❝Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.❞
Albus Dumbledore, a Roxfort legtehetségesebb diákja nem biztos abban, hogy induljon-e a trimágus tusán...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-
Albus Dumbledore a Roxfort mintadiákja volt, kiváló jegyeivel és kifogásolhatatlan viselkedésével.
Először az életében készült megszegni a szabályokat. Mielőtt még elkezdődött volna a harmadik órájuk, elbúcsúzott a barátaitól, azzal az indokkal, hogy nem érzi jól magát.
Az üvegházak felé tartott. Nem törődött a zavaró érzéssel ami a gyomra mélyén lappangott.
Inkább volt Gellerttel, mint bárhol máshol. Lassan leért a kastély udvarára, ahol Gellert már várta őt.
"Szia!" Intett a fiú felé.
"Szia." Jelent meg egy mosoly Gellert arcán.
"Van terved?"
"Igen. Egy tökéletes, diszkrét és elegáns terv. Tükrözi a személyiségem." Húzta ki magát Gellert.
"Nem teljesen. Nincs benne az egós, okos, nagyképű és gyönyörű jelző." Mondta paradicsompirosan Albus.
Gellert nem szólt semmit sem. Nem tett gúnyos megjegyzést, és nem is kérdezett vissza.
"Mi lenne az a híres terved?"
"Roxmortsból hoppanálunk Nurmengardba, senki nem veszi észre hogy eltűntünk, és majd akkor jövünk vissza amikor akarunk."
"Nekem tetszik az ötlet." Karolt bele Grindelwaldba Albus.
"Nem félsz attól hogy meglátnak?" Nézett le rá a szőke.
"Nem amíg veled vagyok. Elvégre is, ha valakinek nem tetszik, simán elintézheted a híres bodza pálcáddal." Állt lábujjhegyre Albus, és egy gyors puszit nyomott Gellert arcára.
"Jogos."
Öt perc alatt leértek Roxmortsba, ahol egy csomó ember volt, feltehetőleg a tusa miatt.
"Hajtsd le a fejed. Meg fognak ismerni, és akkor soha nem szabadulunk innen."
Grindelwald a csuklójánál fogva behúzta Albust a helyi fogadó mögötti sikátoraba.
"Mehetünk?"
Albus csak bólintott, mire Gellert vele együtt hoppanált. Dumbledore, aki még nem volt annyira hozzászokva a hoppanáláshoz, lehunyta a szemeit. A gyomra felfordult, ami arra késztette, hogy erősebben kapaszkodjon Gellertbe.
Mikor újra kinyitotta a szemeit, már egy óriási vár előtt álltak, aminek a tornyait vastag hótakaró borította.
"Tetszik?" Kérdezte Grindelwald. A szemei Albuson voltak, aki tátott szájjal nézte a kastélyt.
"Ez gyönyörű."
"Van egy óriási könyvtára is. Nincs kedved megnézni?"
"Miért, kié ez?"
"Tegnap? Valami fura akcentussal beszélő drága öltönyös emberé. Szerencsére sikerült meggyőznöm hogy adja el nekem." Mosolyodott el gúnyosan.
"Hihetetlen vagy!" Tört ki nevetésben Albus.
"Köszönöm." Indult el a kastély óriási kapui felé. "Kinyitod te?" Nyújtott Albus felé egy ezüst kulcsot.
"Igen!" Csillantak fel Albus szemei.
Az óriási kapu kinyílt, és a túloldalán egy ismerős hang szólt hozzájuk.
"Végre itt vagytok. Elég unalmas itt egyedül."
"Szia Percival." Köszönt Albus a tigrisnek.
"Helló vörös, akinek nem emlékszek a nevére."
"Au." Sértődött meg Dumbledore.
"Csak vicceltem, Gellert nem képes elhallgatni rólad. Esküszöm jobban ismerem a te önéletrajzodat mint a sajátomat."
"Ez nem igaz!" Vörösödött el Grindelwald.
"Tényleg? Akkor mi volt a tegnapi incidens, amikor fél óráig arról hisztériáztál, hogy vajon Albusnak megfelel-e a vörös függöny."
Dumbledore egy 'most komolyan' pillantással ajándékozta meg Gellertet.
"Köszönjük, Percival. Magunkra hagynál?"
"Igen, akármennyire is jó lenne tovább nézni az aranyos kis pofikátokat, dolgomvan a.... öhm... Jóga teremben. Igen, ez az, mostantól jógázok!" Sétált el Percival.
"Gyere, csak neked rendeztem be a könyvtárat." Vezette végig Gellert az előtéri folyosón Albust.
"Csak azt nem értem hogyan győztél berendezkedni egy nap alatt, és még fél órát arra vesztegetni, hogy a függöny színén lamentálj."
"Jaj, fogd be."
Egy nagy faajtó előtt álltak, ami csak résnyire volt nyitva.
Albus benyitott a terembe, ami mennyezetig érő könyvespolcokkal volt tele.
"Azta..." Nyíltak el Albus ajkai.
Grindelwald az óriási ablakokhoz sétált, és odébb húzta a vörös függönyöket, fényt engedve a szobába.
"Amúgy ne aggódj, tetszenek a függönyök." Jegyezte meg Albus.
"Még jó, mert talán egyszer itt fogsz lakni."
"Csak talán? Biztos. Már a könyvtárral megvettél."
