Egy dalban ✔︎

3 Hónappal Később... 💫

Egy hónapja született meg, Zalai Milán a kisfiam, az a nap volt életem legszebb napja. Szerencsére nem sírós, ami ez Inezre nem vonatkozik. Imádják egymást bámulni, gagyogva beszélgetni vagy éppen csak vigyorogni, de ha az egyik bőg, akkor a másik is. Ebből következik, hogy általában csak hétvégén találkoznak, mert nagyon nehéz őket utána lenyugtatni. Imádnivalók, de egyszerre sok a két baba.

Szerencsére nem történt semmi baj a szülésnél, sem nálam, sem Naomi-nál.

Apa bírja, bár nem szokta mondani, de tudjuk, hogy nehéz neki. Tekintve, hogy egy 23, lassan 24, egy 19, és egy 16 éves lány mellé, került egy 3 hónapos baby is. Aki - a változatosság kedvéért - szintén lány...

Gergő és az apaság... Khm... Khm... Két külön fogalom. De attól próbál helyt állni, mind Milán mellett, és mind mellettem. Mint barátom! Sikeresen három hosszú hónapja szeretem ŐT, ha nem több... De valahogy, valamilyen csoda folytán, Ő is így érez. Nem volt egyenes az út, ami ide vezetett, de végig mentünk rajta, sok-sok akadállyal. Kezdve Lizi újra felbukkanásával, folytatva vitákkal, félreértett dolgok miatt, bezárólag szenvedéssel. De cserébe, rengeteg jót is kaptunk, rengeteg jó pillanatot, mint például Milán első érezhető, és látható rúgása, közös főzések, esetlegesen randik, vagy éppen egy egyszerű filmnézés. A lehető legnehezebben értünk el ide, de itt vagyunk. Egy párkapcsolatban, a világ legmosolygósabb kisfiával megáldva.

Jelenleg mindenki el van az életével.
Anna, a színészetin, Tomival a nyakában, aki természetesen focival van egyetemen.
Petra, folytatja a tánccal kapcsolatos álmait, míg Dominik csinálja a mérnöki tevékenységét, hogy az apja után övé lehessen a cég.
Réka turnézik, ha jól tudom a Crystal is ott van. És remélem, hogy ha már együtt vannak, akkor végre össze is jönnek Attilával... (If u know, u know why I said this... szerk.)
Timi, és Marci szenvednek, de nem akarnak újra együtt lenni.. Csakúgy, mint Hajni és Zsombi. Komolyan, nem értem őket...
Végül, de nem utolsó sorban Damien... Róla nem tudok, mit mesélni, mert továbbra is Charlotte - tal randizik, de azt mondta, hogy még bármi megtörténhet. Közben már Gergő és ő megismerkedtek, - nem volt ciki, neeem -  szimpatizáltak, de ott volt a ki nem mondott, tipikus "ami az enyém, az az enyém, szóval úgy vigyázz..." nézés. Vagyis Gergőnél... Damien az elvolt, mint hal a vízben, de azért látszott, hogy kissé feszélyezetten érzi magát.

- Mikor lesz már kiadva a szám? - nyavajgott Hajni.

- Egy hét, kibírod! - sóhajtattam. Ebből álltam egész nap, hogy ezt ismételgetem. Senkinek nem mondtuk el, hogy mi lesz a Gergővel közös számunk címe, és nyilvánvalóan a szövegét sem. Természetesen Gabinak, felénekeltük, de más nem tud róla, csak annyit, mint a követőink.

- Zsófi! - próbált rám nézni mérgesen, de inkább volt vicces, ahogy a szemöldökét ráncolva komoly akart lenni...

- Hol vannak Milán játékai? Az előbb még itt volt egy! - kiáltott át Gergő a nappaliból.

- Talán valaki a helyére tette őket?! - röhögtem el magam, miután hallottam, ahogy felkiállt, hogy megvan, mert rálépett... Hát lehet azóta, a kis Manó kivette. Vagy ami lehetségesebb, hogy Hajni kiszedte neki, hogy addig valamivel lefoglalja. 

