Egy lány, akinek apa nélkül kellett felnőnie.
Egy apa, aki új életet kezdett a munkája miatt.
És egy fiú, akinek kezd beindulni a karrierje.
De mi történik, ha ők mind egy helyre kerülnek?
Minden megváltozik, vagy ugyan úgy folytatódik tovább?
Ha kí...
,, Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki. Konkrétan fájt. Én nem tudom, hogy ilyenkor mi a jobb. Nem látni és úgy szenvedni, vagy látni, tudva azt, hogy pokoli messze van.- Leiner Laura "
*~*
Az első napok voltak a legrosszabbak. Mindenhol őt láttam, feldobta egy hirdetés a neten, reklámokban a tvben, mindenhol. A telefonom mindig csipogott, Landoék szünet nélkül hívogattak, de nem akartam velük beszélni.
A napokból hetek lettek. Vége lett a januárnak és már a februárt tapostuk. 18.-ára tervezte George és Pierre a szülinapi bulijukat. Míg Pierre-nak 7.-én, Geroge-nak 15.-én volt, így egy közös bulit szerveztek. Nem tudtam elmenni. Nem azért mert valami dolgom volt, hanem tudtam, hogy ő is ott lesz. Még túl friss volt a seb hozzá. Persze azért küldtem nekik 1-1 felközöntő sms-t, még is csak a barátaim.
Vagyis csak annak hittem őket. Én csak egy pilóta barátnő voltam, amint szakítottunk, kezdtek ők is eltűnni. Megszűntek a hívások, kihalt a csoportos chat is. Mindenki tudta, hogy kínos lenne bármit is beszélni. Nekik a legjobb haverjuk, meg is értettem, még is belül furcsa gondolatok nyomasztottak. Mi lesz, ha folytatódik a verseny? Hisz pár hét, és elkezdődik. Hiába kaptam előzetes feladatokat Mattia-tól, mindig eszembe jutott. Kínos lesz vele együtt dolgozni, hisz én még mindig szeretem őt. Bárhogy próbáltam tovább lépni, nem telt el annyi idő, hogy sikerüljön a felejtés.
A törés még is akkor ért, amikor megláttam egy képet. Barátnője lett. Azt hiszem valami Charlotte.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Még, hogy a karrier a legfontosabb mi, hülye gyökér. Fájt a tudat, hogy engem nem akart, de őt igen. Legszívesebben a képébe tudtam volna üvölteni, hogy te barom. De úrihölgyek nem tesznek ilyet, ugye?
Na, így telt el a február. És jutottunk el márciushoz. Minden napra kaptam valami táv feladatot. Ezt meg azt megszervezni, lebeszélni találkozókat, interjúkat, ilyesmiket.
A mai napra is ezt terveztem. Nem is keltem fel korán, hisz a munka megvár nem? Kiskacsás pizsamámban és pöttyös mamuszomban blattyogtam le a konyhába, ahol nagy meglepetés várt rám. Vagyis azt hiszem, hogy rám várt és nem anyát zaklatta.
- Hát te?- egy pillanat alatt röppent ki a szememből az álmosság.
- Épp anyukád arról mesélt, hogy kiskorodban milyen dundi baba voltál- nézett rám idegesítően vigyorogva.
- Aha, oké- léptem el mellette, majd egy hatalmas adag koffeint öntve bögrémbe ültem le a fiú mellé.
- Amúgy Boldog Szülinapot tökmag- ölelt magához, amint letettem a gőzölgő bögrémet az asztalra.
- Köszönöm, de honnan tudtad?- lepődtem meg, hisz nem nagyon hangoztattam, hogy ma lesz.
- A facebookon sok dolgot megtud ám az ember- kacsintott.
