❝Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.❞
Albus Dumbledore, a Roxfort legtehetségesebb diákja nem biztos abban, hogy induljon-e a trimágus tusán...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-
A diákok kivonultak a tanteremből, magára hagyva Albust a gondolataival.
A torka össze volt szorulva az idegességtől.
Nem bírta a bizonytalanság érzését. Tudni akarta tényleg van-e reménye arra, hogy visszakapja Gellertet.
Nem akart újból egy lehetetlen álmot kergetni. Az évek során már gondolt arra, hogy megvalósítja a 'Nagyobb jó'-t, de hamar rájött, hogy Gellert nélkül nem megy.
Utálta a tényt, hogy szinte semmit nem tudott csinálni Gellert nélkül. Annyiszor próbálta már elengedni a hozzá fűzött reménytelen szerelmét, mégsem járt soha sikerrel.
Újra az a fiatal vörös hajú fiú akart lenni mint évekkel ezelőtt volt, újra gondtalanul akart élni Gellerttel együtt.
'Milyen szánalmas lettem.' Gondolta keserűen.
Albus becsukta maga mögött a tanterem ajtaját és könyvekkel a kezében kisétált a folyosóra.
Hamar betért az egyik félreeső terembe amit már oly' jól ismert.
A szobában csak egy óriási tükör állt. Albus szégyellte beismerni mennyi időt töltött a tárgy előtt ülve.
Néha órákig csak bámulta az üveget, majd mikor a tekintét levette a tükörről, a szíve még nehezebb lett.
Mintha újra és újra elvesztette volna Gellertet. Ezúttal sem volt másképpen. Könnyes szemekkel nézte a tükröt.
Újra a szőke fiú nézett farkasszemet vele. Ezúttal nem mozdult, csak boldogan mosolygott Albusra.
"Most mit látsz benne?" Kérdezte egy ismerős hang.
Albus halálra vált arccal megfordult. A szemei egy különböző színű szempárral találkoztak.
"G-gellert?" Dadogta teljes sokkban. Szinte érezte ahogy a szívverése megugrik.
"Már hiányoztál, süsser." Jelent meg egy könnycsepp Gellert szemében.
Albus odarohant hozzá és szorosan megölelte. Egyikőjük sem talált szavakat.
"Kérlek ígérd meg, hogy soha többé nem hagysz el." Motyogta Albus.
"Egyetlen percre sem." Csókolta meg Dumbledore homlokát Grindelwald.
Albus erősen beszívta Gellert illatát ami az évek alatt egyáltalán nem változott.
"Sajnálom, süsser. Mindent sajnálok."
"Én is." Emelte Grindelwald arcához a kezét. Még akkor sem tudta elhinni hogy tényleg ott van mikor végig simított a puha bőrén.
"É-én…. Annyira hiányoztál." Húzta még közelebb magához.
A levegő a torkában akadt, és úgy érezte csak az elméje próbálja megtéveszteni őt. Ezúttal azonban Gellert valódi volt. Ott állt előtte a fehér hajával és magas alakjával.
"De most már együtt leszünk… Örökre."
"Tudom." Hunyta le a szemeit Albus.
Dumbledore képes volt otthagyni a tanári posztját és ha kell örökre bujkálni a minisztérium elől, mivel már tudta milyen Gellert nélkül.
Soha többé nem akart távol lenni Grindelwaldtól. Alig tudta elhinni hogy visszakapta őt.
Úgy érezte, hogy végre boldog és mindene megvan amit valaha is akart. Az Albus nyakában függő vérszerződés felvillant mikor Gellert közelebb hajolt Albushoz, és óvatos csókot nyomott az ajkaira.
Albus elmosolyodott az ismerős érzésre.
"Körbejártad a világot nélkülem?" Kérdezte Gellert. Azt akarta hallani hogy 'igen, olyan csodás volt.'
"Nem." Rázta meg a fejét Dumbledore.
Grindelwald szomorúan lehajtotta a fejét megbánásában. Legszívesebben eltörölte volna az összes fájdalmat amit az előtte álló férfi szemében látott.
Azt is tisztán látta mennyire hiányzott neki. Látta a végig sírt éjszakákat és a soha el nem küldött leveleket amiket Albus az emlékének írt.
"Legalább boldog voltál?" Nézett vissza rá reménykedve.
"Nélküled soha."
"És most boldog vagy?"
"Nagyon." Fűzte össze az ujjaikat Albus.
"Lehet hozzád egy kérésem?" Vonta fel a szemöldökét sejtelmesen Gellert.
"Hmm... Mi lenne az?"
"Leszel a férjem?" Albus meglepetten nézett Gellertre. Azt hitte hogy csak viccel, de mikor a pálcájával egy apró gyűrűt rajzolt a levegőbe, rájött, hogy tényleg komolyan gondolja.
"Igen!" Ugrott a nyakába.
"Még akkor is ha mindent itt kell hagynod, mert egy gonosz varázsló lesz a férjed?"
"Nem kell itthagynom mindent, nekem mindenem ami volt nálad van." Albus a kezeit Gellert tarkójára vezette, és közelebb vonta magához egy hosszú csókra, ami kárpótolta a külön töltött idő minden percét.
𝐓𝐡𝐞 𝐄𝐧𝐝 ──⊹⊱✙⊰⊹──
𝐛𝐲:
𝐜𝐬𝐨𝐛𝐨𝐧𝐲𝐞𝐢𝐥𝐢𝐥𝐢
2021.03.11
Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm, hogy végig olvastátok ezt a könyvet. Remélem tetszett, és a vége sem okozott csalódást.
A következő Grindeldorefanficet már kitettem, ha gondoljátok nézzetek bele, Rosenrot címen fent van a profilomon.
És amellett még szintén van kettő, a Light in the dark és a Runaway.
Még szintén van egy, amiben Albus és Gellert levelei vannak, annak a címe Papíron élek tovább
