Egy lány, akinek apa nélkül kellett felnőnie.
Egy apa, aki új életet kezdett a munkája miatt.
És egy fiú, akinek kezd beindulni a karrierje.
De mi történik, ha ők mind egy helyre kerülnek?
Minden megváltozik, vagy ugyan úgy folytatódik tovább?
Ha kí...
,,Nincs szükségem álmokra, amikor mellettem vagy.- Michael Jackson''
*~*
Nem tudtam hová visz. Csak reménykedtem benne, hogy nem elad 2 lámáért. Minimum 3-mat érek, nem?
Egy híres étterem előtt állította le az autót, amit voltam oly kedves visszaszolgáltatni neki. Lovagiasan kinyitotta előttem az ajtót, és még előre is engedett a bejáratnál. Furcsa volt, hogy alig volt valaki bent. Mármint vendég. Ahogy olvastam róla, itt mindig tömve van a hely. Charles kezét szorongatva indultam el az étterem belseje felé.
- Hogy - hogy ilyen kevesen vannak?- suttogtam Leclerc fülébe séta közben.
- Mert nem sokára zárnak- suttogta vissza mosolyogva.
- Akkor miért most jöttünk?- álltam meg hirtelen.
- Mindjárt meglátod, na gyere- húzott kezemnél fogva maga után.
Egy csigalépcsőn sétáltunk felfelé, mikor egy ajtó előtt megálltunk.
- Hunyd be a szemedet- állt mögém.
- És minden horror film így kezdődik.
- Ne légy beszari- nevetett ki egyből.
- Jó, csak úgy megjegyeztem- mondtam durcásan, miközben azért csak teljesítettem, amit kért.
De, ha előugrik valaki egy késsel vagy baltával, vissza jövök kísérteni. Vagy Charlest lököm elé, míg én elfutok. Csak nála kell gyorsabbnak lennem, és nyert ügyem van. Még nem eldöntött dolog.
- Jobb, ha nem gondolok arra, mit forgatsz a fejedben most- kuncogott a fülembe.
Nyakamat csikizte meleg lehellete. Mégis olyan nagyon jó érzés volt.
- Szerintem is- nevettem fel.
- Pár lépés és ott leszünk- meleg tenyerei nyugtatóként hatottak bőrömön.
Tényleg csak párat léptünk, mire hirtelen elengedett. Nem mertem kinyitni a szemem.
- Na, itt lennénk.
Féltem, ha felnézek, nem lesz ott semmi. Csak egy álom az egész. És nem akartam, hogy CSAK az legyen.
- Na, mi a baj?- lépett szorosan elém.
Hiába nem láttam, éreztem őt.
- El fogsz tűnni. Csak álom az egész.
- Hé, itt vagyok és nem megyek sehova. Nyisd csak ki, és nézd meg- tette kezét vállamra.
De még mindig féltem.
- Esküszöm itt vagyok, és mindig itt is leszek- suttogta.
- Ne tégy elhamarkodott esküt. Hisz itt sem vagy, csak álom az egész.
- Ez is csak álom lenne?
Egy pillanatra nem tudtam mire vélni ezt a kérdést, majd megéreztem ajkait az enyémeken.
- Látod? Itt vagyok- suttogta számra.
Tudtam, hogy már nem csak álom az egész. Szemeim maguktól pattantak ki. Ott állt előttem mosolyogva. Szemei csak úgy csillogtak a gyertyafényben. Mert fent álltunk a tetőn, ahol egy szépen feldíszitett asztal állt megterítve, gyertyákkal. Olyan gyönyörű volt. És a kilátás valami elképesztő.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Instára illő kép.
- Gyere, üljünk le- húzott az asztalhoz Charles.
Gálánsan kihúzta nekem a széket, megvárta míg kényelmesen elhelyezkedem, majd ő is gyorsan helyet foglalt velem szembe.
- Káprázatos ez a hely- néztem a kilátást.
Olyan szép volt minden.
- Csak úgy, mint te- bókolt mosolyogva.
Amitől persze egyből vörössé változott az arcom. Még egy bók, és tuti rosszul leszek.
- Te is csini vagy.
Jézusom, hogy mondhattam azt neki, hogy csini? Mingy elásom magam.
- Khm- köhécseltem, mint aki félrenyelte mondjuk úgy az egész életét- hogy sikerült ezt összehoznod?
- Az legyen az én titkom- kacsintott rám- örülök, hogy eljöttél.
- Nem tudtam, hogy mire számítsak megmondom őszintén- kezdtem el az asztal alatt birizgálni csuklómon a karkötőt.
A tőle kapott karkötőt.
- Tudom, hogy nagyon elcsesztem- szólalt meg kis idő múltán- de jóvá fogok mindent tenni, megígérem. Kezdve ezzel a vacsival.
- Vagy inkább a virággal és a kölcsön autóval, nem?- mosolyodtam el.
- Oh, hát igen- vakargatta meg zavartan a tarkóját.
És itt kezdődött el életem legszebb estéje. Annyit nevettünk és még többet beszélgettünk. Mindent elmesélt. Kezdve a Charlotte-val való kapcsolatától, a Sebbel való viszonyáig. Olyan őszinte volt hozzám, mint eddig soha senki. Talán anno ez hiányzott a kapcsolatunkból. A nyers őszinteség.
- És mi van veled meg Oconnal?- kérdezte már a lift felé sétálva.
- Barátok vagyunk.
- És ezt ő is így gondolja?- kérdezte.
Volt egy furcsa él a hangjában. Végig vezettem rajta a tekintetemet. Mintha a vállai is befeszültek volna.
- Jaj, ezt ne kezdjük már előről. Mintha már ez a beszélgetés lezajlott volna közöttünk egyszer- nevettem fel kissé felhúzva magamat.
Tisztára, mint Micknél.
- Nem tehetek róla, hogy férfiak legyeskednek körülötted- mormogta az orra alatt, mikor beszálltunk a liftbe.
- És mégis mit csináljak? Ilyen helyen dolgozok. Mondjak fel, mert neked nem tetszik?- húztam fel a szemöldökömet.
- Ezt nem mondtam, csak nyilvánossá tehetnéd, hogy kopjanak le rólad. Láttam, hogy koslatnak utánad a barmok.
Ahogy kimondta, kinyílott a lift ajtaja a megfelelő emeletnél. Ekkor már tudtam, hogy nem ez életem legszebb estéje.
- Még, hogy körülöttem legyeskednek, mi?- nevettem fel flegmán.
A folyosó előterében ott állt az a személy, akit most a legjobban gyűlöltem.
- Charles, már olyan régóta várok rád. Merre voltál?- ekkor rám vezette tekintetét- oh.
- Ja, oh. Na sziasztok, jó szórakozást- léptem el mellettük, és nagy léptekkel közelítettem a szobám felé.
- Gia, kérlek- hallottam, ahogy Charles utám jött, de már nem érdekelt.
Minél hamarabb a szobámba szerettem volna lenni, és elfelejteni ezt az egészet.
