Álmaink útján ( F1 Fanfiction )

26.

,, Ahhoz, hogy a saját életed éld, azt kell tenned, hogy nem foglalkozol azzal, amit mások mondanak rólad.- Kimi Raikkönen "

*~*

- Mr. Binotto?- vettem elő a jól tanult, tárgyaló hangomat.

- Szia Giada. Zavarhatlak egy pillanatra?

- Igen. Miben tudok segíteni?

- Tudom, nincsenek arra szavak, ami történt, de elnézést szeretnék kérni a Scuderia Ferrari  vezetősége nevében.

- Lenne más is, vagy kiderült még valamilyen információ tőlem, amiért megbüntethetnének?- vettem elő bunkó oldalamat.

- Nem dehogy is, vagyis lenne még itt valami. Tudom, hogy ez nem vigasz és nem is ér sokat, de állást szeretnék felajánlani.

- Állást?- alig akartam elhinni, amit hallok.

Ez a kandi kamera? Vagy valami poén, amiről lemaradtam?

- Igen. Szinte ugyan abba a munkakörbe, mint ezelőtt. Csak több fizetéssel, és nagyobb hatáskörrel.

- Ez valami vicc akar lenni? Mert nem nevetek rajta, csak szólok.

- Nem, nem szokásom ilyenekkel viccelni. Bánt az, amit és ahogy tettünk. Ki kellett volna vizsgálnunk az ügyet.

- És majd a pénz kárpótol mindenért, igaz?

- Nem így értettem.

- Rendben. Köszönöm ezt a nagylelkű ajánlatot, de nem élnék vele.

- Megértem Giada.

- Nem, nem értheti. Igen, azt mondtam én tettem. De meg volt rá az okom. Ki lett volna az, akit elsőnek elküldenek a csapattól? Seb? Vagy Charles? Nem hagyhattam. Kellennek a csapatnak. És ahhoz, hogy az kell, elmenjek és távol legyek ettől a csapattól, hát magamra vállaltam. Nekem nem volt mit veszítenem. Nekik viszont igen. Sebnek a jó híre, míg Charlesnak a felfelé ívelő karriere. Nem hagyhattam.

- Te egy nagyon jó ember vagy Giada.

- Nem, csak tudom mi a fontos.

- Remélem, hogy egy nap majd visszatérsz ide és valóra váltod az álmaidat. Remek mérnök leszel.

- Ezt honnan?

- Hogy honnan tudom? Az egyik régi jó barátom lánya vagy. Az lenne a fura, ha nem tudnám. Attól még, hogy nem mondtam erről semmit, még tudom, hogy hányszor kihúztad a bajból a seggünket.

- Oh, értem.

- Nem is zavarlak tovább. Sok szerencsét a jövőben. És remélem azért majd egyszer még le tudunk ülni nyugodtan beszélgetni. Legyen szép napod. Szervusz Giada.

- Viszlát Mattia.

Tudta. Végig tudta, hogy mi vagyok. Még sem szólt egy szót sem senkinek róla. Tudom, hogy nagy erő és alázat kellett ahhoz, hogy most fel tudjon hívni. Értékelem is, de nem gondolhatta komolyan, hogy visszamegyek oda. Hozzá.

A hetem ugyan olyan hangulatban telt, mint a keddi nap. Rányomta ez a hívás a bélyeget mindenre. Nem fért a fejembe, hogy kérdezhetett ilyet tőlem. Próbáltam nem erre gondolni, mikor is a silverstone-i pálya felé tartottam, a Brit nagydíjra. Igen, nem gondoltam volna, hogy egy nap majd itt leszek.

Most nyilván mindenki fejében megfordul a gondolat, hogy mit is keresek én itt. Nos, az egész kora reggel kezdődött. Korán felébredtem, ami nálam csoda számba megy, mert általában nem szoktam 10 előtt felkelni a szabad napjaimon. Nos, ha már korán kidobott az ágy, így nekiláttam a reggeli készítésnek. Egy gyors tükörtojás összedobása után leültem enni, miközben a napi híreket olvastam. Épp egy friss cikket olvastam a hétvégi nagydíjról, mikor egy sms-t kaptam Lewistól.