Egy dalban ✔︎

Még ez is...👀

- Szóval ő... -mutattam a húgomnak a csajról képet, nem mondom, nem csalódtam Gergőben, egy gyönyörű modell, kinek telis-tele van szebbnél szebb képekkel  az instája. Szőke, vagyis inkább szőkés-barna haja volt, zöldes-kék szeme,  s mellesleg nagyon szépen sminkelt.. Vagy sminkelték, ki tudja? {Fenti kép}

- Nem is olyan szép. - nézte meg közelebbről a képet, mire én szemöldök felhúzva néztem rá amolyan, "Ez most komoly? " nézéssel. - Na jó, oké modell, de egy láttam már szebbet, kettő aki kívülről tökéletes, abban általában valami el van romolva, vagy beképzelt ribi, vagy... Igen! - bölcseskedett Hajni, aki épp az egyik gamer videóst nézte, a még mindig tartó reklám alatt.

- Amúgy most kit nézel? - tereltem el a figyelmemet.

- Az egyik helyes srác, Human Fall Flat vidijét. Képzeld, csak egy évvel idősebb nálam, és ide valósi. - áradozott.

- És neve van? - kérdeztem szórakozottan.

- Szerinted? -forgatta a szemét, vigyorogva - Fekete Zsombor.

- Jéééé, én őt ismerem. - nevettem fel, mivel az ő szülei szervezték az előző koncertet, és akkor épp jelen volt. 

- Hogy-hogy? Eltudod intézni, hogy találkozhassak vele? - Kérdezte izgatottan. 

- Megpróbálom! - feleltem, fejemet ingatva, de közben persze mosolyogva, a kishúgom izgatottságán.

- Juhéé! Köszi! Köszi! Köszi! - ugrándozott örömében.

- Na amúgy én mentem, mivel már nincs értelme nézni! - erőltettem egy gyenge mosolyt az arcomra, s indultam fel a szobámba.

...

Eltelt újabb két hét, az elhagyás óta egy hónap. És még mindig versenyben van, pedig most lesz az 5. hét, magyarán ennyi ideje nem láttam sem a nővéremet, és őt sem.. Ami persze nem gond csak... Beszélni szeretnék vele tekintve, hogy elméletben lesz egy lemezünk, ami ezek után nem tudom, hogy ki lesz-e valaha adva a kiadónknak. És az sem elhanyagolható, hogy mos mi van köztünk, a munkában, és úgy unblock. Gondoltam, hogy felhívom, de aztán rájöttem, hogy ez nem telefon téma, meg amúgy is kicsit sem nézne furának, vagy őrültnek, ha egy ilyennel állnék elő; Szia! Figyu, bocs, hogy zavarlak, de most mi a franc van velünk?! Vagy ha egyáltalán van olyan, hogy velünk... Úgyhogy kivárom míg Zitával az oldalán megjelenik, és akkor fogok vele csevegni. Jó terv nem? Csak közben nem gondoltam, hogy egy valami - vagy valaki - közbe szól....

- Megjöttem! - szakított ki a gondolataimból Petra. 

- Hali! - ültem fel, az eddig fekvő pozícióból. - Mizu?

- Húúú - sóhajtott egy nagyot - 2 és fél hónap múlva már férjnél leszek. - hát igen, az egyik legjobb barátnőm, a szülei miatt férjhez megy egy idiótához.. Vagyis csak szerintem, de már lassan fél éve, hogy Petra ténylegesen bele szeretett Dominikba. Tehát igazából, saját maga miatt menyasszony. Persze, már volt lánykérés és minden más is... A pasija, vagy inkább vőlegénye, is viszonozza a barátnőm, értelmetlen érzéseit, amit még mai napig nem értek. Szóval ő jelenleg rendbe van, minden téren, míg én azt sem tudom hol vagyok.

- Tudom, és még egyszer gratu az eljegyzéshez! - öleltem meg. - Ugye én leszek a koszorúslány? - néztem rá boci szemekkel.

- Ki más? Te, Anna, Rebeka, Hajni, és Adél lesztek. - felelte óriási vigyorral a száján. 

- De rég láttam Adélt. - ámultam el.

- Igen, én is, de képzeld már holnap délután itt lesz, mivel ő esküvő tervezőnek készül, így majd mindent megfigyel és segít ha tud. Úgy várom. - mesélt a mellettem ülő lány.

- Okés, de holnap te itt leszel, mivel itt alszol, akkor ő miért nem ide jön elsőnek? Lehet még jön Anna is. - gondolkodtam hangosan.

- Jó, akkor írok neki. - vette elő a telefonját.

Másnap reggel, 9:00

Jó volt, arra ébredni, hogy a gyomrom felfordul, és minden amit ettem az ki akar jönni...

- Jól vagy? - kopogott Marci, a fürdőszoba ajtón.

- Persze! Csak éppen most rakom ki a számon keresztül az ételt. - forgattam a szemem, bár ő ezt nem láthatta.

- Bemehetek? - kérdezte.

- Aha. - dünnyögtem, de már semmi értelme nem volt, mivel még mielőtt válaszolhattam volna, bejött.

- Zsófi... Mióta tart ez? - nézett rám.

- A hányinger? - kérdeztem tetett értetlenséggel.

- Igen? Mióta? - sürgetett.

- Pár napja. De csak reggelente, és múltkor a hús jellegzetes illatára... - válaszoltam gyorsan, szorosan behunyva a szemem.

- Te nem lehetsz... - nem mondta ki, mert tudta, hogy tudom mire gondol, és persze, mert közbe szóltam;

- Nem! Nem, lehetek ter.. - nem fejeztem be, mivel rájöttem, hogy késik. És ekkor bőgtem el magam elsőnek...

2021. 01.23

Ui: Zoja_142 köszönöm a bíztatást! Csak úgy, mint petrafabian08 és kecsusz07 nektek is! ❤️🙈