Egy dalban ✔︎

Már Itt Is Vagy🙄

- Figyelj gyerek, én nem ítéllek el, sőt inkább, hogy felnézek rád. Koncertek mellett, jó nővér, és barát vagy, a sok drámát túléled, és nem is nyavajogsz miatta, aztán meg ott vannak, az általános tini bajok. - sóhajtotta. - Fiatal vagy, előtted az élet, és a kezedbe van az irányítás, ameddig ez így van, addig jó. Ha a sajtó megtudja, hogy kitől van, és akkor még mindig ilyen kapcsolatotok lesz, mi gurulunk le, és megyünk az árral. Tudjuk, hogy ez lesz. - idegeskedett.

- Nyugi.. Majd valahogy megoldjuk, addig is a srácok hallom, hogy baromkodnak, menjél és szórakozz, rád fér. Rajtam ráérünk gondolkodni, mikor kerekedik a hasam. - húztam halvány mosolyra az arcomat.

- Jól van, jól van.. Meglátszik anya leszel, már anyáskodsz itt felettem.. - nevetett ki, majd kinyomta. Én meg gyorsan felöltöztem valami vállalhatóbb szettbe, ami egy fehér tapadós haspólóból, kötött pézs kardigánból, és egy ugyanilyen színű melegítő nadrágból állt, de az már rajtam volt alapból is. Utána elkészítettem a sminkemet, és hajamat kifésülve, cipőmet felvéve elindultam gyalog, hisz kedvem volt sétálni, és még kellemes idő volt.

- Jó reggelt! - köszöntem mikor beértem.

- Csá! - szólt Kevin, majd vissza is fordult az Xbox-hoz, csak úgy mint a testvérei, akik szintúgy  köszöntek.

- Halihó! - jelent meg mögöttem Réka.

- Szia! - öleltem meg.

- Hogy vagytok? - érdeklődött. Igen, ő meg a fiúk is tudnak róla, hisz nem egyszer jöttek át, vagy itt találkoztunk. És jó párszor, reggeli rosszullét közben érkeztek meg.

-  Jól vagyunk, most lettünk a második trimeszterben. - feleltem mosolyogva.

- Éés.. Gergővel, hogy álltok? - kíváncsiskodott.

- Bonyolult... Legutoljára összevesztünk, aztán 2 nappal ezelőtt, megtudtam, hogy apámmal beszélt, és mindent elmondott neki. - sóhajtottam.

- Az azért nem semmi.. És azóta nem is beszéltetek? - kérdezte.

- Nem.. - ráztam meg a fejem.

- Az szép.. Pici amúgy fiú, vagy lány? - kérdezte, mivel rájött, hogy már lehet tudni.

- Kisfiú. - vigyorogtam.

- Kisfiú? - kérdezte a hátam mögül egy hang, amit rögtön felismertem.

- Igen... - suttogtam halkan, de így is meghallotta.

- Zsófi... - sóhajtotta - Kijössz egy kicsit? - kérdezte mire bólintottam, és őt követve, mentünk ki a garázsból. - Most az lesz, hogy nem fogsz megszólalni? - nézett rám.

- Tőled függ. - feleltem még mindig halkan.

- Hát jól van, akkor kezdem.. Megbántam, azt ahogy viselkedtem, azt ahogy ott hagytalak. Nem ezt érdemelted, érdemeltétek. Szeretnék még benne lenni az életetekben, és nem akarlak magatokra hagyni, hisz ha akkor jó volt, legyen most is az. - halványan elmosolyodott, mejd folytatta. - Tudod, volt időm gondolkodni és rájöttem, hogy mindent elrontottam. Kezdem az elején. Akkor nem volt még barátnőm, és így nyugodtan lehetett fűzni téged. Ezt követte, az, hogy egyre jobban kezdtelek megkedvelni, egyre jobban láttam azt, hogy ki is áll előttem. Akkor jöttem rá, hogy nagyon rossz lenne úgy elmenni a versenyre, hogy nem teszek semmit, mikor még jóba vagyunk, ezért elkezdtem, nyomulni, és félre érthetően beszélni. Kis idő múlva, észre vettem az idomaidat, amiket addig nem vettem figyelembe.. És az teljesen random volt, hogy akkor aznap megtegyem. Nem állt szándékomban, csak hirtelen ötlet volt, és az agyamba kúszott az a gondolat, hogy adok neked egy olyan emléket amire örökre emlékezni fogsz. Hát az sikerült is.. - nevetett, majd befejezte - Amikor elmondtad, teljesen kivoltam, hisz ott volt a barátnőm, akit nem akartam elhagyni, így ideges lettem, hogy teherbe ejtettelek, és mellette meg nekem van valakim. Nem éreztem fairnek, de úgy voltam vele, hogy mindegy is mivel mögötted is sorban állnak az emberek, akik követnek, és szeretnek. Később aztán, nem hagyott nyugodni ez a dolog, így Gabitól elkértem apukád számát, hogy beszéljek vele, legalább a ti kapcsolatotok álljon vissza a régibe, elmodtam mindent, amit te nekem. Az elhagyástól kezdve a Pici-ig. Azután meg felmérgelt  Lizi, így úgy gondoltam inkább ide jövök. - fejezte be, mire leesett az állam..

- Nem értem, miért kellett így elrontani ezt a monológot. Nagyon szép volt gratulálok! De kösz, nem akarok második lenni. - feleltem, majd magabiztosan megfordultam és haza indultam. Még hallottam, hogy nem érti mire céloztam, nem esett le neki, mit is mondott. Gondolom, most megy felháborodottan Gabiékhoz, és elpanaszolja, hogy nekem semmi sem jó, és, elmondja azt amit nekem mondott, majd a srácokat kérdezi akik nem is figyeltek, csak meghallgatták, Réka meg jön hozzánk, mivel ő lány és még érti mi a baj, és elhordja majd mindennek szerencsétlent. Gabi meg.. Őt nem tudom, hisz mindig ő volt az aki senki oldalán nem állt, és nem tudom, hogy hogyan fog erről dönteni. Múltkor engem értett meg jobban, de most.. Ő is pasi, magyarán nem biztos, hogy meg fogja érteni azt ami nekem nagyon nem tetszett...

A következő rész tartalmából:

- Hűha.. Biztos igazi álompasi, ha így tudsz róla beszélni.. - vigyorgott.

- Hát afelől, semmi kétség. - nevettem. - Meg ő nem bánt meg minden egyes szavával, és ő betartja az ígéretét. Nem úgy, mint mások. - néztem rá sokat sejtően.

2021.03.14