Álmaink útján ( F1 Fanfiction )

11.

" Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki- Csitáry-Hock Tamás"

*~*

Valaki olyan mellett ébredni, akit minden perccel egyre jobban megszeretsz, fantasztikus érzés. Ahogy hátulról átölel és a nyakadba szuszog, érzed minden lélegzetvételét. Fenomenális.

Már 1 órája fent vagyok, még sem mozdulok meg. Olyan jó így itt feküdni. Vele.

Kis idő múlva telefon csörgés verte fel a pihentető csendet. Nem volt kedvem kimászni és megnézni ki az, így nem mozdultam. A telefon viszont csörgött tovább.

- Aaa- morgott mellettem Charles, mire szemeimet lehunyva vártam a folytatást.

- Ki vagy?- szólt bele halkan a telefonba.

- Szép jó reggel bátyuskám- hallottam egy fiú hangját.

- Mit akarsz Arthur?

Ezek szerint az öccse az.

- Csak kíváncsi voltam holnap mikor értek vissza.

- Még nem tudom. Este szerintem, majd valamikor. Most, hogy mindent tudsz, hagysz már végre aludni?

- Mit csináltatok ti az éjjel, hogy délután 1-kor aludni akarsz még?

- Aludtunk.

- Mindent értek bátyuskám. Na és ott is van most melletted?

- Igen. Alszik még. Szóval örülnék, ha nem ébresztenéd fel.

- Jaj, de kis morcos vagy ma. Na, hagylak romantikázni. Aztán csak védekezni, nem akarok keresztapa lenni még. Túl fiatal vagyok hozzá.

Ezen elmosolyodtam. Milyen vicces kis fiú ez az Arthur.

- Hülye.

Ennyi volt a válasz, majd az éjjeli szekrényre rakhatta telefonját a koppanásból ítélve és újra átölelt. Még levegőt is alig mertem venni, hátha észreveszi, hogy hallgatóztam.

- Tudod, ha azt szeretted volna, hogy ne jöjjek rá, fent vagy, vehettél volna levegőt is. Nem szeretném, ha megfulladnál- bökött hirtelen oldalba, mire felnevettem.

- Bocsi- fordultam felé nevetve- nem akartalak kihallgatni titeket.

- Semmi baj. Tudom, hogy szeretsz utánam kémkedni, megértem jó pasi vagyok, nincs ezzel semmi baj- szívta a véremet.

- Lebuktam- mentem bele a játékába.

- Tudtam én- húzott közel magához- de nem zavar- suttogta fülembe.

Kezemen végig futott a libabőr. Annyira szeretem, hogy ennyire bolond tud lenni. Sokan azt hiszik, hogy a pilóták mind csak beképzelt sznob búskomor férfiak, de elárulom, hogy ez nem igaz. Szerintem igazán komolynak még soha nem láttam Charles-t, amióta ismerem. 

- Reggelizzünk- pattantam ki az ágyból.

- Mármint ebédezzünk inkább, nem?

Utalt arra, hogy már délután 1 óra is elmúlt.

- Mindegy, csak együnk- sétáltunk le a konyhába.

- És mit akarunk enni?

- Mondjunk kolbászos rántotta?

- Jöhet- bólogatott mosolyogva.

- És mit akarunk ma csinálni?

Álltam meg a hűtő előtt kitárva ajtaját.