Álmaink útján ( F1 Fanfiction )

12.

,, Nem az a fontos, hogy csináld, amit csinálni szeretsz, hanem hogy azzal szeresd együtt csinálni a dolgokat, akit szeretsz. - Szakíts, ha bírsz c. film "

*~*

A délután nem úgy telt, ahogy azt elképzeltük, hisz nem tudtuk elhagyni még a házat sem. Még is úgy érzem, ennél jobb nem is lehetett volna. Egymáshoz bújva néztünk meg jobbnál- jobb filmeket. 

- Tudod- fordult felém Charles, mikor vége lett az utolsó filmnek, amit épp néztünk- gondolkoztam- lett komoly az arca.

- Sokszor hallottam már ezt a mondatot, és eddig még soha nem jelentett semmi jót.

És tényleg így van. Sok mindent jelent ez a mondat, és elhihetitek utána mindig minden rosszá fordul.

- Az utolsó 2 film alatt csak rajtunk járt az eszem- engedett el és fordult teljesen felém.

- Oké, értem- álltam fel.

Szakítani akar. Nem volt hosszú életű a kapcsolatunk, de azért ez eléggé gáz. 1 napja sem vagyunk együtt, de már kidob. Ez komoly?

Már indultam el az emelet felé, mikor még hátra néztem.

- Ha te ezt nem gondoltad komolyan, csak meg kellett volna mondanod. De jobb, ha ez most így ki is derült.

- Te miről beszélsz?- állt már ő is fel.

- 5 óra. Még soha nem volt ilyen rövid kapcsolatom. Nem most akartam elkezdeni, de van ilyen. Csak nem gondoltam, hogy most fog megtörténni.

- Esküszöm, nagyon töröm a fejem, de halvány lila gőzöm sincs, miről is beszélsz- sétált hozzám és állt meg előttem.

- Miért kérdezted meg, ha most szakítani akarsz? Bárcsak ne kérdezted volna meg- sírtam el magam és felrohantam pakolni.

Miért pont velem történik ez meg? Már azt hittem, hogy ő lesz a nagy betűs Ő. Erre kiderül, hogy tévedtem. Könnyeimet törölgetve vettem elő a táskámat és hajtottam bele a kedvenc pizsamámat, mikor Charles bejött az ajtón.

- Te meg mit csinálsz? Gia, kérlek hagyd ezt abba- vett el tőlem a nagy kupac ruhát, majd ledobva az ágyra fordított maga felé- félre értettél lent az előbb.

- Szerintem meg épp, hogy nem. Mindent is értek. Mindent.

Könnyeim áztatták az arcomat, nem tudtam rá nézni. Fojtogatott a gondolat, hogy ilyen könnyen eldob magától.

- Hé- emelte feljebb a fejemet, majd a szemeimbe nézett- nem akarok szakítani veled.

- Mi?- szerintem egy pillanatra még levegőt sem vettem.

- Dehogy akarok szakítani. Még csak most kaptalak meg, nem tenném ezt soha- törölte le pulcsija ujjával könnyeimet.

- Akkor miért mondtad azt?- kérdeztem két szipogás között.

- Gondolkoztam- ültetett le az ágyra és guggolt le elém, majd térdeimre támaszkodott- mindennél jobban szerettem volna ezt a kapcsolatot, bármit megtettem volna érte. És most, hogy tudom mellettem vagy, nem akarom, hogy véget érjen. Amint a sajtó rájön, hogy együtt vagyunk, elkezdenek nyüzsögni körülöttünk. És ott vannak a rajongók is. Egy barátomnak már tönkretették a kapcsolatát, én nem akarom, hogy velünk ez legyen.

- Nem értem- ingattam meg a fejem.

- A barátainkon meg a családon kívül ne nagyon reklámozzuk, hogy együtt vagyunk még. Persze, majd el fogjuk mindenkinek mondani, de még ne most. Élvezzük, hogy együtt vagyunk, de nem akarlak elveszíteni.