Álmaink útján ( F1 Fanfiction )

35.

,, Ne akard a kapcsolatot, válaszd a kötődést. A kapcsolatnál te döntesz, hogy akarod-e a másikat, vagy sem. Az nem izgalmas - az maga az unalom. Kételkedés, bizonytalanság, bizalmatlanság. Akarj kötődést, olyat, ahol egy percig sem kérdés, hogy akarod-e a másikat, vagy sem. Olyat, ahol nincs szavad, mert valaki már rég döntött helyetted. Na, ez az igazi. Ez az izgalom.- Oravecz Nóra"

*~*

Vasárnap! Forma 1 Belga nagydíj. Az időmérőn jól sikerült teljesítenünk, így az első 2 rajtkockáról indulhattunk. A pilótaparádé után izgatottan ácsorogtam Bono mellett, hisz percek kérdése, és elkezdődik a futam. A megemlékezés után minden autó felvonult a rajtrácsra és várta a rajtot. Lewis és Valtteri izgatottan ült az autóban. Tudtuk, hogy jók a beállításaink, jók az autóink, és persze jók a versenyzőink, így nagy esélyt jósoltam az újabb Mercedes győzelemnek.

Persze, szurkoltam Kiminek és Maxnek is. Még is most a Mercedes győzelme volt a legfontosabb. Hogy ne lett volna ez az első, hisz az én munkám is benne volt. Rengeteget dolgoztam azért, hogy most jó legyen az autó. És ezzel nem csak én voltam így, hisz az összes szerelőnk, mérnökünk munkája benne volt.

Másodpercek voltak csak a rajtig, mikor Bono felém fordult. A nagy zajtól nem igazán tudtam kivenni szavait, így kezembe nyomott egy fejhallgatót. Minden versenyzővel csak egyetlen egy ember beszélhet, csak a saját versenymérnöke. Most még is. Én is kaptam egy fejhallgatót. Hallottam, ahogy Bono beszél Lewisal, és hogy Valtterinek is mond infókat a mérnöke.

Soha nem tudtam milyen érzés lehet ez. Amikor számít a szavad. Amikor figyelnek és hallgatnak rád. Most pedig egy csapat tagja lettem. Egy nagy család tagja. Odafigyelnek egymásra, hallgatnak a tapasztaltabbra, és megfogadják a tanácsokat. Mélyen legbelül én is ezt szerettem volna mindig is. Hogy figyeljen rám valaki. Meghallgassa amit mondok. Még nincs szavam a csapatnál. Fiatal vagyok és újonc. De tudjátok mit? Egy nap majd én is olyan akarok lenni, mint Bono. Vagy az apám. Azt akarom, hogy az én szavam legyen a döntő. Tudom, hogy rengeteg munka és idő kell még ehhez, de nem akarok megfutamodni. Meg akarom nekik mutatni, hogy igen is érek valamit. Hogy értek ehhez. Hogy igen is itt a helyem. Ha ehhez az kell, hogy lenézzenek, ne tartsanak egyenrangú mérnöknek, hát legyen. Hisz tudjátok, hogy van ez. A világ sem egy nap alatt épült fel.

Felvillantak a piros lámpák. 1-2-3-4-5. Mindenki fogait összeszorítva várta, hogy ki aludjanak a fények, és megkezdődjön a futam. A kérdés már csak az volt, hogy ki kapja el jobban a rajtot.

Mindig is igazán ez számított. Lehettél jó versenyző, lehetett egy jó autód, de ha nem sikerül a rajt, kevés esélyed volt a győzelemre. Egy pillanatra Totora néztem. Láttam az arcán, hogy ideges.