A tenger szülötte (Avengers ff.)✔️

Karácsony Manhattan-ben

Dany állt előttem. A szeme fehéren világított. A kezén volt hat kő. Színes kavicsok. Legalább 14 éves. De tudom ő Dany.

-Sajnálom! -gyűltek a szemében könnyek. -Sajnálom...de muszáj megtennem...-sírt.

-Ne! Mi történt!? -kérdeztem remegő hangon.

-Nem hall téged! -jegyzi meg egy hang mögöttem. Anya az. -Tudod erősebb mint gondolnád! -bólintott elismerően.

-Ne ne tedd! -kiáltozott mögöttem Quill.

-Mi történt? -néztem kérdőn anyára.

-Még semmi! De nyugodj meg, még közel sincs vége a jácmának!

-Mik azok ott a kezén? -kérdeztem.

-Apád tudja! -mondta majd eltűnt.

Zihálva rémülten ébredtem.

-Hé! Minden rendben van? -ült fel mellettem Pietro.

-Igen, csak egy fránya álom volt. Kimegyek levegőzni. -álltam fel majd mentem ki az erkélyre.

Mik ezek az álmok? Mik azok a kövek? Mi történt Dany-vel?

A kérdések csak kavarogtak bennem. Már megint.

-Így megfázól! -terített a vállamra egy takarót Pietro.

-Mrs. Thoughter Liv felébredt! -jelzet a mesterséges intelligencia.

-Rendben. -löktem el magam az erkély korlátjától. Majd indultam a lányok szobájába.

Pár óra múlva...

-Jesszus! -pillant meg Tony. -Tudod Csipkerózsika nem akarlak megbántani de eléggé úgy nézel ki mint akin át hajtottak. -jegyezte meg az "imádni való" zsenink.

-Kösz a bókot! Hajnali három óta fenn vagyok szóval ne várj sok jót! -nevettem fel kínomban.

Bucky éppen Dany-t dédelgette. Imádom ezeket a pillanatokat olyan zabálni valók!
Itt vagyunk már a toronyban. Hiányzott, hisz imádom New York-ot.

-Aludj egyet! -parancsolt rám Nat.

-Natasha nem kell! -szóltam.

-Dehogy nem! A kicsikre majd én vigyázok! -kezdett el akadékoskodni.

-Nem érdekel! Úgy se tudok elaludni! -veszekedtem. -Inkább fát díszítek. -léptem a dobozokhoz.

-Te meg mit csinálsz!? -néz rám Tony. -Ez Wanda munkája! 

Wanda az ereje segítségével két másodperc alatt el készült.

-Wow! Szép lett. Valakinek van kedve velem vásárolni? -néztem körül a nappaliban ülő társaságon.

-Úgy is be kell szereznem még pár dolgot! -állt fel Sam.

-Elvihetem Jojo-t sétáltatni? -kiállt utánam Peter.

-Persze! Csak vigyázzatok! Mentünk, puszi sziasztok!

Ahogy ki értünk a toronyból. Rögtön meg csapott a hideg levegő.

-Steve-nek fontosak vagytok. -jegyezte meg.

-Az jó! -mondtam szűk szavúan.

-Nem értelek! Ott van Bucky és Steve, te meg még is Pietro-val kavarsz. Egy éve se vagy itt és már...-harapta el a mondat végét.

-És már!? Nyugodtan mond ki! Egy ribancnak gondolsz! -vágtam a képébe. -Csak úgy emlékeztetnélek én még mindig egy tizenkilenc éves lány vagyok. Az én korombelieknek még több pasijuk szokott lenni. Én meg a tizenkilenc éves fejjemmel, be vállaltam két gyereket. Az én helyemben lévők egy része már elvetette volna őket! De én nem tettem! -kiabáltam a nyílt utcán. -Tudod mit Sam? Menny a picsába! -hagytam ott.

Pár nap múlva...

-Boldog karácsonyt! -kiállt Tony! -Ideje bulizni! -nehezen de elengedtem magam. Sokat táncoltunk.

-Boldog karácsonyt Csipkerózsika! -nyújtott át egy dobozt Tony. Kibontva egy óvszer csomag volt benne.

-Ó! Kösz Tony! Értem a célzást! -nevettem.

-A másik ajándékod a garázsban van! De az csak a holnap! -parancsolt rám.

-Várj te hűde figyelmes! Tessék! -nyújtottam át egy Whiskey-t amin mikulás sapka volt.

-Köszönöm Csipkerózsika! A nagyon tetszik! -nevet. Majd két puszi után folytatódott az ajándékozás. Steve és Bucky a törpékkel dicsekedtek.

-Ti jöttök! -léptem eléjük. Bucky egy bakelit lejátszót kapott. Steve egy film gyűjteményt. A gyerekek játékokat kaptak. Tony-tól egy Vasember plüsst. Tőlem pedig gyerekülést. Tudom nem valami kreatív, de könyörgöm mit vegyek két két hetes gyereknek!?

-Köszönjük! -adtak két két puszit. -Ez az én ajándékom! -nyújtott át egy dobozt Bucky. Ahogy kinyitottam egy levél és egy kocsi kulcs volt benne. -Gondoltam ideje leváltani a motort egy kicsit biztonságosabb megoldásra. -mosolygot.

-Köszönöm! -öleltem meg. -De ugye tudod, hogy papíron nem tudok vezetni?

-De már tudsz! -mutatott a lapra.

-Uramisten! Nagyon köszönöm! -öleltem át még egyszer.

-Én jövök! Az én ajándékom ez a fotó album. Tudom nem nagy valami, de úgy gondoltam, hogy ebbe gyűjtheted az emlékeket ebbe rakhatod! Van benne már pár kép ami az eddigi itt töltött időben készült. -nyújtotta át.

-Köszönöm Steve! -belenéztem és tényleg közös képektől kezdve a gyerekekig. -Ez csodálatos! -öleltem át.

-A picik remélem szeretik a takarókat! -hallottam egy túl ismerős hangot.

-Joce? -néztem döbbenten rá.