❝Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.❞
Albus Dumbledore, a Roxfort legtehetségesebb diákja nem biztos abban, hogy induljon-e a trimágus tusán...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-
Albus és Gellert találkozói két hét alatt már szokássá váltak. A két fiú főleg éjszaka osont ki a titkos terembe, mikor a barátaik már aludtak.
Albus arcán egy nagy mosoly terpeszkedett mikor hétfő este végig sietett a Roxfort kihalt folyosóin.
Mire megérkezett a terem elé, Gellert már az ajtóban várt rá.
"Már azt hittem beijedtél." Kacsintott.
"Én? Mitől? Csak vérszerződést megyünk kötni, semmi különös." Jegyezte meg szarkasztikusan Albus.
Miután beléptek a félhomályban úszó helyiségbe, kulcsra zárták az ajtót.
Albus természetesen ideges volt egy kicsit, de örült annak, hogy vérszerződést fognak kötni. Mikor Grindelwald felajánlotta a dolgot, Albus azt hitte viccel, mivel nagyon ritka mikor valakik vérszerződést kötnek.
A terem közepébe álltak, és elővették a pálcáikat.
"Most még visszaléphetsz." Nézett a szemébe Grindelwald.
"Nem akarok."
"Biztos? Nem akarom hogy csak azért menj bele ebbe, mert én felajánlottam. Szeretlek Albus, és mindig is foglak. Nem kell vérszerződést kötnünk ha nem vagy biztos benne."
"Teljesen biztos vagyok. Veled akarok lenni, bármi legyen is." Vágta meg a kezét Dumbledore, és Gellert felé tartotta.
Grindelwald is követte a példáját.
"Értünk, Albus. A nagyobb jóért."
"Értünk." Hunyta le a szemét Albus.
A kezük közül két vércsepp emelkedett az ég felé. Egymás körül táncolva fonódtak össze. Egy apró fény villant körülöttük, és a két vércseppet egy keret fogta közre.
A tárgy lassan ereszkedni kezdett, és egyenesen Albus tenyerében landolt.
Mind a ketten közelebb léptek a lánccá formált szerződéshez.
"Hol tartsuk?" Futtatta végig rajta az ujjait Dumbledore.
"Legyen nálad." Albus bólintott, és a nyakába vette a szerződést.
"El sem hiszem hogy tényleg vérszerződést kötöttünki." Fűzte össze a kezeiket Gellert.
"Két hét múlva bál, azután meg jön a második próba. Mikor lesz időnk találkozni?" Kérdezte Albus. Most már nem félt attól, hogy ha nem találkoznak, esetleg megszűnik köztük a kapcsolat. De akkor és ott tudta, hogy ez már számukra nem lenne probléma. Hitt abban, hogy az ami köztük van, száz külön töltött év alatt sem változna semmit.
Ugyanazok maradnának, ugyanolyan érzésekkel és gondolatokkal. Akárhol lennének, éreznék azta furcsa dolgot ami egymás felé húzza őket.
A vérszerződéssel csak bizonyították a szándékaikat.
"Akármikor. Gondolom még nem lógtál egy óráról sem."
"Nem, és nem is készülök."
"Még akkor sem, ha velem jönnél?"
"Nem is tudom... Talán." Vonta meg a vállát.
"Akkor holnap a második óra alatt találkozunk az üvegházak mellett. Találtam egy szép helyet amit meg szeretnék mutatni neked."
"És hogy hívják ezt a szép helyet?" Vonta föl a szemöldökét Albus. Valahogy sejtette, hogy a barátja nem egy parki sétára akarta vinni őt.
"Numengard." Jelentette be Gellert. "Majd ott fogunk élni ha visszajövünk a világkörüli útról. Persze csak ha neked is megfelel."
"Gellert, én nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ki tudunk jutni a Roxfort területéről."
"Megoldjuk."
"Ha te mondod. De a biztonság kedvéjért gondolkozz el egy másik terven is."
"A legrosszabb ami történhetne, az az, hogy a védő varázslatok megölnek. Ha úgy vesszük nem olyan vészesé Gyorsan túl vagy rajta legalább." Albusnak szemmel láthatóan nem tetszett az,hogy Gellert a halálról beszél, ezért inkább megpróbálta udvariasan megkérni arra, hogy vegye komolyan a dolgokat.
"Egyszerűen csak hallani sem akarok arról, hogy meghalsz vagy valamilyen más módon itthagysz." Magyarázta kicsit ideges hangon.
"Tudod hogy csak viccelek, sohasem akarnék nélküled lenni, süsser."
