❝Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.❞
Albus Dumbledore, a Roxfort legtehetségesebb diákja nem biztos abban, hogy induljon-e a trimágus tusán...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-
Albus egyedül sétált a Roxfort hosszú folyosóin. A könyvtár ajtaja előtt lelassította a lépteit. A könyvtárosnő egy kedves mosollyal fogadta a fiút.
Albus azok közé a kivételes diákok közé tartozott, akiket Mrs Dowyn kedvelt.
Dumbledore keresgélve pásztázta a polcokra felsorakoztatott könyveket.
Nem telt bele sok idő, és sikerült megtalálnia a hangulatához illő könyvet. Leült az egyik asztalhoz, és lapozgatni kezdte a régi nyomtatványt.
"Mit olvasol?" Hallott meg egy hangot maga elől.
Felnézett a papírok közül, és tekintetét Gellertre emelte, aki a Durmstrangos vörös talár helyett egy sötétkék köpenyt viselt, fekete inggel és fekete nadrággal.
"Paradise Lost. Igazából csak újra olvasom." Vakarta meg a tarkóját.
"Leülhetek?" Pillantott az Albus előtti székre.
"Kérlek." Bólintott, és egy cetlit helyezett a könyvbe rögtönzött könyvjelző képpen.
Félre tolta a kiadványt, és Gellertre terelte a figyelmét.
"Szeretsz olvasni?" Kérdezte végül, megtörve a csendet.
"Igen, csak sajnos mostanában nincs időm." Ült le Albussal szembe.
Az ujjaival halkan kopogni kezdett az asztalon.
Szőke haja a szemébe hullott ahogy lehajtotta a fejét.
"Te miért neveztél a tusára?" Kérdezte Albus.
"Elvesztettem egy fogadást, és egész jó bulinak tűnik. Te?"
"Nekem Elphias mondta, hogy ő is indulna. Mondjuk ő még nem dobta be a nevét."
Albus összekulcsolta a kezeit, és Grindelwald különböző színű szemeibe nézett.
"Ti tényleg a hajón alszotok?"
"Aha, még az a szerencse hogy nem vagyok tengeri beteg mint Gerard, az egyik barátom. Ő is jelentkezett a tusára."
"Én nem tudom eldönteni hogy annak örülnék jobban ha kiválasztanának, vagy annak ha nem." Mondta ki a szívét nyomó gondolatokat Albus.
"Remélem téged választanak, nem igazán akarnék valaki ismeretlennel versenyezni. Abban nincs semmi érdekes."
"Ezt úgy mondtad, mintha biztos lennél abban, hogy téged választanak." Billentette oldalra a fejét Albus.
"Nem úgy értettem. Ha engem választanak, remélem te leszel a másik bajnok." Javította ki magát.
"És a Beauxbatons-tól szerinted kit választanak?"
Gellert elgondolkozott, azonban az volt az igazság, hogy nem tudott egy Beauxbatonsos tanulót sem felidézni az emlékezetében, nemhogy nevet mondani.
"Nem tudom, de az biztos, hogy a férfi közönség neki fog drukkolni."
"Ja." Hajtotta le a fejét Albus, akiből a Beauxbatons diákjainak nem sikerült különösebb érzéseket kiváltaniuk.
"Mennem kell, találkozom néhány barátommal. Szia Albus!" Állt fel a székéből Gellert, és egy bocsánatkérő pillantással nézett Albusra.
"Szia." Bólintott szomorúan a fiú, és nézte ahogy Gellert kisétál a könyvtár ajtaján.
"Szerelem kerítője, esti csillag, ragyogsz előttem, de mosolyra sem méltatsz.„
Olvasta Albus, mikor újra kinyitotta a könyvet. Olyannyira belemerült az olvasásba, hogy észre sem vette a feléje sétáló Mrs Dowynt.
"Albus, leveled jött." A fiú ijedten összerezzent.
"Köszönöm." Vette át a kis borítékot Mrs Dowyn kezéből. A könyvtárosnő bólintott, majd elsétált.
Albus kinyitotta a sárga borítékot, amiből egy pergamenlap esett ki.
Sok sikert Albus. Remélem téged választ a serleg. - B.M ♡
Csak ennyi állt a lapon. Albus elmosolyodott a gondolatra, hogy valaki szeretné, hogy ő legyen a Roxfort bajnoka.
Jól esett neki a levél, de az, hogy Gellert is azt szerette volna, hogy ő legyen a bajnok majdnem kiugrasztotta őt a bőréből.
Nagy mosollyal tette vissza a könyvet a helyére, és szórakozottan indult a klubhelyiségbe.
Mivel még a bajnokok kiválasztásáig nem voltak óráik, gondolta, kimegy Elphiassal a tóhoz, hogy kiélvezzék a napsugarakat, amik valószínűleg hamar eltűnnek majd a Roxfort felől.
Amint belépett a portrélyukon, kiszúrta a karosszékben ülő barátját, amint a többiekkel együtt nevet valamin.
"Albus!" Intett felé Dorothy.
"Nincs kedvetek kijönni a tóhoz?" Rohanta le őket a kérdéssel Albus.
"Felőlem." Vonta meg a vállát Ariana, és feltápászkodott a székből.
"Igen! Gyerünk! Ha szerencsénk van találkozhatunk néhány Durmstrangossal!" Lelkesedett Dorothy.
"Nem értem mit esztek annyira rajtuk. Olyan durva vonásaik vannak!" Forgatta meg a szemét Aberforth, aki az ülés miatt képződött ráncokat simította ki a talárján.
"Nem mindnek." Csúszott ki Albus száján.
"Igaza van Albusnak. A nagyjuk olyan jól néz ki!" Dorothy már szinte helyben ugrált.
"Dorothy! Nem akarjuk a nyáladzásodat hallgatni!" Folytotta belé a szót Elphias.
"Én akarom." Fűzte össze a karját a lánnyal Ariana.
"Akkor indulhatunk?" Sürgette őket Dorothy.
"Aha." Lépett ki elsőként a portrén Aberforth.
-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ- Aki szeretne még ma egy új részt jelentkezzen.
