Álmaink útján ( F1 Fanfiction )

7.

''Nem azoké a siker, akik sohasem buktak el, hanem azoké, akik elbuktak és ismét felálltak belőle. - Kimi Raikkönen ''

- Beszélhetnénk?- szólalt meg valaki mögülünk.

Hátra pillantottam a vállam felett. Na ő meg mit akar?

- Jössz egy tánccal ma még- kacsintott Charles, majd Max-el elsétáltak a terem másik felében beszélgető Daniel- ékhez.

- A barátod?

- Szerintem ehhez semmi közöd nincs. De, ha még is ennyire tudni akarod csak a munkatársam.

- Nekem nem úgy tűnt.

- Fejezd be- szóltam rá.

Semmi köze a magánéletemhez.

- Beszélhetnénk kint?- intett a kijárat felé fejével.

- Nincs miről beszélnünk.

- Giada kérlek- fogta meg kezem, amit egyből ki is rántottam övéből.

- 20 évig nem volt miről beszélnünk, most sincs- rántottam vállat érzelem mentesen.

De, hogy mennyi érzelem dúlt bennem. Legszívesebben összerogytam volna és sírva fakadtam volna. De nem láthat úgy. Nem érdemli meg, hogy szomorú legyek miatta.

- Sokáig nem is tudtam, hogy létezel. Aztán amikor megtudtam már késő volt. Nekem már családom volt és- itt elakadt.

- És nem fértem bele a családodba, értem én- hiába voltam erős még is könnyek kezdtek gyülekezni szememben- csak egy hátráltató tényező lettem számodra. Megértem. De tudod mit- léptem közel hozzá, hogy csak ő hallja amit mondok- te meg azt értsd meg, hogy gyűlöllek, és semmi közünk egymáshoz. Hagyj békén. Tégy úgy, mintha nem is léteznék. Ja az eddig is ment, akkor talán most is menni fog.

Egy utolsó lesújtó pillantást vetettem rá, majd elsétálva mellette egy pohár pezsgő társaságában kisétáltam a teremből. A folyosón egy kisebb teraszra nyílott egy ajtó, amin ki is mentem. Túl zsúfolt lett nekem a szoba hirtelen. Hiába nem voltak sokan, nem tudtam volna most ott maradni.

Az esti levegő még mindig langyos volt, hiába volt tél. Itt Abu Dhabiban ilyenkor is meleg az idő, van vagy 30 fok.

Miért most akart beszélni velem? Annyi év után? Családja van, új élete amihez nem tartozom. Ne akarja megmagyarázni, miért nem kellettem neki, mert már nem érdekel.

- Minden rendben?- jelent meg 2 meleg tenyér a derekamon.

- Azt hiszem- bólintottam.

- Gyere el velem randizni. 3 nap, csak mi ketten. Mit szólsz?- suttogta.

Kirázott a hideg, pedig esküszöm nem fáztam sőt még hideg sem volt. Ezt váltja ki belőlem ennyi.

- Rendben- mosolyodtam el.

Nem tudom, hogy csinálja, de pár szavával képes mosolyt csalni az arcomra, és még meg sem kell magát erőltetnie. Micsoda egy piszok nem?

- Most pedig- fordított szembe magával- behajtom rajtad azt a táncot- kulcsolta össze kezeinket, majd maga után húzott egészen a tánctérig.

Kygo és Jason Walker egy jó számára kezdtünk el ringani. Meg kell, hogy mondjam, nem vagyok a táncparkett ördöge, ellenben Charles valami fantasztikus táncosnak minősült.