❝Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.❞
Albus Dumbledore, a Roxfort legtehetségesebb diákja nem biztos abban, hogy induljon-e a trimágus tusán...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-
A Roxfort felett szürke gomolyfelhők hada sorakozott, de ez nem vette el a diákok jókedvét. Minenki örült annak, hogy végre eljött a bajnok választás estéje. Elphias nem szólt Albushoz, pedig a fiú bocsánatot kért a rá nem jellemző viselkedése miatt.
Dumbledore a Griffendélesek klubhelyiségében ült egy könyv társaságában. Dorothy, Elphias és Aberforth kimentek az üvegházak mellé sétálni, Ariana pedig az egyik barátnőjével találkozott. Az öccse viszonylag hamar megbocsájtott neki, de aggódott hogy mi történhetett vele.
Albus elérkezett a könyv végére. Unottan hátra hajtotta a fejét, és lecsukta a szemeit. Napok óta nem aludt rendesen, túlságosan izgatott volt a tusa és Elphias miatt.
"Albus!" Hallotta meg Ariana hangját mikor már félálomban volt.
"Mhm?" Dörzsölte meg álmosan a szemeit.
"Tudom mi a baja veled Elphiasnak." Ült le a bátyja mellé a kanapéra.
"Mi?" Nyújtotta ki a kezeit, majd az ablakhoz sétált hogy kinyissa azt. A hűvös őszi szél befújt a klubhelyiségbe, összeborzolva Albus vörös haját.
"Tetszik neki Dorothy."
"Tudom. De nekem ehhez mi közöm?"
"Azt hiszi hogy neked is." Albus ledermedt, és a húgához fordult. "És hogy őszinte legyek Albus, tényleg úgy tűnik. Úgy értem te is bementél a tóba, miután Elphias. Mintha féltékeny lettél volna. " Ropogtatta az ujjait Ariana.
"Ezt nem gondolhatod komolyan!" Csattant fel Albus. "Dorothy a legjobb barátom. Eszembe sem jutott úgy ránézni."
"Mégis nagyon úgy tűnik, hogy tetszik neked."
"Mégis mitől tűnik úgy?"
"Mióta újra visszatértünk a Roxfortba, feszültebb lettél. Ahányszor felhoztuk a szerelem témát kínosan pillantottál a cipődre. Mikor Elphias bement a tóba hogy Dorothynak bizonyítson, te féltékeny pillantással utána mentél, és tovább maradtál, hogy megmutasd jobb vagy nála." Sorolta Ariana.
"Figyelj, én nem vagyok szerelmes sem semmi. Nem tetszik nekem Dorothy és azt szeretném ha Elphias boldog lenne. Csak azért vagyon ideges, mert ez az utolsó évem." Ült le a húga mellé, miután becsukta az ablakot.
"Én hiszek neked Albus, de Elphiast is meg kell győznöd."
"Mennünk kéne. Nemsokára választják a bajnokokat." Zárta le a beszélgetést Albus.
"Sikerülni fog, Albus. Biztos téged választanak. Te vagy a legtehetségesebb varázsló az egész iskolában." Ölelte meg a bátyját Ariana.
Albus csak abban a pillanatban ismerete fel, mennyire is elhatárolódott az igazi önmagától.
Vissza ölelte Arianát. A fejét belefúrta a sötét szőke hajába, és elsuttogott egy sajnálom-ot.
"Menyj, öltözz át. Jól kell kinézned ma este." Mosolygott biztatóan a lány.
Albus bólintott, majd elindult a halókörlete felé vezető lépcsőn. A bőröndjéből, amiből még nem esett jól kipakolnia, előhúzott egy fekete talárt.
Egy óra készülődés után már elfogadhatónak nyilvánította magát.
Tekintetét a tükörre vezette, amiből egy vörös hajú fiú nézett vissza rá. A vonásai megváltoztak a nyár alatt, Albust ez azonban nem érdekelte.
Nem a tükrök vagy kamerák elé lett teremtve, hogy megjátszott mosollyal nyerje el milliók szívét. A könyvek és a tanulás volt az örök otthona. A lapok közt megbújva érezte magát igazán fontosnak és erősnek.
Eredetileg hárman voltak legjobb barátok. Elphias, Dorothy és Albus, azonban az utóbbi fiú hajlamos volt az anti szociális viselkedésre, ami miatt Elphias és Dorothy több időt töltött egymással.
Kialakult köztük valami különös, amibe Albus úgy érezte, hogy jelenlétével csak belerondít.
Bármit is hisznek, őt nem érdekelte Dorothy. Sem senki más. Ő volt egyedül teljes magányában, arra várva, hogy valaki, aki úgy gondolkodik mint ő, megjelenjen ez életében.
Utolsó simításként átfuttatta az ujjait hosszú vörös haján. Mikor visszament a klubhelyiségbe, Ariana már nem volt ott, csak néhány griffendéles sietett a portrélyuk felé, és tolongva léptek ki a folyosóra.
Minden tanuló a nagyterembe özönlött, aminek a közepébe a tűz serlege volt állítva. Phinneas Black, a Roxfort igazgatója, az asztalfőn elhelyezkedő székében terpeszkedett.
Albus a szokásos helyére ült Elphias mellé, aki sértődötten odébb húzódott.
"Elphias, hallgass meg." Hajolt hozzá Albus, de a fiú csak felvont szemöldökkel nézett barátjára.
"Kérlek." Elphias idegesen bólintott, hogy beszéljen.
"Figyelj Elph, nekem nem tetszik Dorothy, és bocsánat ha akármivel is az ellenkezőjét sugalltam."
"Tudod, pont tegnap akartam elhívni őt valahová, de amikor oda mentem hozzá, éppen Gellerttel beszét arról, hogy milyen jól nézel ki." Vicsorgott Albusra.
"Csendet kérek!" Emelte fel a kezét az igazgató. A tűz serlegében a láng elkezdett jobban világítani.
