❝Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.❞
Albus Dumbledore, a Roxfort legtehetségesebb diákja nem biztos abban, hogy induljon-e a trimágus tusán...
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-
"Albus! Kész vagy már?" Toporgott türelmetlenül Elphias.
"Egy perc!" Igazította meg a haját Albus.
"Elmondanád végre, kivel is mész a bálba?" Faggatta tovább a barátját.
"Majd meglátod." Forgatta a szemét. Az ajkán egy apró mosoly jelent meg a gondolatra, hogy kivel is készül a bálba.
"Jól nézel ki."
"Köszönöm. Na és te kivel mész?"
"Dorothyval." Vált teljesen vörössé Elphias arca.
"Végre összejöttetek." Vette magára a talárját Albus, ügyelve arra, hogy egy gyűrődést se okozzon rajta.
A varázspálcáját a zsebébe süllyesztette, majd leellenőrizte magát a tükörben.
"Még nem teljesen. Elhívtam a bálba, de szerintem azt hiszi csak úgy mint barát." Elphias csüggedten leszegte a fejét.
"Remélem tudod, hogy hatodiktól tetszel neki?"
"Tényleg?!"
"Igen, úgyhogy nem kell félned. Párkapcsolati tanácsokban nem vagyok jó, de nyugodtan mesélj."
"Köszönöm Albus!" Ölelte meg a barátját. "De a beszélgetést inkább halasszuk el, tíz percen belül lent kell lennünk a folyosón."
"Akkor siessünk."
Elphias felvette a lakkozott cipőjét, és ki sietett a griffendél klubhelyiségéből.
Albus kissé idegesen követte. Végig futottak a Roxfort tágas folyosóin, és csak akkor álltak meg, mikor a nagyterem elé érkeztek.
Elphias azonnal észrevette a lila ruhába öltözött Dorothyt a tömegben. Elbúcsúzott Albustól, és a lányhoz futott.
Dumbledore feszülten kopogtatott ujjaival a combján. Nem látta sehol sem Grindelwaldot, pedig a bál kezdetéig már csak öt perc volt.
Lehet hogy meggondolta magát? Talán szégyelli hogy velem jön? Futottak át Albus elméjében a rosszabbnál rosszabb gondolatok.
Mint végszóra, Gellert megjelent a lépcső tetején. Szőke tincsei hátra voltak fésülve . Talár helyett egy fekete öltönyt viselt lakkozott cipővel.
Különböző színű szemeit a tömegre szegezte, abban reménykedve hogy meglátja Albust.
A vörös gyors léptekkel igyekezett Gellert felé.
"Szia." Köszönt miután eléje ért.
"Szia süsser." Mosolyodott el Grindelwald. "Nem félsz?"
"Nem." Rázta a fejét, a kezei azonban remegtek az idegességtől.
Gellert egy gyors mozdulattal behúzta Albust a folyosóról nyíló legelső üres terembe.
"Mondanom kell valamit, de előtte tudnod, kell hogy tényleg szeretlek, és bármit megtennék érted."
"Tudom, és én is érted. Mi történt?" Albus szemében egy eltökélt csillogás gyulladt.
Grindelwald megölelte őt, majd egy csókot nyomott a homlokára. Az állát a feje tetejének támasztotta, és fátyolos hangon megszólalt.
"Nem lehetünk együtt. Volt egy látomásom. Ha bárki megtudja mi van köztünk, valaki meg fog halni."
Albus szíve kihagyott egy ütemet, majd eszeveszetten kezdett dobogni. A tekintetét felkapta az előtte álló Gellertre.
"Mit láttál? Biztos csak félre értetted."
"Elmentünk a bálba. A tanárok elhívták a szüleinket, és valahonnan előkerültek a minisztérium emberei. Valaki halálos bűbájt szórt egy másik emberre. Aztán hirtelen elsötétült minden."
"Nem. Együtt maradunk örökre. El fogunk menni a bálba, és vigyázunk hogy ne történjen semmi sem. Megelőzhetjük. Nekünk együtt kell maradnunk." Kapott Gellert arca után Albus.
Kétségbeesetten megcsókolta a fiút, majd felnézett a szomorú arcára.
Az arcán lassan lecsorgó könnycsepp megcsillant a Hold fényében.
A szemei elé mintha fátylat húztak volna. Hideg kezeit kinyújtotta Albus felé.
A fiú elfogadta, és erősen szorította. Úgy kapaszkodott belé mintha az élete múlt volna rajta.
Albus gerincén hideg borzongás futott végig, a testét mégis mintha lángok égették volna.
Gellert egy nagy tükör elé húzta őt, ami a helyiség egyik rejtett sarkában állt.
"Mit látsz?" Nézett az alacsonyabbik fiúra.
"Minket, de nem itt. Valahol messze egy napos helyen. Magunknál tartjuk a halál ereklyéit. Te mit látsz?"
"Téged és engem. Valahol. Fogalmam sincs hol, de talán nem is számít."
"Gellert, kérlek gyere velem. Ha eltanácsolnak, akkor elmegyünk valahová. Bárhová. Megkeressük a halál ereklyéit és azt csinálunk amit akarunk."
"Akkor sietnünk kell. Már így is késünk." Hajtotta le a fejét Gellert.
Egyre rosszabb előérzete volt. Félt hogy a látomása esetleg beteljesül.
-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ- Azt hiszem mindjárt elsírom magam. Bocsi hogy ezt teszem az érzéseitekkel. Gondolom sejtitek mi jön ezután....
