Egy lány, akinek apa nélkül kellett felnőnie.
Egy apa, aki új életet kezdett a munkája miatt.
És egy fiú, akinek kezd beindulni a karrierje.
De mi történik, ha ők mind egy helyre kerülnek?
Minden megváltozik, vagy ugyan úgy folytatódik tovább?
Ha kí...
,, Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, visszatérhetek a világba, és újra részt vehetek benne. Túl vagyok a nehezén - bár még hiányzik.- Paulo Coelho "
*~*
A szülinapot úgy ünnepeltem meg, hogy azt talán soha nem fogom elfelejteni. Pár hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy újra mosolyogni fogok, de mellettem voltak azok az emberek, akikre mindig is számíthatok. Hajnali fél 6-ra értem haza, majd egyből be is dőltem az ágyba és mosollyal az arcomon feküdtem le aludni.
Írtó furcsa álmom volt. Egy versenyhétvégén voltam, mikor Charles vigyorogva jött oda hozzám és mutatta be a barátnőjét nekem. És még nem is ez volt a hátborzongató benne. A lány képet akart velem készíteni, majd miután Charles!? megcsinálta a képet rólunk a barátnője még a netre is felrakta.
Deze afbeelding leeft onze inhoudsrichtlijnen niet na. Verwijder de afbeelding of upload een andere om verder te gaan met publiceren.
Valami brutális egy rémálom volt. Hogy én miért álmodok ilyeneket?
A hét további napjait munkával töltöttem. Mindent megcsináltam, amit csak tudtam.
8.-án reggel pedig már Maranello felé tartva anya kocsijával üvöltettem a rock zenét. Váltották egymást a jobbnál- jobb zenék. 11.-én utazunk majd Melbourne-be, hisz ott lesz a következő nagydíj a szünet utáni első. De addig is a gyárban leszünk, hisz elő kell készülni a hétvégére.
Pár óra alatt, vagyis egész pontosan 4 alatt értem a gyár elé. Utoljára a balesetkor jártam itt. Kavargó érzésekkel kaptam ki táskámat a kocsiból, és lezárva az autót indultam el befelé. Belépőmet felmutatva a portásnak mosolyogva engedett be, majd az irodám felé lépkedtem, mikor a folyosón jött velem szemben Mattia.
- Szia, hát te is ide értél- vette ki kezemből a táskát, és együtt sétáltunk az irodám felé.
- Szia, igen. Próbáltam időben elindulni, még jó pár dolgot el kell intéznem ma.
- Jó látni, hogy ilyen elhivatott vagy- mosolygott rám Mattia és az ajtómat kinyitva leraktam a táskámat a fotelbe.
- Csak azt teszem, amiért fizettek.
- Gratulálni szerettem volna neked és Charlesnak. Nem volt időnk még erről beszélni.
Folytatta volna, de én félbe szakítottam.
- Nem vagyunk már együtt. Már csak munkatársak vagyunk, de ha lehetséges nem igazán szeretnék vele kommunikálni, ha nem muszáj.
- Nem tudtam, hogy ilyen komoly a dolog, sajnálom, hogy nem jött össze, pedig aranyosak voltatok együtt.
- Már nem számít. Elvégzem a munkám és már itt sem vagyok.
- Értem. Nos, akkor nem is zavarlak, e-mailben átküldtem, mit kéne még elintézni utazás előtt, most pedig megyek is. Jó munkát- hagyott magamra.
