A tenger szülötte (Avengers ff.)✔️

Utazás

-Jó reggelt! -köszöntem a csapatnak.

-Szia Annie! Jobban vagy már? -kérdezte Clint aggódva. Majd át ölelt.

-Igen jobban vagyok. -mondtam maga biztosan.

-Szia kincsem! Hogy vagy? Joce még alszik?

-Szia Nat. Már jobban vagyok. Jocet tegnapi szoba beosztás óta nem nagyon láttam.

-Péntek Joce még alszik? -kérdezte a mesterséges intelligenciát.

-Ms.Romanoff már ébren van, de még a szobájában tartózkodik.

-Köszönöm! Tényleg van kávé?

-Persze! -mondta Bruce miközben át adta a kávét Natnek.

-Köszi! -köszönte meg Nat egy kacér mosollyal. Valahogy az elején éreztem hogy köztük szikrázik a levegő.

-Jó reggelt mindenkinek! -jött Tony szokásosan feltűnően. -Kérek én is kávét! -vágott bele a meghitt pillanatba.

-Tessék! -adta oda Bruce a bögrét erőltetett mosollyal.

-Köszike! -mondta Tony fülig érő vigyorral. Lassan mindenki megérkezett. Reggeli közben beszélgettünk az élet nagy dolgairól.

-Nat! -szólítottam meg nénikémet.

-Igen kincsem?

-Pár cuccomat nem bírtam elhozni a háztól. Nem tudnánk elmenni érte?

-Tennesseebe? Kicsim nekem ma programom van. Bocsi.

-Tennesseebe? Én el tudlak vinni ha akarod? -szólt bele Steve a beszélgetésbe.

-Steve tudod te hogy hány óra út az? Attól függ mivel mentek.

-Nat ott tudunk aludni a régi háznál holnap este nyolc-tíz körül itt is lennénk.

-Pontosan! -mondta Steve

-Hmm....

-Nat majd csak nem támadnak nekem Kapival az oldalamon.

-Jól van! Menjetek de holnap délre itt legyetek! -mondta szigorúan.

-Akkor irány Tennessee!

Nat csomagolt nekünk kaját. Majd Tony oda nyomot a kezembe egy kocsi kulcsot és annyit mondott: Óvatosan! Majd neki vágtunk a kb. 12-15 órás útnak. 8:00 kor indultunk szóval kb egy olyan este nyolc-tizenegy körül érünk. Hosszú út lesz az biztos! De legalább lesz társaságom.

-Tegnap mi történt? -tért a tárgyra Steve. Először csak hallgattam majd úgy éreztem megbízható. Ezért elmondtam.

-Tudod az anyám le írta egy levélben hogy én egy véletlen vagyok. Szóval ez történt. Az apámról semmit nem tudok. Szóval ez van!

-Figyelj megígérem segítek fel keresni az apádat.

-Köszönöm! -mondtam kis híján meghatódva.

-Ne hogy sírjál már! Inkább mesélj magadról!

-Jól van. Na hol is kezdjem. Szentpétervár a szülő városom. 5 éves voltam amikor az államokba költöztünk. Anya egyik barátnőjének a Nashville-i lakásában laktunk. Anya megismerkedett Adam-mel és Johnson City -be költöztünk és ott éltük az életet. Suliba jártam mint egy átlag kölyök. Hiába tudtam hogy Amerika hőse a rokonom egyáltalán nem vettem hasznát. Le érettségiztem és akkor kaptam Jojot, a masztiff kutyámat. Majd éltük az életet. Anya egyik este a munkából jött. Mikor egy ki ugró állat miatt elrántotta a kormányt és...a baleset. Majd vérre menő küzdelem következett Nat és Ádám között az elhelyezési per miatt. De Nat nyert. Szóval röviden ennyi!