-Hol vagyok? -kérdezem egy réten állva amit körül vesz az erdő.
-Otthon! -mosolyog rám anya.
-Anya? Mit keresel itt? Hisz te meghaltál! -értetlenkedem.
-Kincsem! Csak segíteni akarok! Meg akarom értetni veled ezt az egészet! Mindent. -mondta.
-Anya! -hallok egy kiálltást a hátam mögött. Ahogy hátra pillanatok kettő kislányt. Majd magamat és Pietro-t.
-Azok ott...? -makogok megszeppenve.
-Igen, azok ti vagytok! Liv és Adaline. -mosolyog. Hirtelen megjelent mögöttük valaki. Magas végony fekete ruhás fazon. Hosszabb szőke haja hátra volt fésülve. Egyszer csak rám emelte a tekintetét.
-Ő ki? Ő lát engem? -kérdezgetem anyát.
-Ő Dean, a bátyád. -jelenti ki. Egy árny Dean mögé lépett, majd hátba szúrta. Hirtelen minden elhomályosul én egy óriásit sikítottam.
-Hé! Jól vagy? -ébrezgett a Maximoff lány.
-Dean! Dean! -kiabáltam sírva.
-Sshh! -csitítgat. -Semmi baj. Minden rendben! Csak egy álom.
-Hány óra? -kérdeztem.
-Hajnali négy van. -tájékoztat.
-Menny vissza, nem lesz semmi baj. Jó?
-Rendben. -egyezik bele.
Fél óra múlva...
Egy bögre teával a kezemben sétálgatok a folyosón.
Vajon tényleg az lesz a jövőm? Vajon igaz az álmom? Ha igaz, akkor él a bátyám? De akkor anya is él? Vagy csak az egész tényleg egy álom?
Keringnek a sok kérdések a fejemben. Valaki mellém lépett.
-Miért nem alszol? -szegezte felém kérdését.
-Neked is jó reggelt! -morgom. -És ezt én is kérdezhetném tőled!
-Ilyenkor szoktam futni. -mondta.
-Akkor jó futást! -mondtam ridegen.
-Sajnálom. Sajnálom azt amit mondtam. -pillant rám.
-Hoppá Amerika kapitánya beismeri, hogy barom volt! Micsoda csoda! -mondtam gúnyosan.
-Asherah! Kérlek bocsáss meg! A gyerekek miatt. -kérlel.
-Jó van. -mondtam. -Így lesz a lányoknak is könnyebb. -suttogom átölelve.
-Lányok!? -kérdezi döbbenten Steve.
-Megálmodtam, Adaline és Liv. -mosolygok.
-Azta. Gyönyörű nevük lesz!
Pietro
Éppen a konyhába tartottam. Csak valaki inkább valakik megzavartak. Steve éppen Asherah-t ölelgette, pedig tudja jól, hogy már rég Ash-el randizgatunk.
Asherah
Shuri-val és Wanda-val tárgyaljuk az élet nagy dolgait. Pietro be száguldott a helyiségbe.
-Szia! -ölelném meg de ő ki tér előle. -Pietro?
-Ez mi volt? -kérdezte Shuri.
-Jó kérdés!
-Biztos valami baja van! -szól bele Tony.
-Ha nem mondod esküszöm hülyén halok meg! -szólok vissza.
-Jó van már Csipkerózsika! -mondta.
-Beszélek vele. Biztos a tetőn van. -lépek le. Nem tudom mi baja lehet. De az álmom még mindig nem hagy megnyugodni.
-Pietro! Ne merj el futni! -kiáltok rá. -Mi a baj?
-Mond te szórakozol velem!? Miközben randizunk te addig az exed karjaiba ugrasz! -kezd el veszekedni.
-Pí! Ő a lányaim apja! Csak kibékültünk! Legfőképpen a gyerekek miatt, de ez nem azt jelenti, hogy újra együtt vagyunk. Egy soha nem jönnék többet össze Stev-vel, mert te itt vagy nekem.
-Mivel bizonyítod ezt!? -kérdezi fel vont szemöldökkel.
-Ezzel! -csókolom meg. Ajkai puhán súrólták az enyémeimet. A levegő hiány miatt szét váltunk.
-Ehhez hozzá tudnék szokni! -vigyorog.
-Hogy a szép pillanatokat mindig el kell rontani te majom! -lököm meg a fejét.
-Azért imádod ezt a majmot! -koncogja.
-Hát nem is tudom! -kezdem el játszani a fejem.
-Szeretlek! -ölel át.
-Én is szeretlek! -ölelem vissza.
-Én is szeretlek titeket! -ölel át Tony minket.
-Már csak te hiányoztál Stark! -nevettem el magam.
Sziasztok tudom rég volt rész, amit sajnálok. A kutyám Pocok elhunyt ami nagyon nehezen érint engem. Tényleg szörnyen sajnálom, hogy most bírtam hozni egy részt. Tudom elég tartalmatlan rész lett, de remélem tetszik.
VOCÊ ESTÁ LENDO
A tenger szülötte (Avengers ff.)✔️
FanficA nevem Anastasia Brooklyn Romanoff igen az a Romanoff. A nagynénim Natasha Romanoff. Az anyám autóbalesetben meghalt az apámat még csak utána tudtam meg ki. Ha anyám nem hal meg soha nem találom meg apát sem őt vagyis őket. „Soha nem gondoltam vol...