Nélküled Vagy Együtt? 🙈💫

43 3 0
                                    

Egyszer azt mondta anya, ha megtalálod a szerelmet, soha ne tagadd le. Én pedig folytonosan ezt tettem... Nem hittem, hogy pont BELÉ fogok zúgni. De megtörtént. Többet érzek a kelleténél, többet, mint barátság. Senkinek sem szóltam, senkinek nem mondtam el, hogy újra szerelmes vagyok...

- Hogy vagytok? - jött be a szobámba. Emlegetett szamár..

-Mozgolódósan. - néztem a hasamra.

- Még nem érezhetem ugye? - pillantott Ő is rá.

- Még nem. Kell még pár hét, és majd akkor látszik is, hogy mozog... - mosolyogtam.

- Mehetünk? - nézett a szemembe.

- Persze. - álltam fel, ami sajnos, mostanában egyre nehezebben megy. Nem is tudom, hogy bírja Naomi, hisz neki már csak napok kérdése, és megszületik a kicsi.

- Segítsek? - kérdezte aggódóan, rögtön, majd a kezem megfogva sétáltunk le a lépcsőn.

- Megoldottam volna, de azért köszi. - fordultam felé.

- Alap. - vonta meg a vállát. - Amúgy meddig kell menned még terhes jogára? - érdeklődött.

- Ameddig csak szeretnék. De amúgy úgy kb, ez lesz az utolsó, innentől kezdve majd inkább itthon leszek, és itt fogom elvégezni. - mondtam.

- Jól van. - ültem be a kocsiba, amit kinyitott nekem, majd be is csukta utánam.

...

A jóga után értem jött, majd elmentünk piknikezni is. Gyönyörűen ment le a nap, de azért sajnáltam, hogy nincs hó,  pedig már mikulás lesz holnap...

Apropó... MINDJÁRT MEGSZÜLETIK A HÚGOM!! Na jó, azért 17.-re van kiírva, de akkor is. Apáék alig várják, hogy megszülessen, a kicsi Inez.

- Bejöhetek? - kopogott be Hajni.

- Persze. - sóhajtottam. - Mi a baj? - kérdeztem, tudva, hogy ritkán szokott bejönni, akkor is csak, ha baj van.

- Csak... Megvolt Zsombival az első komolyabb vitánk... - nézett rám könnyes szemekkel, mire én hozzá sietve, szorosan megöleltem. Nem kérdeztem, csak támogattam. Egy idő után, magától kezdett bele.:

- Éppen az ebédlőben ültünk, szokásosan beszélgettem, Fannival... - szipogott - Aztán... Bejött, becsapva az ajtót, majd mindent rám zúdított... Lesokkolt miket mondott, és nem érdekel, ha megbánta. Jobban hisz holmi pletykának, mint az állítólagos barátnőjének. Miért olyan nagy ügy, ha van egy új srác a suliba, és jóban lettünk? - nézett rám.

- Tudod, a fiúk többségének van egy olyan rossz tulajdonság szerű dolga, amit úgy neveznek, hogy birtoklási vágy... 

- De miért nem, nekem hisz? Miért a pletykáknak, aminek ő is tudja, hogy általában nincs valóság alapja?! Eldobna engem a pletykák miatt, meg sem kérdezte hogy igaz-e , neeeem, neki fel kell kapnia a vizet, és kiabálni... Mindenki előtt... - motyogta mérgesen a végét.

- Kellett nekem kerítősdit játszani... - ráztam a fejem.

- Nem a te hibád, én akartam minden áron vele lenni, és beszélni... De már mindegy. Fent vagyunk YouTube- n is. - kutatott a telefonján.

- Add azt ide! - kaptam ki a kezéből.

- Hé!

- Jobb lesz neked net nélkül, legalább, míg ez leülepszik. - néztem a kommenteket. Az egyik legszebb volt, " A nagy álompár, a hisztis, meg a féltékeny, jó páros. " de persze kamu profilról, pedig ez még a jobbik eset. Sőt... Amik ott voltak, nem kell látnia Hajninak. 

- Ennyire... ? - kezdett megint könnyezni. 

