❝Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.❞
Albus Dumbledore, a Roxfort legtehetségesebb diákja nem biztos abban, hogy induljon-e a trimágus tusán...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-
A Durmstrang óriási hajója tömve volt az ünneplő diákokkal. Az, aki még elég józan volt ahhoz, hogy felismerje a két új bajnokot, nagy mosollyal gratulált a hajón végig sétáló fiúknak.
Úgy tűnt, hogy az ünneplő tömeg nem csak a Durmstrang diákjaiból áll. Mindegyik iskola kissé szabályellenes diákja jelen volt.
"Gellert, mi van ha elkapnak a tanárok?" Kérdezte Albus, miközben elfogadott egy kérdéses eredetű italt a mellette elhaladó fekete hajú lánytól.
"Véletlenül tudom, hogy az igazgatónk nem lesz itt egész este. És a helyedben nem innám meg azt az izét:" Mutatott az Albus kezében tartott pohárra.
"Miért, mi van benne?" Szagolta meg. Nem tűnt semmi veszélyesnek. Az illata olyan volt, mint a citrompor és a csokoládé keveréke.
"Vagy méreg vagy szerelmi bájital. Vagy talán mind a kettő. Lehet hogy meg akarnak gyilkolni." Gellert próbált komolyan beszélni, azonban a szája sarkában megjelent egy árulkodó mosoly.
"Az a helyzet,hogy nem igazán figyeltem mikor Phineas beszélt-" Kezdte Albus, és letette a furcsa italt.
"Majd később beszélünk a tusáról, most szórakozni vagy itt." Ragadta meg Albus kezét, és behúzta őt a tömegbe.
Albus enyhén beharapta az alsó ajkát mikor Gellert keze az övére kulcsolódott. Egyre jobban kezdte kétségbevonni az érzéseit a fiúval szemben. Albus valamiért nem akart a barátja lenni, annál sokkal közelebb akart kerülni hozzá, ami megijesztette a fiút.
"Ezt idd meg." Nyomott egy poharat a fiú kezébe Gellert. Albus minden kérdés nélkül lehajtotta az édes italt. Kicsit csípte a nyelvét, de hamarosan csak bizsergést érzett a testében.
"Mi volt ez?"
"Fogalmam sincs." Ivott meg egy ugyanolyan folyadékot Gellert is.
Mikor kiértek a hajó orrához, ahol senki sem volt, Albus kieresztett egy sóhajt.
"Bolond vagy."
"Tudom Albus, tudom." Töltötte újra a pálcája segítségével a poharat.
"Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?" Toporgott Gellert mellett Dumbledore.
"Nem. Mostanában semmiben sem vagyok biztos. De nem ez az egész lényege? Hogy is mondják? Élj a pillanatnak? Csinálj azt amit akarsz." Nézett a szemébe Gellert, de félre tette a poharát.
Neki Albus puszta jelenléte is elég volt ahhoz, hogy elferdítse a tudatát, nem volt szüksége alkoholra.
"De mi lesz a következő pillanattal?" Lépett közelebb Dumbledore. "A következményekkel? Egy elhamarkodott cselekedet néha nem éri meg a pillanatnyi örömöt."
"A következmények alól is ki tudsz bújni." Nézett a hajó szélét simogató fekete színű tengerre Gellert.
A Hold csillogó tükörképe visszaverődött a ráncolt víz felráncolt. A kezét a korlátra tette, pont Albusé mellé, a szemeit azonban nem vette le a nyugodt vízről.
"Nem tudsz. Főleg akkor, ha az érzéseidről van szó." Nézett Albus a fiú arcára, amit csakis a Hold hideg fénye világított meg.
"Ezek szerint neked az érzéseidről van szó." Hajtotta le a fejét.
"Azt hiszem. Fogalmam sincs. Talán túl gondolom. Lehet hogy csak a szívem játszik újra velem." Körözött az ujjaival a durván megmunkált hajó szélén.
"Hülyeség. A szív nem játszik, Albus. Az az egyetlen dolog ami őszinte még akkor is, ha a nyelvünkön csak a hazugság lakozik, az a szívünk. Nem tudod megváltoztatni akarattal az érzéseidet. Nem befolyásolhatod a szívedet, ezért higgy neki akármit is mond." Most már Gellert is felnézett a másik fiúra.
Nem akart Albusnak párkapcsolati tanácsot adni, hogy aztán felszedje a neki tetsző lányt, mégis megtette.
"Azt mondod cselekedjek?" Tűrt a füle mögé egy vörös hajtincset Albus.
"Hát... Akárki is tetszik neked, nagyon szerencsés. Ritkán lehet egy ilyen tehetséges varázslóval találkozni mint te vagy." Mosolygott biztatóan.
"De ez a baj, Gellert! Nem tudom eldönteni mit akarok. Egyik pillanatban azt akarom hogy a barátom legyen, a másik pillanatban pedig már az ajkait az enyémekre kívánom! Nem kéne úgy ránéznem mint ahogy teszem..." Akadt ki Albus.
Kipirult arcán egy forró könnycsepp futott végig. Gellert magához szorította a fiú testét, és a bal mutatóujjával letörölte az arcán égő könnycseppet.
