-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-
Hideg fuvallat söpört végig a Párizs központjában elhelyezkedő régi amfiteátrumon.
A színpad előtt gyülekező emberek össze húzták a kabátjaikat, és türelmesen vártak tovább.
Hamarosan egy fekete hajú nő jelent meg a színpadon. Zöld és fekete overált viselt magassarkú cipőkkel, amik hangosan kopogtak a színpad padlóján.
A léptei bizonytalanságából látszott hogy kissé ideges, de miután a tömeg nagy tapssal fogadta őt, kicsit felengedett.
"Jó estét! Mint mindannyian tudják, azért vagyunk itt, mert nem akarunk többé elnyomásban élni."
Az emberek egyetértően bólogattak és mormogtak.
"Gondolom még emlékeznek a volt miniszterelnök meggyilkolására, akiről később kiderült, hogy rabokat adott el kísérleti patkányok ként.
A saját keresztfia, Gellert Grindelwald ölte meg őt. Grindelwaldról később kiderült, hogy véget akart vetni a varázslók rejtőzködésének.
Szinte azonnal kivégezték, mivel a bíró jó barátja volt az elnöknek. Grindelwald a bodzapálca tulajdonosa, és annak érdekében hogy senki más nem tudja megszerezni, elrejtette valahol.
Már évek óta próbáltam utat keresni arra, hogy ne kelljen tovább bujkálnunk a varázstalanok elől, aztán jobban utána néztem Grindelwaldnak.
Nekünk vezető kell ahhoz, hogy felhagyhassunk a csatorna patkányokhoz hasonló életmóddal.
Több hónapnyi kutatás után találtam egy varázslatot, amivel vissza tudnánk hozni Grindelwaldot a halálból."
A tömeg figyelmesen hallgatta Vinda beszédjét.
"Ha segíteni akarnak visszahozni Grindelwaldot, akkor tíz perc múlva legyenek az amfiteátrum előtt, onnan elmegyünk egy helyre, ahol mindenről tájékoztatni fogom önöket." Vinda beszédjét hangos tapsvihar követte.
A nő csak mosolyogva biccentett, és elindult lefelé a színpadról.
Néhány emberrel illedelmesen elcsevegett, majd elindult a kijárat felé.
Mindössze hét perc leforgása alatt mindenki aki kíváncsi volt a további információkra az amfiteátrum elé ért. Vinda segítségével egy nagy birtokra hoppanáltak, aminek a közepén egy óriási ház állt.
Már este volt, mégsem volt olyan sötét mint Párizsban.
Vinda magabiztosan vette a hűz ajtaja felé az irányt. A többi varázsló és boszorkány habozva követte őt.
"Ezt a házat a szüleim hagyták rám, de nem hagytam ott a munkámat Párizsban, ezért csak néha jövök ide."
Egy nagy mosollyal kinyitotta a kaput, és beinvitálta a többieket.
Mikor már mindenki a társalgóban ült, egy csésze teával vagy kávéval a kezükben, Vinda újra megszólalt.
"Egy ember visszahozása nagy áldozattal jár. Ha vissza akarjuk hozni Grindelwaldot, találnunk kell valamit amit szeretett, a többi része már könnyű lesz. Rengeteg időt töltöttem azzal, hogy találjak valamit vagy valakit akit szeret. Aztán megtaláltam ezt az újságot." A nő előhúzott egy időrágta újságlapot az egyik fiókból.
"Ez a cikk Grindelwald kivégzése után egy nappal jött ki. Benne vannak Grindelwald utolsó szavai, amit valakinek címzett. Egy német mondat, amiről arra lehet következtetni, hogy a címzett is német. Lefordítva annyit mondott, hogy 'késni fogok, drágám'.
Felkerestem egy régi barátját, de azt mondta nem tudott semmilyen lányról akit Grindelwald szeretett volna. Egy másik barátja azt mondta, hogy csak két dolgot szeretett. Az egyik egy Albus Dumbledore nevű varázsló, aki most a Roxfortban tanít, a másik pedig egy Percival nevű japán vízi tigris. " A társalgó ajtaja kinyílt, és egy öreg tigris lépett be rajta.
"Jó estét!" Köszönt.
"Percival hajlandó segíteni abban, hogy visszahozzuk Grindelwaldot. Maguk mit akarnak?" Mosolyodott el féloldalasan.
ESTÁS LEYENDO
𝐋𝐔𝐌𝐎𝐒 • Grindeldore • befejezett
Fanfic❝Rabod lévén, más dolgom mi legyen, Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz? Életem üres, vesztegethetem, Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.❞ Albus Dumbledore, a Roxfort legtehetségesebb diákja nem biztos abban, hogy induljon-e a trimágus tusán...