A tenger szülötte (Avengers ff.)✔️

A titok

~Natasha~

A nővérem Djominika Romanoff 2 gyerekes anya. A lányai Annie/Brook (Anastasia/Brooklyn), Joce( Jocelynn). Ők hárman az én vérszerinti családom. Két napja kaptam a hírt Djominika haláláról. Autóbalesetben meghalt. A nővérem lányaihoz én vagyok a legközelebbi rokon, így én lettem a gyámjuk. Amit egyáltalán nem bántam meg. Nekem sajnos nem lehet gyerekem. A lányok ma érkeznek Tennessee-ből New York-ba.

Natasha a nappaliban készíti fel a csapatot.

-Na fél óra múlva itt lesznek. Legyetek velük kedvesek és nem árt ha tudjátok hiába lányok meg minden akkor is oroszok.

-Aha szóval kettő kis Natashat hozol ide. Szuper! - szólal fel Sam.

-Hát a legkisebb tizenkilenc szóval nem annyira kicsik.

Sam kávéját kis híján ki köpve.

-Mi azt mondtad gyerekek.

-Hát amikor utoljára láttam őket még kicsik voltak - szólt bele Clint.

Egyszer csak Péntek megszólalt

-Ide értek a Romanoff lányok.

-Köszönöm Péntek. Srácok mindjárt itt lesznek.

E/3

Mindenki a nappaliban volt és készült. Egyszer csak pittyen egyet a lift és kinyílik benne a kettő lánnyal.

-Sziasztok! - szalad oda Nat.

- Hello! - köszönnek egyszerre.

-Azta Nat nem gondoltam hogy az Államok hősei ilyen helyen élnek.

-Miért? Mit hittél, hogy tán a denevér barlangban élünk. -szólal fel Tony.

A lány jót nevetett. Majd Nat oda vezette őket a nappaliba.

-Itt vannak a lányok! -mondta hangosan Natasha. -Ő itt Anastasia Brooklyn Romanoff
-mutatott arra a lányra aki Tonyval már pár szót váltott. -Ő pedig Jocelynn Tatiana Romanoff az idősebb.

-Sziasztok! Nem tudom hogy emlékeztek e rám. Clint vagyok Clint Barton. Várjál te vagy Jocelynn? - mutat az előtte lévő lányra.

-Igen. Hívj Joce- nak.

-Rendben! Ó te meg Anastasia vagy vagy Brooklyn!?

- Annie vagy Brook ahogyan jobban tetszik.
A lány körül nézett de sok embert nem nagyon tudod hova tenni. De a lány szeme megakadt egyik sarokban álló emberen.

~Annie~

Ahogy körül néztem a hősöket. Az egyik sarokban meg akadt a szemem. Ott állt egy férfi. Hát nem nézett ki annyira rosszul. Jézusom! Ide se érek és már a pasizás jár a fejemben. Hihetetlen vagyok! De akkor is ki az a férfi akit nem akar elengedni szemem világa. De egyszer csak Nat hangja ébresztett fel a gondolataimből.

-Meg mutatom a szobákat! Gyere Annie! -kiáltotta Nat.

-Megyek! -szaladt a csomagokkal teli pakolt lány.

Ahogy kinyitotta Nat az ajtót a lányok szájja nyitva maradt.

-Itt van kettő szoba! -mutatott a folyosón lévő kettő egymással szemben lévő ajtóra.

~Joce~

Ahogy beléptem a szobába gyönyörű látvány tárult elém.

Minden olyan letisztult és egyszerű volt. Mint egy álom vagy a mint az IKEA. Annie ugyan ilyen szobát kapott.

-Lányok ha kipakoltátok a cuccaitokat gyertek le a nappaliba!

-Okés!

A lányok figyelemmel kísérték a falakat. Annie esze csak is azon a férfin járt. Ahogyan megérkeztek leültek a kanapéra. A lány az egyik szőke hajú, kék szemű férfit nézte. Nem tudta ki ő. De egy idő után a férfi észre vette, hogy a lány figyeli. A férfi vissza mosolygott a lányra. Annie el pirulva vette le gyorsan szemeit a férfiról. A lány nem mert arra nézni. Érezte hogy a férfi a kék szemét még mindig nem vette le róla. Natasha ki jelentette hogy ő nem mutat be senkinek senkit se. Majd ismerkednek ha akarnak.

