Bátyám Legjobb Haverja

29. 《 Elutasítás 》

- De- nézett rám 

Nagyot nyelt és felé fordult a srác már előttünk volt. Liam elvörösödve nézte őt. A hangulat egyből nyomott lett. Liamat még így nem láttam. Mikor még nem tudtam hogy meleg azt hittem bejövök neki az elején, de ahogy most láttam valahogy tényleg más volt. 

- Sziasztok- köszönt a srác akinek a nevét nem tudom. 

- Heló- köszöntem.

- Szia. Ő itt James- mutatott a fiúra.- Aki velem van pedig Nancy- mutatott be. 

- Örvendek- mosolygott rám. Szőke haja egyáltalán nem egyezett Liamével. Kékes barna szeme volt és az öltözete is stimmelt. Pontosan olyan akivel Liamet szívesen látom mármint kinézetileg, de ha a belsője nem tetszik és árt neki nem lesz apa csak keresztapa. - Ti együtt?- lepődött meg. 

- Én csak a barátja vagyok a legjobb barátja- nevettem. 

- Oh bocsánat olyan rég találkoztunk Liam és azóta sok dolog történt. 

- Igen sok- nézett le a földre. 

- Én hagylak titeket beszélgetni. Addig beülök az egyik kávézoba- mutattam az egyik épület felé. 

- Jól van vigyázz magadra nagyon- ölelt meg. 

- Úgy lesz- nevettem és elindultam. 

Beültem az egyik ablak melletti helyre ahol jól lehet őket látni. Bent hála az égnek  senkit nem ismertem. Örültem mivel semmi kedvem nem volt, hogy beszélgessek az egyik analfabétával. Elég a suliba. Nagyon is. Az egyik pincér elkérte a rendelésem ami csak egy sima tejes kávé volt. Körbe néztem mikor megpillantottam Nathant. Az egyik barátjával ült és beszélgettek. A teste feszült volt és erősen szorongatta a poharat, ideges volt. Elővettem a telefont és írni kezdtem neki egy smst.

Nancy- Szia, hogy vagy? Nem jönnél át? 

Miért is írtam neki az üzenetet? Mert ha nem az igazat mondja akkor tudom, hogy ezt bármikor eljátszhatja. Meghallottam, hogy csíppant neki a telefonja és ahogy felvillant. Tökéletes helyen ültem hisz nem láthatott, de én őt igen. Sőt még a haverja sem.  Rá nézett a telefonra és megforgatta a szemét.  Megfogta azt és pötyögni kezdett. Pár pillanat  múlva kaptam is az értesítést. 

Nathan- Bocs nem 

Olvastam el. Miért csinálja ezt azt hiszi mindenkit így eltávolíthat maga mellől?

2018.  Nancy szemszöge.

- Tesó nem lökhetsz el maga mellől mindenkit mert ilyen kedved lesz! Egyszer koppani  fogsz mert nem jön senki vissza mert megunta, hogy utánad rohangáljon- mondta idegesen Eric. Nathannel veszekedtek. Ez már a nyolcadik a héten és mindig úgy végződik, hogy megprobálja Eric megoldani Nath baját. 

- Tudom de hát most mit csináljak! Te is tudod nem ilyen egyszerű a dolog.  Te tudod a legjobban, hogy min mentem keresztül- kiabált idegesen Nathan. 

Jelen.

Felkeltem a székből és kimentem vissza Liamhez. 

- Liam én haza megyek, de te maradj csak- öleltem meg.

- Valami baj van?- kérdezte és megsimogatta az arcomat. 

- Egyet tippelhetsz- forgattam meg a szemem. 

- Istenem. Na jó megyek veled- mondta és Jamesre nézett. Megértően bólogatni  kezdett és a kezébe nyomott egy cetlit. Elköszöntünk és elindultok-

- Mit adott?- kérdeztem a  cetlire utalva. Elővette és egy hosszú szám sor volt rajta. - Uuuu randitok mikor lesz?- néztem rá. 

- Nem beszéltük meg- rázta meg a fejét. 

- Akkor ahogy haza érünk felhívod-  tapsoltam.

