Védelmező [BakuDeku - Omegaverse - Befejezett]

6.fejezet

Midoriya másnap reggel, kissé késésben bár, de Bakugou irodájának az ajtaján kopogtatott, választ várva, de azt a harmadik kopogtatás után sem kapta meg.

Zavartan nyitott be, s meglepettség lett rajta úrrá amikor a férfit nem találta az íróasztala mögött. Ezt egy kicsit furcsának tartotta, de még mindig magas volt arra az eshetőség, hogy ne tán meglátogatott valakit információért cserébe. Először is körbe járta az épületet, aztán amikor már tényleg sehol sem találta őt, úgy döntött felhívja, viszont a telefonja ki volt kapcsolva.

A zöld hajú emiatt már egyre idegesebben járkált az épületben, míg végül úgy döntött, hogy a férfi munkáltatójához fordul.

Aprót nyelt, majd bekopogtatott az ajtón, s rögvest választ is kapott. Óvatosan lépett be a hatalmas terembe, mely valójában egy iroda volt, noha cseppet sem nézett ki úgy.

A keresett illető az asztala mögött ült, épp egy jelentést lapozgatott, majd felpillantott az újonnan érkezett vendégre.

- Elnézést a zavarásért! – szólalt meg elsőként Midoriya, mire a másik kíváncsian felvonta a szemöldökét.

- Mondd, mit szeretnél? – döntötte oldalra a fejét az idősödő férfi.

- Bakugout nem találtam az irodájában, sem az épület bármely szegletén, próbáltam telefonon is elérni, de sajnos nem jártam sikerrel. Ezért gondoltam önhöz fordulok, hátha tud nekem segíteni! Tudja... nem akartam belenyúlni semmibe Bakugou engedélye nélkül.

- Oh...? Nos, attól tartok, hogy ma én sem láttam őt bejönni. Lehetséges, hogy csak elkerültük egymást, vagy az is, hogy egyből a helyszínre ment körül nézni, vagy talált valamit, amin elindulhat, mindenesetre furcsa az, ha telefonon nem tudja elérni – ráncolta össze homlokát elgondolkodva.

- Gondolja, hogy valami baj lehet...? – kérdezte Midoriya félve, mire a másik felsóhajtott.

- Bakugou... ő egy erős ember... nehéz helyzetben van, de túl fogja élni, viszont lehet, hogy nincs most olyan állapotban, hogy bejöjjön dolgozni. Látszott rajta, hogy elnyomja az érzéseit, de valószínű, hogy mindössze csak eddig tartott ki. Bár aggasztó, hogy felém ezt akkor sem jelezte.

- Szeretné, hogy elmenjek hozzá, megnézni, hogy minden rendben van-e vele? – kérdezte bizonytalanul a zöld hajú.

- Én kérni nem kérem, de ha gondolod elmehetsz megnézni, szerintem nincs különösebb gond, felesleges az aggodalmad! Hah... ezért nem akartam, hogy ő kapja az ügyet – rázta meg a fejét – Pedig jobb lenne minél előbb áttörést elérnünk, mivel egy gyilkosról van szó, és lehetséges, hogy teljesen oktalanul ölt, ráadásul még csak nem is olyan módon, hogy elakarta volna tüntetni a testet... Nem, ő azt közszemlére tette, mellesleg elég érdekes és látványos módon, ebből következőleg pedig sajnos felmerül egy olyan sanda gyanú, hogy sorozatgyilkossal van dolgunk. Ezek a tények mind rájuk vallanak, ők akik élvezetből, kényszerből ölnek... Itt nem nézet eltérésről volt szó... Ez az ember... Sajnos, valószínű nem Kirishima lesz az első áldozata... Jobb vigyáznunk és minél előbb kézre kerítenünk őt!

- Megpróbálok valahogy segíteni neki! – biztosította Midoriya.

- Nem vált be a gyanúja, igazam van? – kérdezte hirtelen a férfi, mire a zöld hajú aprót nyelt.

- Ez nem az én gyanúm, hanem a főnökömé... de ő nem... ő nem sorozatgyilkos...ő...nem tenne olyat...

- Biztos benne? – kérdezett vissza a másik, mire Midoriya félrepillantott.

- Ki fogom deríteni! – húzta ki végül magát, ezzel pedig inkább elhagyta a helyiséget, meghajolva, hisz egyáltalán nem örült a felhozott témának.