Egy dalban ✔︎

DAMIEN💖

- Mi van már.. - fordultam meg hisz az illető hátulról szólt.

- Rég láttalak. - tárta szét a karját. Mire én a kezei közé futottam. Hiszen ő New York-i.. Mit keres itt? És hogy... Hogy talált meg?!

- Te, hogy... Mikor, és miért? - kerestem a szavakat.

- Zsófi?! Ő ki? - jött a kérdés, az enyhén lesokkolódott barátnőimtől. Hát igen.. A pasi aki mellettem állt, nem más mint az exem.. Igen elég fura ezt kimondani, hogy amikor NYC - be voltam, szerelembe estem.. De sajnos nem lehettünk sokáig együtt, mert én csak 2 hétig lehettem ott..

- Damien Bell személyesen. - mutatkozott be, ezzel a gondolatmenetemet félbe szakította.

- Zsófi... Nem úgy volt, hogy ti..

- Petra, Dominik, Anna, és Tomi - mutattam rájuk, hogy ne kelljen magyarázkodnom.

- Helló. - köszöntek neki elég távolság tartón a többiek.

- Zsófi! Veled még számolunk! - szólt rám mérgesen Petra.

- És nincs menekvés! - csatlakozott Anna is.

- Sofi. - néztem, az akcentussal beszélő... Ismerősömre? Vagy nem tudom... - Én most csak köszönni jöttem, úgyhogy megyek is. Csá! - lépett el, s búcsúzóul halványan rám mosolygott, míg a többieknek csak intett.

- Na, halljuk! Ki ez, mit keres itt, és miért ölelget téged, ha már szakítottatok?! - kiáltott fel Anna.

- Mint tudjátok ő az exem, akivel New York-ban jöttünk össze, és voltunk együtt... De nekem elkellet jönnöm. Így kettőnknek vége lett, veszekedni, ha akartunk, se tudtunk volna...  De előtte tett egy ígéretet nekem. - sóhajtottam visszaemlékezve az akkor történtekre.

"- Ígérem, hogy amikor nyár lesz, meglátogatlak, és bármi lesz is én ott leszek, csak úgy, mint Naomi!"

- És mi volt az ami miatt, ide kellet jönnie ennek az egomán bunkó majomnak? - kérdezte gúnyosan Petra, mire Anna csúnyán nézett rá, de egyetértően bólogatott közben.

- Szebben is meg lehetett volna ezt fogalmazni, de ami igaz az igaz.. - forgatta a szemét.

- Mert az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. - bölcseskedtem, majd folytattam - Meg... Nem lettünk rosszban, sőt igazából, megmaradt a kapcsolatunk, Naomin keresztül, de persze csak baráti szinten. - fejeztem be, majd a medence széléhez ülve belelógattam a lábamat a vízbe.

- Nem menekülsz! - jött utánam Anna. - Tudod... Amíg távol voltam sokat tanultam, és fejlődtem, ami miatt most már jól érezhetem magam... Elég sok szarság jött közbe, de itt vagyok. Veletek. Szóval ezt vedd csak egy jó tanácsnak, hogy ha az élet citromot ad csinálj belőle limonádét! - nézett rám halvány mosollyal.

- Értem én, de ha nem kapok cukrot, és vizet, elég savanyú tud lenni.. - ráztam meg a fejem, s Tomi érkezésére felkaptam a fejem. Kezében egy szál rózsa volt.

- Ne haragudj! - nézett a barátnőmre kiskutya szemekkel. Úgy látom baj van a paradicsomba, sajnos nem csak nálam...

- Magatokra is hagylak, beszéljétek meg nyugodtan. - álltam fel, s a kézbe fogva a lapos szandámat, elindultam mezítláb a zöld füvön keresztül a házba.

- Zsófi, gyere már segíteni! - kiáltozott Timi.

- Miben kell segítség? - kérdeztem, de mikor felértem rájöttem... Nem is kellet segíteni, hisz minden a legnagyobb rendben volt. Csakhogy az egyik régi szoba ajtó ki lett cserélve, s mikor beléptem akkor csoda szép rend fogadott, pár baba holmival már a 3. hónapban. Igen nem kicsit várják már őt. Sőt már az is szóba jött, ha én nem nevelem fel, majd ők, mert én sem úgy gondoltam az örökbe adást... Csak is úgy, hogy időnként találkozunk, és előzetes egyeztetés alapján beszélünk meg minden információt.

- Ez... Csodálatos! - ugrottam Timi, és Marci nyakába.

- Reméltük, hogy örülni fogsz.  - felelte Marci.

- De hogyhogy ilyen korán, mármint még csak az első trimeszterben vagyok? - néztem kérdőn rájuk.

- Hát mivel.. Na jó nincs jó indok. - nevetett Marci - Timinek már rég meg volt ez az ötlete, hogy ezt a szobát valamikor babaszobának szeretné, és mivel kedvünk volt megcsinálni, és kicsit felturbózni, így megcsináltuk, míg te boltba, és Petráékkal voltál. Az utóbbi pár hétbe, folyton ezen dolgoztunk, és gondolkodtunk, hogy milyen jó nevek vannak ikreknek. - mesélte.

- És... Honnan veszitek, hogy ikrek lesznek? - kérdeztem, hisz már nem egyszer mondták, hogy ne csodálkoztak, ha 2 babám lesz. És ha nem, akkor meg majd úgyis nekem lesznek ikreim..

- Megérzés - felelte a nővérem.

- De ha ikrek lennének már kiderült volna, hisz a 12. Hétben vagyok, és holnap derül ki a neme, mivel mennem kell a nőgyógyászomhoz. - tártam szét a kezem.

- Jé tényleg. Holnap kiderül minden. - örült meg Timi. Néha komolyan olyan mintha egy 2.-os kislány lenne.

- És apa is jönni fog. - gondolkodtam. - Szerintetek, hogy fog reagálni?

- Attól függ. Ha azt mondod el, hogy örökbe adod, kikészül, de ha a nemét, akkor meg meghatódik. - mondta Timi.

- Lehet.

A következő rész tartalmából:

- Téged is lehet látni! - mosolygott.

- Engem? Mindig, bárhol bármikor! - vigyorogtam.

- Ritka az ilyen pillanat...

2021.03.09.