Egy dalban ✔︎

In Promises Cave... 💫🖤

Néha csak, a hallgatás a legjobb válasz. Néha pedig az ha minden elmondunk. És ez is egy olyan pillanat volt, amikor ki kellett öntenem a szívem, dehogy éppen kinek? A gyermekem édesapjának...

- Tudod.. Sok minden történt mióta megkaptam tőled Őt, sőt az igazat megvallva rengeteg minden volt kettőnk közt azóta... Kezdve azzal, hogy te elhagysz, majd kiderül, hogy van barátnőd, és mikor őszintén meséltem neked a babáról, összevesztünk. Után azt hallom apától, hogy tőled tudja az igazat, mivel felhívtad. Mindezek elteltével találkozunk mert te nem bírtad ki Lizike mellett. Persze akkor is összevesztünk. És most, azt várod el, hogy hipp-hopp megbocsátsak, csak mert miattam szakítottál a csajoddal. Nem semmi! Csak tudod, ez nem így megy. Nekem idő kell mindenhez. Olyanokat mondtál, amiket komolyan gondoltál, hisz amikor az ember mérges, akkor mindig igazat mond, és nem fél a másik képébe mondani. Elhiszem, hogy megbántad, de ezzel nem tudok mit kezdeni. - sóhajtottam, majd befejeztem - Figyelj, ha bizonyítani akarsz, itt az esély. De ha nem, akkor az következményekkel jár. Ezt tudnod kell.

- Mikor kezdhetek? - kérdezte.

- Mi? - zavarodtam össze.

- Mikor bizonyíthatok?

- Te döntöd el. De nem egyszer kell, és nem is csak nekem. Viszont most mennem kell. Szia. - intettem, majd táskámat felkapva, haza indultam.

...

Szerencsére otthon volt még ebéd, így azt megmelegítve, elfogyasztottam, s utána elmosogattam a tányérokat, és az evőeszközöket. Miután ezt megtettem, kaptam 3 üzenetet. Egyiket Petrától, a másikat Gergőtől, az utolsót pedig Damientől...

Petra: Szióka, mizu van?

Én: Semmi említésre méltó, kivéve, hogy próbálkozik...

Petra: Ki?

Én: Szerinted?

Petra: Vagy Damien, vagy a másik..

Én: A másik...

Petra: Ma átmegyek nincs kérdés, Réka is jöhet. Anna sajnos dolgozik most szóval nem tud kocsikázni... Akkor ennyi. Fagyi, csoki, mi kell még?

Én: Semmi. Gyere át négyre,  hívom Rékát is.

Petra: Oksa, ott tali!

Ez volt a könnyebbik része a dolognak. Most jönnek a srácok, akiknek nem akarom megnyitni, az üzeneteiket, mivel.. Nem tudom, egyszerűen csak nem szeretném, de muszáj lesz, mert a kíváncsiság nagy úr. De akkor sem nyitottam meg, csak lehúztam a messenger értesítés fület, és anélkül olvastam el az üzentek tartalmát, hogy azt ők látták volna.

Damien: Two weeks, and I'll going...

Csak ennyit írt, mivel nem tud magyarul írni, csak így tudta elmondani, hogy két hét múlva jön.

Gergő: "Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet?
Leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket."

Most komolyan Csukás István: Ülj ide mellém című verséből idézett? Nem mondom, így rácsodálkoztam. De nem írtam neki sem vissza. Egyedül Rékának írtam, hogy jöjjön mert csajos este lesz, mire ő belelkesedett, és rögtön érdeklődött, hogy mikorra kell jönni.

- Megjöttem! - kiáltozott a húgom.

- Jól van! - szóltam le én is.

- Timi? - kérdezte.

- Holnap jön haza, ma még a hotelben van, ahol megszállt. - sóhajtottam, miközben lesétáltam a lépcsőn.

- De rossz, hogy mindig dolgozik. Nem hiszem el, hogy heteket kell távol lennie, mert koreográfus.

- Erről nem ő tehet... Vagyis csak részben. - tettem hozzá, hisz ha akarta tudta volna, hogy mondjuk ebben a kisvárosban tartson órákat, és nem Pesten.

- Tudom, de olyan rossz... - hajtotta le a fejét. Mire én rögtön megöleltem, mert neki tényleg olyan, mintha az anyukája lett volna Timi. Mindig ő volt az akinek, eszébe jutott, hogy mit kell tenni amikor sírt, vagy mikor elsőnek tetszett neki egy fiú, míg én csak álltam és támogattam, mert nekem mindig is másabb volt. Anya és az én kapcsolatom, nagyon szoros, megtörhetetlen, és már szinte legjobbbarátnők voltunk. Nekem ő volt a támaszom bármi történt is. Persze Timinek is elmodtam mindent, de ő soha nem úgy fogalmazott, mint anyu. Ez akkoriban nagyon zavart. Mert anya mindig higgadtan, nyugodtan kezelt mindent, míg a nővérem harapott mindenre, és idegeskedett mindenen, de azóta szerencsére ez változott. Szóval mikor Hajni, tanácsot kért, akkor már úgy éreztem, hogy tényleg hideg vérrel tud jó dolgot tanácsolni neki, így nekem ezzel nekem nem kellett foglalkoznom.

- Már holnap jön, és utána itthon lesz legalább két hétig. - mosolyogtam erőltetetten. Nem ment... Most nem. Tudtam, hogy valami nem oké, tekintve, hogy Marci, egyre ritkábban jön haza, Timi pedig ha itthon van, akkor csak egy hetet, hiába azt mondja két hét lesz...

- Ez csak álca.. Mindig kevesebbet van itt, mint ott... - kezdett könnyezni.

- Mi ez a gyász itt? - lépett be apa az ajtón.

- Semmi. És sok boldogságot a Kicsihez! - mosolyogtam halványan.

- Te ezt honnan tudod? - ráncolta össze a szemöldökét.

-Milyen Kicsi?! - ugrott meg Hajnalka.

- Öhm.. - vakargatta a tarkóját Csaba. - Tudod lesz egy féltestvéred! - vigyorodott el.

- Komolyan?! - sikított fel, majd apa karjaiba sietett. - De ki az anya? - nézett nagy szemekkel rá.

- Nem ismered. - sóhajtott.

- Én igen... - szóltam közbe.

- Azt tudom, de nem is mondta, hogy elmondta nektek.. - gondolkodott.

- Pedig igen, ma. Így ment el az öccse... Vagyis kis részben. Nagy részben miattam, de ez mellékes. - legyintettem, mintha mindegy lenne. Pedig nem volt az..

- Veled még beszélek. - nézett rám. - Amúgy a nővéretek hol van? - kérdezte, mire én úgy ráztam a fejem, mint aki egy szellemet látott.

- Hát... Elméletileg holnap jön. - felelte halkan, megtörten a kishúgom.

- Jönni fog, nyugi. - próbálkoztam.

A következő rész tartalmából:

A levél utolsó részét már sírva írtam, így egy bátor könnycsepp mepecsételte a bizonytalanságomat, és a zavarodottságomat. Hajnit is rávettem, hogy írjon egy levelet neki, arról, hogy miben kér tanácsot, mit gondol, ezzel leírva a gondolatait ami a szívét nyomja, vagy esetleg ami miatt boldog.

2021.04.03.