaiba marva.

- Az meg lesz – rázta meg a fejét lehunyva a szemeit – Úgy érzem nem haladok rossz nyomon, mindössze egy apróság kell, mi alapján elindulhatok a megfelelő személy felé, és ez az apróság úgy érzem, hogy már a kezünkben is van, csak még nem vettük észre, vagy nem tulajdonítottunk neki elég nagy figyelmet. Mindössze elég nehéz így, hogy kivagyok zárva a nyomozásból.