𝐋𝐔𝐌𝐎𝐒 • Grindeldore • befejezett

9.

-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-

Albus hangos kopogásra kelt fel. Fájt kinyitnia a szemét, ezért csak elmorgott egy rekedt 'tessék'-et. Az egész teste sajgott, és úgy érezte magát, mintha valami nehéz rajta feküdne.

"Jó reggelt!" Köszönt Elphias.

Válaszul egy fáradt köszönést kapott, de nem Albustól.

"Mit keres rajtad ő?" Kérdezte Elphias a még minig csukott szemű Albust.

"Ki?" Nyitotta ki végül a szemeit. Gellert szinte kocsonya ként terült szét Albuson.

"Shh." Csittegte le őt a szőke. "Nem hallom tőled a gondolataimat. Azt hiszem látomásom van. Mennyire esélyes az, hogy menyasszonyi ruha lesz rajtad?"

Albus értetlenül nézett rá. "Semennyire."

"Akkor nem látomás csak álom." Csukta vissza a szemeit.

"Te jó ég, ti tényleg durván ki vagytok ütve!" Vette elő a varázspálcáját Elphias.

"Hogy kerültünk a kastélyba?" Nézett körül Albus. Teljesen biztos volt abban, hogy előző nap még a Durmstrang hajóján kezdték az estét, most azonban az ágyában feküdt.

"Egy kicsit ittas voltál, lesmároltál egy Beauxbatonsos lányt, és azt mondtad neki, hogy ha megnyered a tusát, akkor elveszed feleségül. Gellert megsértődött, gondolom fájt neki, hogy azt hitted legyőzöd őt a tusán, ezért elkezdett mindenkire átkokat szórni.

Azzal próbáltad megnyugtatni, hogy lehet az esküvői tanúd, mire megharapta a nyakad."

Albus tágra nyílt szemekkel hallgatta hogy Elphias nagy beleéléssel meséli mit csináltak az előző éjjel.

Elphias egy kaján mosollyal folytatta.

"Aztán kibékültetek, dobtad a lányt, és elkezdtél sírni, mert egyedül fogsz meghalni. Gellert felhozott téged a Roxfortba, mert ő egy árnyalatnyival józanabb volt nálad. Vissza akart menni a hajóra, de te nem engedted, úgyhogy egész este motyogtatok egymásnak valami idegen nyelven. Ez volt a legviccesebb dolog amit életemben láttam." Fejezte be.

"Szerintem mindjárt hányni fogok." Hanyatlott Albus feje a párnájára.

"Idehívom a többieket, hogy kinevethessenek titeket, aztán hozok nektek valamilyen bájitalt." Sietett ki a szobából Elphias.

"Nem akarok felkelni." Mormogta Gellert Albus mellkasába.

"Én sem, de már éhes vagyok."

"Azt hittem az előbb még hányni készültél."

"Az már régen volt. Most nagyon jól jönne egy adag palacsinta." Gellert időközben feltápászkodott Albusról, és egy pálca lendítéssel eltüntette a fejfájását.

"Azt pont nem tudok készíteni. De ha gondolod csinálhatok neked pizzát tökös derelyével a tetején."

A kezét Albus álla alá csúsztatta. A fiú gyomra összerándult, és az ajkai enyhén elnyíltak egymástól. Közelebb hajolt Gellerthez, aki értetlenül nézett rá.

"Mit csinálsz?" Szórt rá egy átkot Albusra, amitől mindjárt jobban lett. 

"Én csak... Öhm..."

"Itt vagyunk!" Lépett be Aberforth és Ariana.

"Elphias hazudtál. Nem is fekszenek egymáson." Kiáltott csalódottan Ariana Elphiasnak, aki Dorothyval kézenfogva esett be az ajtón.

"Még szerencse, hogy lefényképeztem őket." Húzott elő a zsebéből néhány már előhívatott képet.

"Ez a legjobb." Adta át az egyiket Aberforthnak.

"Itt Albus úgy néz ki, mintha épp meg akarná csókolni Gellertet." Tartott a magasba egy fotót Dorothy.

"Azonnal semmisítsétek meg őket!" Albus felpattant az ágyról, és kikapta a képet Dorothy kezéből.

"Ha lesz egy házam, biztos ezeket fogom kitűzi a falára." Nevetett Ariana. Gellert legyintett a pálcájával, mire az összes kép elégett.

"Nee!" Próbálta eloltani a lángoló képeket, de már túl késő volt.

"Pedig olyan édesek voltatok rajta."

"Apropó édes! Együnk palacsintát!" Pattant fel Albus.

"Mi már ettünk. Menjetek együtt." Mosolygott sejtelmesen Ariana.

"Gyere Albus. Sziasztok!" Köszönt el Grindelwald a többiektől, és Albus társaságában lesétált a nagyterembe.

Mivel már jóval elmúlt tíz óra, csak néhány tanuló ült a hosszú asztaloknál. Albus leült a szokásos helyére, és maga elé húzta a palacsintás tálcát. 

"Ideadnád a csoki szószt, kérlek?" Fordult Gellerthez. 

A szőke egy bólintással odanyújtotta neki, aztán kedvetlenül megtámasztotta a fejét. Fáradtan figyelte ahogy Albus boldogan megkeni a palacsintáit. 

"Csináltam neked is." Nyújtott felé egy csokiban úszó példányt. 

"Köszi." Vette el tőle. 

"Te mit tervezel mára?" 

"Aludni!" Harapott bele a palacsintába, majd elfintorodtt. "Mennyi csokit tettél ebbe?" Törölte le az álláról a csokiszószt Gellert. 

"Bocs, elfelejtettem hogy nem vagy édesszájú." 

"Igazából nem is olyan rossz." Vonta meg a vállát Gellert, és megette az egészet. 

"Még jó hogy nem! Egy csomó csokiszószt áldoztam rád."