-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-
Az óra már rég elütötte a delet mikor Albus felkelt. Kedvtelenül fordult át az ágy másik oldalára. Amint eszébe jutottak az előző napi események, a szemei azonnal kipattantak, és a ruháit magára kapkodva kirohant a folyosóra.
Mindenki a nagyterembe volt, és az ebédjét ette.
Csak néhány diáknak tűnt fel Albus hiánya. Gellert egész idő alatt Dumbledoret kereste a tekintetével.
Hamar meglátta a fiú vörös üstökét az ajtóban.
"Albus!" Kiáltott, felhívva magára Dumbledore figyelmét.
A vörös egy nagy mosollyal sietett Gellert felé.
"Szia!" Ült le Grindelwald mellé. Az arcát enyhe pír borította, és a szemeit is az idegesen malmozó kezeire szögezte.
"Szia. Hogy vagy?" Gellert hangja magabiztosan csengett, mintha semmi nem változott volna köztük.
"Jól, te?" Albus megpakolta a tányérját salátával, és a chedar szósz után kezdett nézelődni.
"Én is." Bólintott, majd elkezdett a zsebében kutatni. "Tessék, ezeket találtam a tegnapi állatokról. Rajta vannak a gyengeségeik is." Nyújtott Albus felé egy papírt.
"Köszönöm. Nem kéne segítened nekem." Kezdte el olvasni a kézzel írt sorokat.
"De szeretnék." Kacsintott, majd feltekert néhány spaghetti szálat a villájára.
"Szerintem figyelmeztethetnénk Nadiat. Tudod hogy egyenlő esélyekkel induljunk meg ilyenek."
"Ahogy gondolod." Vonta meg a vállát Gellert. "Te melyik állatot szeretnéd kapni?"
"Az éj lovat. Az tűnik a legszimpatikusabbnak, a többi szerintem egyből megölne." Szorult össze Albus hasa a gondolatra, hogy bármelyik állat ellen ki kéne állnia.
"Nekem legjobban a Ghasia tetszik. De a vízi tigris sem lenne rossz."
"Felvágós." Motyogta Dumbledore.
"Ezt hogy érted?"
"Csak a két legveszélyesebb állatot mondod opció ként, mintha a viszonylag könnyen legyőzhetetőt meg nem is említed. Mint mondtam, felvágós."
"Kimegyünk majd az udvarra?" Váltott témát Grindelwald.
"Igen, de először beszélnem kell Elphiasékkal."
Albus gyorsan magába lapátolta a salátát, és átült az öccse és a legjobb barátja közé.
"Ó, az idősebbik Dumbledore méltóztatott felkelni!" Vigyorgott Elphias.
"Kac-kac. Ha jól tudom nem neked kellett félkészülnöd a Trimágus Tusa egyik próbájára." Szólt vissza szarkasztikusan Albus.
"Hó, nyugi! Csak vicceltem." Tartotta fel maga mellé a kezeit. Aberforth Dorothy felé fordult, és hagyta hogy a két fiú beszélgessen.
Miután kitárgyalták mit csinált Albus az előző estén, természetesen kihagyva az apró tényt, hogy Gellert megcsókolta Albust, Dumbledore felállt az asztaltól, és kisétált az udvarra.
Szélcsend volt, és mintha a hőmérséklet is megemelkedett volna néhány fokkal. Gellert az udvar közepére beépített kút szélénél állt. A kezei a zsebében pihentek, a szőke haja gondosan hátra volt fésülve.
Albus automatikusan beletúrt a saját hajzuhatagába, abban reménykedve, hogy ez segít valamit zilált frizuráján.
"Aloha!" Köszönt a szőke.
"Aloha?" Köszönt vissza bizonytalanul Albus. "Miért akartál találkozni? Nem mintha ellenemre lenne." Tette hozzá gyorsan, mielőtt még Gellert félreértette volna.
"Azt hiszem beszélgetni... Nem tudom, csak látni akartalak." Fogta meg Albus állkapcsát.
"Megcsókolhatlak?" Kérdezte, mikor már csak fél centiméter választotta el őket egymástól. Gellert nem volt biztos benne hogy állnak egymással. Abban hogy mit tehet vagy mit nem. Az érzéseit sem tisztázta még teljesen magában.
A fiú már évek óta nem érezte magát ennyire bizonytalanul, ami egy kissé megrémítette őt. Mindig tudta mit kell mondania vagy hogy hogyan kell viselkednie, abban a pillanatban azonban ötlete sem volt.
"Igen." Állt lábujjhegyre Albus, hogy felérje Grindelwaldot.
Egy kis időre mindketten elfelejtették a közelgő próbát.
-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-
Itt vagyok. Sorry hogy ma ilyen későn hoztam a részt ❤️
Remélem tetszett 😘😁
Szeretlek titeket ❤️
Adios! Legyen szép estétek ❤️🏳️🌈❤️🍒
ESTÁS LEYENDO
𝐋𝐔𝐌𝐎𝐒 • Grindeldore • befejezett
Fanfic❝Rabod lévén, más dolgom mi legyen, Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz? Életem üres, vesztegethetem, Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.❞ Albus Dumbledore, a Roxfort legtehetségesebb diákja nem biztos abban, hogy induljon-e a trimágus tusán...