Egy dalban ✔︎

Te... 🙃

És vége... Haza jön Gergő, ezzel együtt az ideg. El fogom neki mondani neki, el kell mondanom neki. Ezzel bíztattam magam az utóbbi napokban.

- Zsófi! Zsófi! - ugrott mellém Hajni. - Mikor találkozol vele? - kérdezte azonnal a tárgyra térve.

- Ma. Timi mondta neki, hogy beszélni akarok vele, szóval a kávézóban találkozunk. - feleltem fáradtan.

- Szurkolok! De fura, hogy még 6 és fél hónap és anya leszel.. - merengett el a húgom.

- Igen... Fura. Nagyon fura. - értettem vele egyet, majd az órára pillantva, realizáltam, hogy készülődnöm kéne, mert el fogok késni. Gyorsan magamra kaptam egy bővebb kockás inget és hozzá egy sima fekete leggins-et, meg a színben passzoló nike-mat. Utána el is indultam, az ördög kapujához...

- Jó újra látni! - szólt kissé gúnyosan, majd tetőtől-talpig végig mért.

- Légy legalább csak most normális. - forgattam meg a szemem, amit tudtam, hogy ki nem állhat.

- Ne forgasd a szemed, nem áll jól. - nézett rám lenézőn.

- Na mentem. Ezek szerint nem vagy kíváncsi a gyerkedre.. - fogtam meg a cuccom, s indultam volna, ha nem fog vissza.

- Hó, hó, hó... Milyen gyerekem? - kérdezte tágra nyílt szemekkel, gondolom eszébe jutott az a pillanat.

- Jól hallottad... Terhes vagyok! - mondtam ki. - Igen, tőled, nem, nem feküdtem össze senkivel, ha kell apaságit is csináltatok, de akkor is te maradsz az apja. - feleltem, a még fel nem tett kérdéseire a válaszokat.

- Te tényleg... Te tényleg azt akarod mondani, hogy mi vagyis nincs is olyan, hogy mi kit is akarok álltatni... - beszélt.

- Tudod baromira elhittem, hogy van olyan, hogy mi. És akkorát csalódtam mint még soha, senkiben. Pedig sok mindent átéltem és sokat kaptam, jót, rosszat egyaránt, de.. Ez a legnagyobb.

- Zsófi, Zsófi.. Hinni a templomba kell, de ott is az első sorban. - nevetett ki gúnyosan, majd hozzátette : - És kösz mindent, de csak egy éjszaka volt. Semmi több. Ne reménykedj, felesleges.

- Értem. De meglásd te fogsz könyörögni nekem, nekünk, és értünk. És akkor jusson eszedbe az, hogy én megmondtam... - fordultam el tőle és ott hagytam, minden megválaszolatlan kérdéssel együtt. Ha ő így, én is így...

- Így van, menj el! Fuss el tőlem, az legalább tudod, hogy kell! - szólt utánam Gergő, és érdekes mód, most ezt nem gúnyosan, hanem inkább keserűen hangzott. Megálltam, egy pillanatra visszanéztem és láttam, hogy teljesen szétesett. De úgy igazából.

- Hé, hé, hé! - öleltem meg hátulról, hiába... Akármennyire megbántott, igaza volt. Tényleg el akartam menekülni a problémám elől. És tény, hogy elég nagy barom. De... Ő a leendő gyermekem apja.

- Zsófi? Miért jöttél vissza.. ? - halkult el a hangja.

- Figyelj, nem kell szeretnünk egymást, de a tisztelet az mindenkinek ki jár. És persze, itt van Pici is akinek szülőkre van szüksége, bár lehet jobb lesz neki az, hogyha örökbe adom... - gondolkodtam hangosan.

- Ne! Zsófi, ne! Ő a miénk! - szólt rám ingerülten.

- Mi? - zavarodtam össze. - Te tényleg fel szeretnéd nevelni? - ámultam el.

- Én vagyok a vérszerinti apja, vagy nem? - nézett rám gyanakvón.

- Remélem ez egy költői kérdés volt! Persze, hogy a tiéd. Nem vagyok krva... - ráztam meg a fejem, még a gondolatra is.

- Na, akkor meg?! Te most tényleg el akarod adni nevelő szülőkhöz? Vagy ez csak, olyan 5perc dolog?

- Nem tudom... Annyi család van, akiknek nem lehet gyereke, erre nekem meg már van lassan egy három hónapos a magzatom. Érted? És lehet jobb lenne neki ott... Kevesebb drámával, kevesebb sajtóval. Tudod, van az az érzés, amikor a szíved nem engedi, de az eszed meg csak azt diktálja, hogy már pedig igenis hülyeség lenne a szívedre hallgatni. Na és én ezzel így állok. Az elvetélés szóba sem jöhet, nem fogom megölni a saját vérem. De örökbe adni más... Ott van egy család, egy szerető környezet, és jó élet körülmények között lenne. - sóhajtottam nagyot, majd felnézve rá, láttam a szemében az apai szeretetet, de valami elnyomta, valami ismeretlen, megmagyarázhatatlan érzés.

- MI van?!

- Ha te nem akarsz apa lenni, felnevelem én! Annyin ne múljon. Engem, pont nem érdekel, hogy te nem akarsz most még édesapa lenni, és főleg nem tőlem szeretnéd Picit, de én meg, ha már így alakult, akkor kötelességem vigyázni rá, és szeretni! Szóval ha te nem is akarsz benne lenni az életébe, akkor elfogadom. De ha mégis... Tudod hol találsz! - jelentettem ki, s mikor felnéztem már csak a távolodó alakját láttam...

...

Következő rész tartalmából:

"- Na mizu? Mi volt? - vette fel a telefont a barátnőm.

- Petra! Gyere ide gyorsan. Segítened kell... "

2021.02. 28