Bátyám Legjobb Haverja

36. 《 Féltékeny?》

- Előbb az ágyat is rendbe rakhattad volna húgom- cukkolt az ajtónál állva Eric. 

- Nem akarod, hogy felkeljek- néztem rá mérgesen. 

- Én soha csak mondom, hogyha már a tükröt szépen lemostad akkor az ágy rendrakása sima ügy- mondta és én már fel is álltam. Lefutott a lépcsőn én pedig utána eredtem. 

- Most elkaplak Eric Roy- ordítottam utána. 

- Haha azt nem hiszem el- nevetett a konyhában. 

- Na jóóóóó most már elengedhetsz- haldokolt miközben rajta ültem. Igen elkaptam, mert én ilyen ügyes vagyok. 

- Sziasztok- köszönt Alice álmosan az előtérben, de  mikor beljebb lépett egyből elkezdett nevetni. - Itt meg mi történt?- nevetett továbbra is. 

- Segíítsss- suttogta Eric. 

- Sziasztok bogyók!- jött be Liam is és ahogy meglátta, hogy mi történik borzalmas hangos nevetésben tört fel. 

- Ne nevessetek segítsetek inkább. Ez a dagadék összenyom- suttogott továbbra is , de amint kimondta a dagadék szót elkezdtem mozogni. 

- Nem vagyok dagadék te majom- nevettem. 

- Testvéri szeretet- szólalt meg mögöttünk Seggfej. 

- És ez is megjött- hervadt le az arcomról a mosoly.- Nem tehetünk arról, hogy neked nincs- mondtam undokan. 

- Honnan veszed, hogy nincs?- kérdezte mogorván. 

- Soha nem mondtad- ásítottam. A többiek tekintete rajtam és Seggfejen cikázott. Seggfej éppen velem szemben állt kb. 1 és fél méterrel és mind a ketten idegesen néztük a másikat vagyis inkább én. Ő sokkal inkább semlegesen. Leülepedett közénk a harag, hogy hogyan történt ez meg ilyen gyorsan? Fogalmam sincs. Komplikált a srác eléggé. 

- Kellett volna valamiért?- kérdezte ugyan olyan idegesítő képpel. 

- Jeszus, de nagyképű valaki- nevettem fel cinikusan. 

- Hol? Nem látom- nézett körben megjátszva magát. 

- Hé srácok- szólt közbe Eric. Egyből ránéztem idegesen. - Szól a telefonod- mondta rám nézve. Megkönnyebbülve felsóhajtottam.

- Utállak- szálltam le Ericről ezt a mondatot pedig Seggfejnek szántam. 

- Kölcsönös Nancy- nevetett fel. 

- Szopd le magad Nathan- mutattam be neki és felvettem a telefont. Nem is figyeltem ki az csak felvettem. - Igen?- szólaltam meg már a szobámba. 

- Szia én vagyok az Ace- köszönt a múltnap esti srác.

- Oh szia- lepődtem meg.

- Emlékszel rám?- kérdezte. 

- Igen annyira az elején nem voltam kiütve- nevettem fel közben lefeküdtem az ágyamra. 

- Igaz, igaz- nevetett ő is. 

- És hogy, hogy megvan a telefonszámom?- kérdeztem mert nem emlékeztem, hogy én adtam volna meg neki. 

-  Oh Liam a kezembe nyomott egy kis lapot amin a neved volt és a telefonszámod. Tegnap megkérdeztem messen, hogy mikor adta oda és azt mondta a bárban és hívjalak fel- mesélte. Kiherélem őt is. 

- O értem- 

- Nincs kedved valamikor találkozni?- kérdezte és végig futott az agyamon, hogy  Nathan mennyire féltékeny lenne.