- Naa, mondd már el! - kérlelt tovább, sikertelenül.

- Inkább, hívd fel apát és Timit, hogy hol vannak, mert kész lettem! - néztem rá, majd a nappaliba sétáltam. A világ legédesebb látványa fogadott; Milán a kanapén fekve nagy szemekkel vigyorgott apjára, miközben az gagyogott neki. A lehető leghalkabban mögéjük sétáltam, majd Gergő vállára hajolva adtam, neki az arcára, a kisfiamnak, pedig a talpára egy puszit.

- Nekünk van a legszebb kisfiunk! - pillantott fel rám mosolyogva, majd tovább nézte Milánt.

- Tudom... 

- Pár perc és ideérnek! - csörtetett be a húgom.

- Jól van, de megtérítesz? - néztem rá. - Én pedig addig kirakom a kajákat. Gergő, ha már így kipakoltál vissza is rakhatod őket. 

- Ne máár... Úgy is ki kell venni, minek addig elpakolni? 

- Komolyan, néha nem tudom eldönteni, hogy egy felnőtt, vagy egy óvodás-e a barátom... -rázta meg a fejem hitetlenül, majd a konyhába vissza sétálva, elővettem a ebédet. Szokásos családi vasárnapi ebéd volt, amit lassan 2 hónapja rendszeresen meg szoktunk tartani, és mindig más főz, ebből kifolyólag különböző ételeket eszünk, másképp fűszerezve. 

Általában én és Gergő együtt szoktunk főzni, kivéve ha Milán nem alszik. Persze, Hajni is szokott segíteni, tekintve, hogy velünk él mármint, Milánnal, és velem, félreértés ne essék.
Igen, végül Timitől átörököltem ezt a házat, mivel ő végül felköltözött Budapestre. Marcinak, pedig hiába mondtuk, hogy családtag maradhat, nem szeretett volna zavarni. Így maradtunk hárman, és néha-néha - Khm... Khm... sokszor - kiegészülve Gergővel.

- Nyitom! - sietett rögtön, Hajni, mikor meghallotta a csengő hangját.

- Szia. - jött be Naomi, kezében a pici Inezzel. Majd mögötte, szemét dörzsölve köszönt a nővérem is.

- Sziasztok. - pusziltam meg őket.

...

Másfél héttel később...

- "A következő dalt Regina küldi Békéscsabáról, minden olyan embernek, aki imádja a Zsófy és Zalai Gergő legújabb közösét, ami nem más, mint a Rég együtt, indítom is!" - szólt a rádióból. Hát igen... Szerencsére, mindent elsöprő sikere lett a számnak és nam csak hármunknak tetszett, hanem rajtunk kívül rengeteg embernek.

Rég együtt - Zsófy & Zalai Gergő

Gergő

Ez a lány, kiért szívem nagyon fáj

Zsófi

Ez a srác, aki csak kihasznált

Bridge

Ez rég együtt járt
De vége már,
Ezer éve is így ment, csak kár
Hibák, ballépések rohama ránk talált
Ezt is együtt éltük át
De soha többé, már!

Gergő

Bocsáss meg, de bízni kéne
Nem tudok már lélegezni nélküled
Ez a mosoly méreg, kérlek fejezd be
Régen még mertem érted
De elveszítettelek

Zsófi

Nem, nem adom meg,
Még teperned kell,
De figyelj, tetteket kérek
Szép szavak repkednek,
Csak hasztalnul vergődnek
Túl léptem, már
Csak kár, hogy rám találsz

Bridge

Ez rég együtt járt
De vége már,
Ezer éve is így ment, csak kár
Hibák, ballépések rohama ránk talált
Ezt is együtt éltük át
De soha többé, már!

Évekkel ezelőtt, még meséltél - Zsófi
Mára meg, hozzám se nézel - Gergő
Akkor még jó volt, de az már ma elveszett- Zsófi

Ez rég együtt járt
De vége már,
Ezer éve is így ment, csak kár
Hibák, ballépések rohama ránk talált
Ezt is együtt éltük át
De soha többé, már!
2x

 
988 szó
2021. 06. 07
Dal: 2021. 04. 09