~Annie~

Mint ha tizenhét lennék! Akkor voltam ilyen gyerekes! Egyszer csak Tony oda szólt a férfihoz.

-Hé te! Steve kérsz kávét?

-Persze!

Steve mint Steve Rogers...miii ő Amerika kapitány! Na jó! Ez durva! Talán ettől van ez a külső. De egyszer csak Natasha annyit mondott hogy beszélni szeretne velem. Nagyon féltem mi lesz majd amit mondani akar. Be szálltunk a liftbe. Fel vitt a szobám emeletére majd Nat leültetett az ágyamra.

- Figyelj kincsem anyukád még utolsó erejével adta oda nekem ezt a levelet. Elolvastam. Először engem is sokkolt.

-Értem. -mondtam gondolkodva.

-Ki megyek itt leszek az ajtó előtt. Jó?

-Jó. -mondtam egy halvány mosollyal. Nat ki ment én meg szét nyitottam a levelet és ez állt benne.

Sajnálom Annie. Azt akartam hogy még a halálom előtt tudjál erről a titokról. Te és a nővéred fél testvérek vagytok. Én és az apád hogy mondjam csak egy kaland volt az egész apád más nap le lépett. De lettél te és maradtál is. Az apádról nem tudok szinte semmit. De tudom hogy fájni fog a hiány amit hagyok.
Sajnálom Anastasia szeretlek!

Ahogy végig olvastam könny szökött a szemembe. Nem hiszem el. Ennyi évig. Nem bírtam abba hagyni a sírást. Natnak el kellet mennie magyarán egyedül vagyok a fájdalommal. Egyszer csak valaki kopogott az ajtómon.

~Thor~

Megérkeztek Natasha unokahugai. Kedvesnek találtam őket. Vagyis az egyik nagyon aranyos. Közvetlen és beszédes. De a másik meg flegma zárkózott nem szimpatikus számomra. Az folyósón sétálva sírást hallottam ami a lány szobája felöl jön. Én oda léptem és kopogtattam. *Dörömbölés"

~Annie~

Valaki hármat ütött az ajtón. Megijedtem majd annyit mondtam hogy gyere.

Egyszer csak a szőke istenség lépet be és szaladt oda hozzám.

-Lady Anastasia mi történt? -szólt aggódva. Őszintén nagyon örültem neki. Csak sajnos ezt az örömöt elnyomta a sírás.

-Hívd ide Natashat!

-Sajnálom Lady de Natasha nem tartózkodik a toronyban. Ne hívjam ide a nővéredet?

-Őt!? Dehogy is! Hívd Clintet kérlek!

Majd a kérésemre ki viharzott majd két perc múlva visszajött de már Clint is vele volt.

-Anastasia! -szaladt oda hozzám át ölelve. Nagyon jól esett mint egy apai ölelés. -Mi történt? -kérdezi. Én csak felé nyújtottam a levelet amit elolvasott. -Sajnálom Annie. Péntek Natasha hol a francba van!?

-Mr.Barton Ms.Romanoff Ms.Maximoffal elment egy nagyed órája vásárolni.

-Szólj nekik azzonal! -mondta idegesen. Nagyon kellet volna Nat meg nyugtató hangja és ölelése. De Clint védelmező karjaiban sírtam. Nat húsz perc múlva megérkezett szinte fel lökve a többieket szaladt hozzám.

-Kicsim! Szegénykém! -szorított magához Nat. -Csinálok neked egy forró fürdőt jó? -szipogva bólogattam. -Semmi baj. - mondta nyugodt hangon. Miután le fürödtem vizes hajamat Nat szárította. Nat mint egy anya. Nagyon jól esett a törődése. -Ha meg szárítottam feküdj le aludni. Jó?

-Igen. Nat te tudtad hogy én...

-Nem én is az anyukád halála óta tudom.

-Értem. -mondtam csendesen. Legalább nem csak nekem hanem az egész családnak titkolta. Szép mondhatom. Nat miután megszárította a hajam le fektetett. Már sötét volt az ablakból a házak, útcák fényei látszódtak. Ez New York. Nat gondosan be takart. Majd jó éjszakát kívánt és becsukta az ajtóm.

*Sziasztok nagy nehezen sikerült vagyis remélem sikerülni fog fel tenni ezt a részt. Nem tudom hogy tetszik e mert ha igen azt jelezétek kommentben köszi ha elolvastad*