Egy lány, akinek apa nélkül kellett felnőnie.
Egy apa, aki új életet kezdett a munkája miatt.
És egy fiú, akinek kezd beindulni a karrierje.
De mi történik, ha ők mind egy helyre kerülnek?
Minden megváltozik, vagy ugyan úgy folytatódik tovább?
Ha kí...
,, Jobb hamar letépni a tapaszt, mint félni a lehetséges fájdalomtól. - Végtelen szerelem c. sorozat "
*~*
Nehezebb volt a búcsú anyától, mint amire számítottam. Hiába tudom azt, hogy sokszor meg fogom látogatni őt, még sem lesz semmi ugyan olyan, mint volt.
A reptéren állva még egyszer utoljára a telefonom hátterére pillantok. Igen, még mindig mi voltunk rajta hárman. Seb, Charles és én. Valamiért nem tudtam megváltoztani. Az olyan lett volna, mintha örökre megváltozna így minden. És én nem akartam. Mostanáig. Eddig a pillanatig.
Mert most eljött az ideje a változásnak. A tovább lépésnek. Az új életnek. Talán egy kis darabkája hiányozni fog majd. Egy pici része. De most el kell mennem. Hátra kell hagynom mindent azért, hogy talán egy nap majd vissza térhessek ide.
Itt kell hagynom mindent, ami hozzá köt. Szóval viszlát Monacó. Viszlát Charles Leclerc.
~ Charles Leclerc szemszöge ~
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Az első nagydíj volt a legrosszabb. Melburne-ba mentünk, Ausztráliába. Mindig kerestem őt a tekintetemmel, de sehol sem volt. Tudtam, hogy nincs itt, még is reménykedtem. Mindhiába.
Az egész csapaton meglátszott Giada hiánya. Hiába nem volt minden futamon a garázsban a szerelők között, még is ha egyszer megjelent, olyan energiát sugárzott, ami mindenkit felvidított. Most mindenki lehajtott fejjel, néme csendben dolgozott. Mi Sebbel pedig szinte egymáshoz sem szóltunk a veszekedés óta. Rossz volt így dolgozni.
Aztán ott voltak Landoék is. Mindenki alig akarta elhinni az egészet. Akár hányszor olvastam el én is azt a hülye cikket a kiadott infókról, olyan abszurd volt az egész. Nem vallott ez Giára. Hiába törtem a fejemet, valami nem hagyott nyugodni. Miért tette volna ezt?
Végül ott volt Charlotte is. Minden nagydíjra eljött. Ott volt mellettem, de én még sem tudtam mosolyogni mellette. Hogy miért? Olyan furcsán viselkedett. Nem beszélgetett senkivel, mint eddig tette. Csak a telefonját nézegette és nem szólt senkihez. Ha kettesben is voltunk, letudta annyival a beszélgetést, hogy elmondta mit olvasott a neten és ennyi. Nem kérdezte, miért szerepeltünk ennyire rosszul a versenyeken, semmit nem kérdezett. Olyan fura volt mellette lenni.
Ahogy teltek a hetek, sorra jártuk az országokat. Ausztrália, Bahrein, Vietnám. Épp a sanghaji nagydíjra utaztunk a csapattal Kínába, mikor az első tesztek előtt a pihenő szobámban megjelent Toto. Charlotte épp valami boltról beszélt, amit a neten talált, mikor bekopogott az ajtón.
- Charles- fogott velem kezet.
- Toto- biccentettem.
- Tudnánk beszélni egy kicsit?
- Persze, foglalj csak helyet. Hozhatok valami innivalót?
- Nem, köszönöm. Nem akarok sokáig zavarni, csak lenne valami, amit meg kéne beszélnünk. Négyszemközt- biccentett Charlotte felé jelzés képpen.
