Angyal Zsófia korához képes felkapott énekes. Minden rendben már amennyire lehet, majd egy ballépés és egy nem várt fordulat, és az exe, akivel le sem zárták a kapcsolatukat, újra felbukkanása felkavarja a fiatal egyetemista életét...
"- Mikor kezd...
Mikor lekeltem, felöltöztem egy egyszerű utcai ruhába, ami fehér hosszú ujjú felsőt, és fekete szakadt farmert takar. Gyorsan megcsináltam a sminket, hajamat kifésültem, majd lesiettve a lépcsőn elkészítettem a szokásos tejeskávémat. Azt nagy kortyokban megittam, még volt időm szóval megnéztem kell e valami az ebédhez, mire ami kell azt felírtam, és indultam is.
A tetkó szalonba érve, körül néztem, és odamenetem Robihoz.
- Megjöttem! - üdvözöltem.
- Szia! - köszönt ő is, mikor meghallotta a hangom. - Egy pillanat és csináljuk is, csak elkell intéznem a telefont. - mutatta fel a rezgő mobilt, majd arrébb húzodva, beszélt a készülékbe. - Most milyet szeretnél? - érdeklődött, mikor letette a mobilt, és mivel már elsőnek rózsát varrattam a bokámra. Most pedig egy virágfüzért szeretnék a bal kézfejemre. Ezt elmondva neki is, elkezdett dolgozni, a tetkómon.
...
Pár órával később már ott virított a kezemen. És még a boltot is megjártam. Így neki kezdhettem az ebéd elkészítéséhez, ami carbonara lesz. Személyes kedvenc, és leves meg.. Csak egy egyszerű zacskós leves.
- Halihó! - jött meg Marci, mire a konyhától elszakadva, megöleltem. - Na, mi jót főzől?
- Majd megtudod! - titokzatoskodtam.
- És a Pici? - kérdezte, mivel eddig ő erről nem értesült, hisz nem telefonon akartam elmondani neki.
- Tipp?
- Kislány? Vagy... Kisfiú?
- Ez a két lehetőség van. - nevettem, majd elárultam - Kisfiam lesz. - vigyorogtam.
-Te jó ég! - ölelt meg mégegyszer, majd elmesélte, hogy milyen remek keresztapa lesz. -...Szóval, majd elviszem oda... - sorolta, miközben én tovább sürögtem a konyhában.
- Sziasztok! - ugrott Hajni is Marcira, mire ő nevetve tartotta. - Mizu van? - nézelődött, és leste, hogy mit készítek.
- Nincs semmi. Főzök. - vontam meg a vállam.
- Várj... Az egy tetkó? - lepődött meg a húgom, és ezzel együtt a "bátyám" is.
- Aha.. Tetszik? - kérdeztem.
- Igen, de.. Mikor? - kérdezte.
- 10-re mentem, majd bevásároltam, és azóta itt vagyok.
- Nem fájt? - kérdezte most még mindig lesokkolódva Marci.
- Az első jobban, ez nem annyira. Meg azért már fel voltam készülve, tudtam milyen érzés lesz. - ezután még meséltem, majd mikor kész lett az ebéd, felmentem, és bekentem a tetkómat betadinnal, és rátekertem a fóliát. Az első tetoválásnál kellet Timinek segítenie, hisz már neki akkor volt egy tetkója, amit még Marcival közösen csináltattak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