- Nincs mit szépíteni. Nagyon sokan, örülnek, káromkodnak, és még sorolhatnám. Ezt neked nem kell látnod. Hidd el jobban jársz, és megbízom benned, szóval visszaadom, de ne nézd az instád, sem a Youtube értesítéseket. Trollok vannak, jelenleg minden oldaladon, nem akarom, hogy most, tegyél ki valami képet, vagy bármit. Max egy storyt, hogy mi volt a mai, mert ne feledd, még mindig vannak akik szeretnek, és akik most kikövetnek, azokkal nem kell törődnöd, mert akkor nem ismernek eléggé. Szóval, egy magyarázat, vagy csak egy mosolygós kép, csakhogy, ő és a rossz akarok, elhiggyék, míg az aggódok, megnyugodjanak. Rendben? - soroltam egy szuszra.

- Jó, de mi van, ha ő is kitesz valamit ami az én storymat gátolja, vagy bármi?

- Most az lesz, hogy egy mosolygós selfiet készítesz, csak előtte lemosod a sírás nyomát, és felviszel egy kis alapozót. Majd ezek után felteszed a képet, amit mindenki megoszt. Vagyis én, és Alexa, többiéknek ehhez nincs köze. A szöveg a képhez egyszerű, de lényegre törő lesz. Amíg te ezeket megcsinálod, én felhívom Gabit, hátha tud segíteni, mi kell még. - sóhajtottam.

- Zsófi, minden oké? Láttam a videót. Hajni, hogy bírja, mert elég meggyötörtnek tűnt...? - kérdezgetett.

- Neked is szia. Igen, rendbe rakunk mindent, nehezen de túl éli. De szerinted egy kép, meg valami szöveg elég lesz? Nem akartam előtte mondani, de több a negatív komment, mármint a rá vonatkozóak közül. - suttogtam.

- Figyelj, vigyorogjon, mint az állat, ezzel majd sok mindenkit megöl. De ez nem lesz mindenkinek elég, sajnos mindig lesznek utálkozók.  A kiscsávó tett ki valamit? - kérdezte a saját stílusában.

- Még nem. De fog, vagyis nem hiszem, hogy hagyni fogja, hogy trollkodjanak vele.

- Szívós egy helyzet, de van kiút. Szóval pár perc és ott vagyok, addig hívd fel a kissrácot! - tette le. Ezek szerint, megint vezetés közben telefonált...

- Ki az? - vette fel Zsombi is a telefont.

- Nem szép dolog valakit megalázni, a nyilvánosság előtt főleg nem, ha ő nem is tehet róla. - kezdtem bele.

- Dehogynem. 

- Mégis miért? Tudok mindenről! Nem hatalmaz rá semmi, hogy ez tedd vele! - fogtam a fejem.

- De basszus, egyfolytában vele van! - akadt ki.

- De tudod, ő hűséges és más mint a többi, veletek egykorú lány... - sóhajtottam újból. - Figyelj, megértem, hogy szar. De attól nem csalna meg. És ez nem számít megcsalásnak. Csak féltékenység az egész. Nagyon hülye vagy, ha eddig erre nem jöttél rá. Fáj neki, hidd el, lehet jobban, mint neked. Nehéz, tudom. De el kell fogadnod, hogy van egy fiú haverja.

870 szó 

2021. 06. 07.

Tudom, tudom megint rengeteget késtem. Nem akartam megírni, mert nem szerettem volna Zsombit rossznak beállítani. De kellett a dráma... Ja, és kérlek ne öljetek meg. 🙏🏼😂🙈

Gondolom sokan nem sejtitek, de ezt a story-t be szeretném fejezni, és a Hamilton's sorozatomat írni. Fura ezt kimondani - vagyis leírni - de pár rész és az Egy dalban című "munkámat" befejezem. Szerettem ezt, de most nincs kapacitásom erre a könyvre és arra, hogy tovább vigyem a szálakat. Nem szeretném összecsapni, így most várok, a megfelelő rész mennyiségre, és igyekszem időben hozni a záró részeket. 💫

Köszönöm, azoknak akik olvassák ezt a történetet, és sok-sok online puszit küldök nekik. ❤️

Egy dalban ✔︎Où les histoires vivent. Découvrez maintenant