- Te jössz- nézett rám- Mi történt?- 

Elmeséltem neki  az egészet. Minden egyes szavamra figyelt és ez kellett  nekem. Olyas valaki akivel ezeket megtudom beszélni úgy hogy nem röhög ki és még fiú is. 

- És mit gondolsz mit kéne csinálnunk? addig míg a nagyszüleid nem jönnek haza- lökött kicsit vállba. 

- Fogalmam sincs. Szerintem  eszünk- nevettem.

- Miért akar enni minden lány egyfolytában. Tiktokon is látom, hogy mensiztek és csak esztek akkor is- nevetett. 

- Enni jó!- lengettem meg a kezem előtte. 

- Ez úgy hangzik mint egy cégnek a szlogenje- egyszerre röhögtünk fel ezen. 

- Nancy és Liam a cég szlogenje az enni jó szolgáltatás várja önöket mindig készen- mondtam mire megint felnevettünk. 

Felszálltunk a buszra és haza mentünk. Pont időben Sandra és a gyerekek éppen sziesztát tartottak. Kidőlve feküdtek a kanapén eléggé viccesen festettek.

- Oh sziasztok- suttogta Alice. - Na milyen volt?- kérdezte közben a konyhába mentünk.

- Hát én találkoztam Jamessel a leányzó pedig Nathannel- mondta Liam szintén suttogva. 

- Tessék? Liam bocsi de te fel vagy dobódva te meg Nan olyan búbánatos vagy, hogy borzasztó- jött felém és megölelt. 

Jól esett az ölelése. Normál esetben ilyenkor szeretem ha egyedül vagyok, szeretem magam megoldani a gondjaimat. Elmagyaráztam mi történt.  A válasza az volt, hogy " Ha annyira szeret nem csinálja ezt, de ha valami baja van akkor lehet. Próbálj kicsit másra figyelni kezdj el valami sorozatot, bulizzunk stb". 

__

A nap hamar elment, a gyerekek elmentek, mert holnap már óvoda nekünk pedig suli. Juhuuuu megint egy borzasztó nap amit ki  kell bírnom. Mostanában csak a napokat számolom, hogy mikor jön haza Eric. Nagyon hiányzik. Néha bemegyek a zsábájába és sírok. Nem voltunk ilyen sokáig külön mindig együtt csináltunk mindent. Együtt néztünk sorozatot és együtt csináltunk mindenféle baromságot. 

Csütörtök.

- És képzeld el, hogy én ott állok a szekrény előtt kiveszem a tanszereim és nekem ront az a fogyatékos szerencsétlen, mert nem találja a mosdót- meséltem nevetve Liamnek ami ma történt velem mikor épp beléptünk a házamba.

A szokásos módon mint minden egyes nap levettük a cipőt, kabátot és bementünk a nappaliba, viszont egy óriási nagy meglepetés történt. 

- Mama, papa?- kérdeztem meglepődötten. Mint a katonák úgy álltak a kanapénál. 

- Kislányom, ő a barátod?- kérdezte papa mosolyogva. 

- Nem ő Liam az egyik legjobb fiú barátom, csak barátom- mondtam nagyot sóhajtva. 

- Nan és szerintem megyek is. Holnap találkozunk ha bármi van csak írj- ölelt meg- Örültem a találkozásnak- mosolygott a nagyszüleimre és kiment. 

- Nem is kíséred ki?- kérdezte mosolyogva mama. 

- Nem már sokszor volt nálunk- mondtam és leültem a kanapéra. Mama sejtelmesen elmosolyodott. - Mama ő meleg- mondtam halál nyugodtan mire mint kettőjüknek lefagyott a mosoly az arcáról- Nem vagyunk együtt- mondtam el még egyszer.

- Ha akarod meghívhatod vacsorára- mondta egyből mama. 

- Nem anyukája már várja csak mindig beszokott jönni hozzám beszélgetni- magyaráztam. 

- Na és Nathan?- kérdezte papa és a hátam mögé nézett. 

Sziasztok babykék!❤
Na mizujs? Hogy vagytok?
Hogy tetszett a mai rész? Nathan eléggé fura mostanába nem?

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet!
Ha tetszett nyomjátok meg a kis csillagocskát és kommenteljetek ❤
Szeretlek titeket ❤❤❤