Egy dalban ✔︎

Hogy Mondjam El? ✨

16. hét, Hétfő

Ok egy szó, több ezer jelentéssel... Engem ez soha nem vonzott, az ürügy, csak egy kifogás, az ok pedig valós tény, ami általában fáj. Vagyis az én esetemben.
Soha nem szerettem ezt a szót, mert mindig rosszat rejtett maga mögött. Ez főleg akkor tudatosult bennem, mikor apa elhagyott bennünket, anya elvesztése miatt.

Okkal történik minden, szokás mondani. Igen ezt alá tudom írni, mert igaz. Kell a fájdalom egy ember életében, hisz az élet egy keserű játszma, amit nem is akarsz játszani, hisz tudod egyszer vesztened kell, hogy utána megtapasztalhasd a győzelem édes ízét. Tapasztalatom alapján a sors, az élet néha ellenünk játszik, és néha szövetkeznek, csakhogy pofára ess.

Az esküvő után, nem beszéltem sokat szinte senkivel. Ha kérdeztek válaszoltam, de magamtól egy szót sem szóltam. Időközben Gabi idegeskedett, hisz Gergőnek már mennek/mentek a forgatási, és már csak a közös jelenetek kellenének, csak én nem vagyok sehol. A saját karrierem a béka popsija alatt van, mert a klippemet eltoltam egy héttel, magánéletre hivatkozva. Sokat, és sokan szidnak, hogy nincsennek friss számaim, akkor, hogy vagyok még egyáltalán előadó? Ez egyszerű, Gergő jóvoltából... Akár mennyire is haragszom rá, érthető módon, most csak miatta vagyok YouTube felkapottak között.

- Zsófi, neked nem kéne készülődni? - jött be a szobámba Timi. Sajnos Marcival nem sikerült megbeszélnie semmit, hisz a srác nem akarja látni, mert elsőnek el kell fogadnia, hogy mit látott s mi történt...

- De... Csak semmi kedvem egyedül menni, és vezetni sincs! - mocorogtam.

- Hívd el Gergőt, ő az apa, egyszer ott a helye! Plusz elvállaltad, hogy segítesz neki, ezzel ő meghálálhatja, hogy hurcolja a várandós... Mi csodáját? - akadt el.

- Nem tudom, de írok neki, hogyha jót akar kocsival jön, és elvisz. - vettem elő a telefonomat.

- Amúgy a követőiddel nem akarod közölni, hogy gyereket vársz? - kérdezte.

- Ez bonyolult. Nem tudom, hogy mondjam el, csakúgy, mint azt sem, hogy Gergő felvállalja - e. Mert ha nem akkor inkognitóban tartom, és csak kiteszek egy képet. De ha igen, akkor ezt is át kell beszélnünk... - sóhajtottam, majd vártam a válaszra, mind Timitől, mind Pici apjától.

- Igaz. De szerintem, ha tényleg annyira bizonyítani akar, akkor ez egy jó pont lenne, vagyis nálam biztosan. - vonta meg a vállát.

- Na, én meg szerintem indulok. - fogtam meg a telóm, és lelépcsőzve, már húztam is fel a cipőmet.

- Akkor elvisz?

- Aha, 2 perc és ide ér. - keresgéltem a kabátok közt.

- Mit keresel? - jött oda hozzám.

- Nem tudom. - a picit kerekedő hasamra pillantottam, majd a nővérem barna szemeibe.

- Bőrdzseki, tuti nem, farmerkabáthoz már hideg van, szövetkabát?

- Az mióta vastag? - bámultam rá. - Meg az a tied.

- Nem baj, én nem használom, mert nem áll jól, tiéd lehet. És csakhogy tudd igenis meleg tud lenni. - mutogatott a bézs ruhára.

- Oké - adtam meg magam, mert maghallottam a dudaszót.

- Vigyázz magatokra. - mosolygott halványan.

- Úgy lesz! Puszi! - csuktam be magam után az ajtót, de a látványra nem készültem fel. Ő a kocsijának dőlve várt rám, sötét barna haját kócosra fújta a szél, amivel azt érte el, hogy kedvem legyen beletúrni. Kék szemei, úgy mértek végig, hogy szerintem egy rák is simán irigykedhetett volna rám. A fehér pólója kiemelte a hasizmát, amire nem egy nő csorgatta a nyálát. Mind ehhez egy fekete farmer nadrág párosult.

- Tudom, hogy jól nézek ki, de elég lesz a bámulásomból. - mondta egy önelégült vigyorral az arcán.

- Tudod hova kell menni? - sétáltam oda hozzá, figyelembe se véve előző mondatát.

- Igen. Na, gyere! - nyitotta ki az audija ajtaját, és megvárva míg nagy nehezen elhelyezkedem, becsukta utánam, majd a másik oldalra sietve, ő is beült.

- Köszi, hogy elviszel... - fordultam felé, már amennyire az öv engedte.

- Ez természetes. - bólintott egy pillanatig rám pillantva, majd a továbbiakban útra koncentrált.

- Tudod.. Nagyon sok embertől kapok üzeneteket, hogy miért vagyok előadó, ha nincs is új dalom... - kezdtem bele, finoman.

- Igen? - kérdezte őszinte érdeklődéssel a hangjában.

- Igen. Tudni szeretnék, hogy mi az oka... - haraptam a számba, mert nem tudtam, hogyan mondjam el neki, hogy amúgy rohadtul közölni kéne a Pici érkezését, még mielőtt egy hazugság törne ki a találgatásokból.

- Szerintem csináljunk egy képet, vagy valami ilyesmi, betag-eljük egymást, felrakjuk minden közönségi platformra, és nem nézzük a reakciókat, mert lehet, hogy nem éppen lenne jó. - mondta ki a fel nem tett kérdésre a választ.

- Rendben. De elsőnek szólok Gabinak. - mosolyogtam fel rá halványan.

703 szó
2021.05.05

A következő rész tartalmából:

- Ki az? - bámult rám Gergő, látva a lesokkolódott fejemet.

- Hy.. - hagytam figyelmen kívül a mellettem ülő embert. - No, but see you tomorrow. - forgattam a szemem, nem volt kedvem ehhez... Az exeim teljesen megőrültek! Még jó, hogy a volt ovis "barátom" rám nem ír... - OK, bye!

Tudom, tudom régen volt rész, de mentségemre legyen mondva, hogy bele kezdtem egy másik "könyvbe", amihez jelenleg több ihletem van. 🙈💫