A tenger szülötte (Avengers ff.)✔️

Talán

Két hete nem mozdultam ki a szobából. Csak ülök és gondolkodok. Wanda próbált ki csalni de nem mentem ki. Reggeli idő van. Ilyenkor mindig jön valaki.

-Szia! -köszönt valaki az ajtóból. Rögtön arra kaptam a fejem. -Bejöhetek? -kérdezte Tony.

-Gyere. -mondtam.

-Hoztam reggelit. -nyújtott nekem egy tálcát. -Tudom hogy mindenki ezt mondja de ki kéne mozdulnod, de tudok is egy okot rá -hatás szünet. -Úgy gondoltuk hogy kéne neked egy hely ahol gyakorolhatod az erőd. Szóval van egy saját játszó házad.

-Mi? URAMISTEN köszönöm. -Tony és én elindultunk a labor felé. Kitárult az ajtó és megláttam a csodát. Minden letisztult és fehér ahogy Joce mondaná pont mint az IKEA. Tovább mentünk először Tony valami *hájtek* (direkt írtam így) asztalt mutatott. Tudjátok olyan tipikus túl okos embereknek kitalált. Tony állandóan csak magyarázott valamit, hogy ez segít condiba maradni, vagy itt gyakorolhatsz az erőddel. Volt valami cucc annak is valami tudós neve, de az vizet lőtt ki magából.

-Ash figyelsz te rám!? -rántott ki Tony a gondolataimból.

-Igen, persze! -vágtam rá. A mi kis tudósunk még magyarázott majd magamra hagyott.

El kezdtem a vízzel szórakozni.
(...)

-Látom tetszik! -jött be Bucky.

-Szia. Hát igen kicsit fárasztó, de attól még nagyon bírom. -mondtam.

-Beszélned kéne Steve-vel.

-Nem! Ha csak azért jöttél szia! -mondtam határozottan.

-Ash nem csinálhatod örökre ezt tönkre teszed magad! Mindenkit akinek fontos vagy el löksz magadtól!

-Haza akarok menni, a régi életemet élni, anyát vissza kapni. Elegem van az itt létből. -kiabáltam. Majd ott hagyva őt elfutottam. Elmegyek. Elegem van. Össze szedve a holmim egy részét elindultam a nagy garázsba. Nat motorját elkötve vágtam neki az útnak. Nem megyek haza Johnson City-be. Hamar rám találnának. Wisconsin ott van egy tó parti házunk tökéletes. Ott majd eléldegélek. Neki vágtam az útnak. Autópályáról autópályára mentem. Végül valahol Pennsylvania-ban egy Motelben foglaltam egy szobát. Nem valami otthonos de megfelel! Na jó ideje kicsit változtatni a külsőmön. A portás hölgy ajánlott valami fodrászt. Miután oda találtam egy csapat kedves nő fogadott.

-Jó napot! -köszöntem.

-Szia! -köszöntek. -Gyere! -mondta az egyik. Leültem. -Na és mi az elképzelés? -kérdezte.

-Hát az lenne, hogy egy kicsit vágni a végéből és ebből a barnás feketéből színből elegem lett! Szóval szeretném, hogy éj fekete legyen.

-Értem. Na és egy ilyen talpra esett keleti lány miért jön erre nyugatra, és miért változtat magán? Tán egy fájdalmas szakítás? -kérdezte az ötven-nyegyven év körüli hölgy.

-Igen, de miből gondolja hogy keleti vagyok?

-Látszik rajtad! És onnan vagyok biztos ebben ennyire, hogy én is keleti vagyok. Brooklyn-i.

-Tényleg? Én New York belvárosából jöttem.

-Értem. Na és halljam mit csinált az a csávó!? -kérdezte.

-Hát az úgy történt, hogy eléggé össze vesztünk. És egy elég csúnya dolgot vágott a fejemhez. Csak én meg nem nagyon tűröm az ilyet. Tényleg lehet egy kérdésem?

-Persze! -mosolygot.

-A Michigan tó Wisconsini oldala innen mennyire van? -kérdeztem.

-Tán oda akarsz motorozni? Hogy hogy oda?

-Ott van egy nyaralóm. Oda költözök.

-Figyelj nem kell egészen Wisconsin-ig menned. Van egy nyaralóm a Michigani oldalon. Oda adom szívesen.

-Komolyan?

-Egyedül élek itt. Szóval engem nem zavarják ott.

-Na jó uramisten köszönöm! -mondtam.

-De csak a nyárig! -mondta határozottan. -Na kést vagyunk! -mondta. Majd kifizettem Marynek a munkáját és tovább álltam. Vissza mentem a Motelbe már az ágyból néztem a tv-t mikor kopogásra lettem figyelmes.

Sziasztok! Itt az új rész, kicsit rövidebb a szokottnál de mostanában sok a dolgom de próbálok hetente két hetente egy résszel jönni!