Egy dalban ✔︎

Káosz🙊

Itt hagyott, a kávézó egyik asztalánál, teljesen egyedül... Mivel a káosz, amit Gergő okozott, teljesen összezavart, így felhívtam a ments váramat, Petrát.

- Na mizu? Mi volt? - vette fel a telefont a barátnőm.

- Petra! Gyere ide gyorsan. Segítened kell.. - kiáltottam a telefonba, mire többen elitélő, és gyilkos tekintettel figyeltek. - Vészehelyzet van! Óriási káosz van... És most nem csak miattam. - tettem hozzá - Ja, és a kávézóba gyere!

- Melyikbe? A park mellett lévőbe?

- Aha. De gyere már! - szóltan rá, a kelletténél kissé erényesebben.

- Ha így mondod, nem is biztos megyek... - jött a durci.. Már csak ez hiányzott. Jöhet ennél rosszabb..

...

Miért van az, hogyha ezt kimondom, vagyis gondolom, akkor fog is valami történni. Jelen esetben, az, hogy az én imádott Dominikom is elkísérte Petrát... Khm. Khm. Remélem éreztétek az iróniát..

- Hali! - ült le mellém a barátnőm.  A  vőlegénye pedig biccentett köszönés jeléül. Marha jó... Itt fogunk ülni feszületen, én Gergő, baba, és most már Dominik miatt. Petra a köztem és a srác "kapcsolata" miatt, meg a vészehelyzet miatt volt ideges. Domi pedig miattam... Király.

- Miért is kellet ide jönnünk? - kérdezte finoman fogalmazva a vőlegény.

- Figyelj! - kezdtem el Petrának a történetet. - Na szóval... Ma jött haza ő. És Timi megüzente neki, hogy találkozni akarok vele. Így erre ma kerítettünk sort. Elmodtam neki, hogy a... - néztem sokat mondón a barátnőmre. Aki gyorsen közbe vágott.

- Tudja... - nézett a szerelmére. Majd vissza rám. - Megígértem, hogy nem mondom el senkinek. De előtte... Nem tudtam eltitkolni. - nézett le szomorúan. Istenem... Akkor ezek szerint tudni fogja Tomi, Ádám, Dani, Gréti, és persze Adél barátja is.. De jó... - Ne haragudj! - Csak megráztam a fejem, és felálltam, majd elindultam. Nem szóltak utánam, hisz minek ha tudják, ők b@szták el.. Vagyis csak Petra.. Oké, nem azt mondom, hogy haragszom rá, vagy "öri-hari nincs bocsi" van. De zokon esett... Főleg a tudat, hogy ha így számolom, akkor sokan mások is tudni fogják ezt. És persze azt se felejtsük el, hogy ma elég sz@r napom van, így minden rosszul esik...

....

2 héttel később... (3 hónap terhes)

- Anna! - ugrottam a nyakába. Meglátszik, hogy csak ritkán tud jönni, mivel ő most nyári munkát csinál a fagyizónál, így a hétköznapjai eltelnek. A barátjával, pedig próbál minél többet lenni, hisz nem egy egyetemre járnak.

- Halikaa! - ölelte át Petra is, akivel megbeszéltünk mindent, a kávézós eset után, szóval... Minden úgy megy tovább, ahogy volt... Kivéve, hogy Gergő elköltözött Lizácskával, egy Pesten lévő házba. Sok boldogságot! Mondtam már? Ja nem?! Nem, is tudom miért, maradt ki..

- Na mivan? Tán hiányoztunk? - jött oda hozzánk Tomi. Aki Annát hátulról ölelve, nézett ránk.

- Te? Mindig! - nevettem fel, majd megöleltem őt is. - Amúgy Danival mi van? - néztem rájuk kérdőn.

- Dorka elvette az eszét... - forgatta a szemét, egy nagy szomorú sóhaj kíséretében, Anna. - Tudjátok, az a legszarabb az egészben, hogy külső szemmel végig nézni, azt ahogyan az a kis cafka az ujjai közé tekeri... Rossz, nagyon rossz érzés, tekintve, hogy a húgától kezdve, anyán át, mindenkit hanyagol... Kivéve őt.

- És.. - vette át a szót a barátja - Tudjuk, látjuk, hogy csak kihasználja... Neki nem Dani kell, hanem csak az amit ő ad... - nézett a távolba, mintha a szeme előtt lenne, minden ilyen pillanat.. Nem hiába, csak a legjobb haverok.. Vagy voltak... Ki tudja?

- Szomorú... - ráztam meg a fejem - Pedig nem volt soha papucs, és inkább dobta a lányokat, minthogy azok kihasználják..

- Igen.. - bólintott Petra is, aztán mint valami rossz emléket úgy hesegette el a kezével a levegőt (?).

- Na.. Mi ez a gyász hangulat? - lépett hozzánk Dominik. Juhu, szia kínos érzés, hiányoztál! Ja, nem bocs téves...

- Semmi. - felelte gyorsan Anna, majd témát terelt. Nem túl sikeresen... - Zsófi, amúgy mizu van? - nézett sokan sejtően a hasamra, konkrétan majd kiesett a szeme. Diszkrétség?! Áhhh, dehogy, nem is ismerik egymást.

- Ne nézz már így! Ez kezd ijesztő lenni. De amúgy minden oké, csak nem tudom mi lesz. Lehet velem lesz, lehet nevelőszülőknél. - sóhajtottam, majd rájuk néztem, mivel ők ezt még nem hallották...

- Te komplett hülye vagy?! - akadt ki elsőnek az én imádott barátnőm, aki nem tartotta magának a véleményét. Ki más, mint Anna.

- Mi van?! - kiáltozott Petra is... Marha jó. - Te tényleg ezt akarod?! Én ezt nem hiszem el! - hőbörgött már ő is.

- Zsófi... - jött egy hang a hátam mögül...

Következő rész tartalmából:

- Te, hogy... Mikor, és miért? - kerestem a szavakat.

- Zsófi?! Ő ki? - jött a kérdés, az enyhén lesokkolódott barátnőimtől....

2021. 03. 04