Az álom

349 23 5
                                    

-Hol vagyok? -kérdezem egy réten állva amit körül vesz az erdő.

-Otthon! -mosolyog rám anya.

-Anya? Mit keresel itt? Hisz te meghaltál! -értetlenkedem.

-Kincsem! Csak segíteni akarok! Meg akarom értetni veled ezt az egészet! Mindent. -mondta.

-Anya! -hallok egy kiálltást a hátam mögött. Ahogy hátra pillanatok kettő kislányt. Majd magamat és Pietro-t.

-Azok ott...? -makogok megszeppenve.

-Igen, azok ti vagytok! Liv és Adaline. -mosolyog. Hirtelen megjelent mögöttük valaki. Magas végony fekete ruhás fazon. Hosszabb szőke haja hátra volt fésülve. Egyszer csak rám emelte a tekintetét.

-Ő ki? Ő lát engem? -kérdezgetem anyát.

-Ő Dean, a bátyád. -jelenti ki. Egy árny Dean mögé lépett, majd hátba szúrta. Hirtelen minden elhomályosul én egy óriásit sikítottam.

-Hé! Jól vagy? -ébrezgett a Maximoff lány.

-Dean! Dean! -kiabáltam sírva.

-Sshh! -csitítgat. -Semmi baj. Minden rendben! Csak egy álom.

-Hány óra? -kérdeztem.

-Hajnali négy van. -tájékoztat.

-Menny vissza, nem lesz semmi baj. Jó?

-Rendben. -egyezik bele.

Fél óra múlva...

Egy bögre teával a kezemben sétálgatok a folyosón.

Vajon tényleg az lesz a jövőm? Vajon igaz az álmom? Ha igaz, akkor él a bátyám? De akkor anya is él? Vagy csak az egész tényleg egy álom?

Keringnek a sok kérdések a fejemben. Valaki mellém lépett.

-Miért nem alszol? -szegezte felém kérdését.

-Neked is jó reggelt! -morgom. -És ezt én is kérdezhetném tőled!

-Ilyenkor szoktam futni. -mondta.

-Akkor jó futást! -mondtam ridegen.

-Sajnálom. Sajnálom azt amit mondtam. -pillant rám.

-Hoppá Amerika kapitánya beismeri, hogy barom volt! Micsoda csoda! -mondtam gúnyosan.

-Asherah! Kérlek bocsáss meg! A gyerekek miatt. -kérlel.

-Jó van. -mondtam. -Így lesz a lányoknak is könnyebb. -suttogom átölelve.

-Lányok!? -kérdezi döbbenten Steve.

-Megálmodtam, Adaline és Liv. -mosolygok.

-Azta. Gyönyörű nevük lesz!

Pietro

Éppen a konyhába tartottam. Csak valaki inkább valakik megzavartak. Steve éppen Asherah-t ölelgette, pedig tudja jól, hogy már rég Ash-el randizgatunk.

Asherah

Shuri-val és Wanda-val tárgyaljuk az élet nagy dolgait. Pietro be száguldott a helyiségbe.

-Szia! -ölelném meg de ő ki tér előle. -Pietro?

-Ez mi volt? -kérdezte Shuri.

-Jó kérdés!

-Biztos valami baja van! -szól bele Tony.

-Ha nem mondod esküszöm hülyén halok meg! -szólok vissza.

-Jó van már Csipkerózsika! -mondta.

-Beszélek vele. Biztos a tetőn van. -lépek le. Nem tudom mi baja lehet. De az álmom még mindig nem hagy megnyugodni.

-Pietro! Ne merj el futni! -kiáltok rá. -Mi a baj?

-Mond te szórakozol velem!? Miközben randizunk te addig az exed karjaiba ugrasz! -kezd el veszekedni.

-Pí! Ő a lányaim apja! Csak kibékültünk! Legfőképpen a gyerekek miatt, de ez nem azt jelenti, hogy újra együtt vagyunk. Egy soha nem jönnék többet össze Stev-vel, mert te itt vagy nekem.

-Mivel bizonyítod ezt!? -kérdezi fel vont szemöldökkel.

-Ezzel! -csókolom meg. Ajkai puhán súrólták az enyémeimet. A levegő hiány miatt szét váltunk.

-Ehhez hozzá tudnék szokni! -vigyorog.

-Hogy a szép pillanatokat mindig el kell rontani te majom! -lököm meg a fejét.

-Azért imádod ezt a majmot! -koncogja.

-Hát nem is tudom! -kezdem el játszani a fejem.

-Szeretlek! -ölel át.

-Én is szeretlek! -ölelem vissza.

-Én is szeretlek titeket! -ölel át Tony minket.

-Már csak te hiányoztál Stark! -nevettem el magam.

Sziasztok tudom rég volt rész, amit sajnálok. A kutyám Pocok elhunyt ami nagyon nehezen érint engem. Tényleg szörnyen sajnálom, hogy most bírtam hozni egy részt. Tudom elég tartalmatlan rész lett, de remélem tetszik.

A tenger szülötte (Avengers ff.)✔️Onde histórias criam vida. Descubra agora