Egy dalban ✔︎

...Write You A Love Song.. 🎶

- Tudom... De.. Na jó nincs indokom... - mosolyodott el halványan.

- Ha szeretitek, azt akivel tettétek, akkor jó. De ha nem, és nem gondolkodtatok előre, akkor...

- Damien, kérlek.... Ne csinálj hülyeséget... - könnyeztem be mert sajnos tudtam mi jön.

- Sofia... Kérlek gondolkodj. Ide jöttem miattatok, erre ti bejelentették hogy terhesek vagytok. Ez nem úgy megy, mint egy tündérmesében. Ez a valóság. Idő kell, hogy feldolgozzam azt, hogy.. Lesz egy unokahúgom, vagy unokaöcsém. És persze, azt is, hogy a lány akit szerettem mástól terhes. Visszamegyek New York - ba, ott átgondolok mindent és visszajövök, ha ez sikerült. - mondta angolul, majd sóhajtás kíséretében felállt és kisétált.

- Szegényt nagyon kikészítettük.. - szomorkodott Naomi.

- Igen.. És angolt használt...- hisz tudni kell, hogy Damien csak akkor használja, ha NYC- Ben van, vagy ha velünk van, miközben ideges, és/vagy nem akar gondolkodni magyarul.. Szóval nála ez csak rosszat jelent, már ha itt van.

- Mit tettem.... - könnyezet be az említett nővére.

- Sssh... Tudod milyen.. Majd megnyugszik, csak, mint mondta idő kell neki.  - nyugtatta őt, és ezzel együtt magamat is.

- Tudom.. - sóhajtotta, majd mivel szóltak neki, vissza kellet mennie dolgozni, mert túl sokat időzött itt. Én meg nem is zavartam tovább, fizettem, majd leléptem.

...

Másnap ki sem mozdultam, nem volt erőm semmihez, és senkihez. Egész délelőtt csak egy dalszövegemet dudoltam, semmi mást nem.

"Se veled
Az életem már
Romokban hever,
Se veled
Az emlékek ketrecében,
Álmatlanul vergődve,
Se veled
Nélküled már, ez is
Felesleges
De se veled
Hiszen megbántottál,
Megsebeztél,
Az esélyeidet eljátszottad, rég"

Kis idő elteltével, és egy új ötlettel álltam Gabi konyhájában, ahol vártam, hogy a menedzserem befejezze a telefont.

- Igen, de nehogy baromságot csinálj! - tette le, majd rám emelve a fejét, figyelt, és várta, hogy elkezdjem, azt amiért jöttem.

- Mint tudod, rég volt új dalom, és az utóbbi időben elég sokat írtam. A kiadó hiányol, és a követőim is, így elő kell drukkolnom valami újjal. És mivel sok szövegem van úgy döntöttem, hogy válasszatok ki belőle párat, és megcsináljuk a klipet, és... Ennyi! - örvendeztem.

- Van terv, úgy látom. - mosolygott. - De ha ezt tényleg akarod, akkor egy kicsit várnod kell, mert Gergőnek is intézni kell meg neked is, szóval...

- Figyelj, nem baj, ha találkozunk. - sóhajtottam - Nem örülök neki, de meg szeretném mutatni az embereknek, hogy bennem most mik vannak, milyen nekem, így ezzel közelebb engedve őket magamhoz. Szükségem van erre, és ha ehez az kell, hogy Gergővel váltsuk egymást, hát legyen!

- Zsófi, nem kell ezt tenned, meg tudjuk oldani, én ígyis-úgyis  rohangálni fogok. Nem nagy ügy! - mosolygott, bár látszott, hogy mindenen jár az esze.

- De így lesz a legegyszerűbb. És pont! - fejeztem be, majd a dalokra tereltem a szót. - Elhoztam a jegyzetfüzetem, benne a szövegekkel, nézd át, ami tetszik, azt feléneklem. - mosolyogtam, majd a kezébe nyomva a kis füzetet, elkezdtem össze szedni a cuccom, ami csak a kistákám, és a farmer kabátom volt.

- Rendben, és köszönöm! - nézett rám hálásan.

- Semmiség, de megyek is! Hali! - köszöntem majd elindultam a kedvenc kávézómba, ahol már jó ideje nem jártam, hisz abban az épületben vesztem össze Gergővel, és utána Petráékkal is.

  Már ott ültem, és ittam a kávémat, mikor valaki megbökött hátulról.

- Hé! Éppen iszok! - szidtam le.

- Jól van na! Csak jöttem köszönni! - mosolygott, és mintha mi sem történt volna legutóbb, úgy ült le elém, és kezdett mesélni minden félét. Én meg csak bámultam rá, nem is figyelve miket hord össze... Neki a barátnőjével kéne lennie...

- Állj, állj! - állítottam meg, mert már a Picivel tervezgetett... - Neked barátnőd van, akihez hűséges vagy! Szóval kérlek menj el, és told oda a segged ahoz a nőhöz, aki tényleg a tiéd. - néztem rá határozottan.

- Én ott vagyok. - vigyorgott.

- Nem, egy mert a barátnőd Budapesten van. És kettő, az nem én vagyok. - néztem rá. Nem fogom bevenni többé a dumáját, tudom, hogy hülyeség lenne.

- Ne hazudj! Nekem nincs is barátnőm! - vigyorgott. Még mindig.

- De.. - próbálkoztam, de a szavamba vágott.

- Nincs! Szakítottunk miattad, szóval hidd el, hogy nekem mindig ti lesztek az elsők. - nézett rám reménykedve, és tényleg őszintének tűnt.

- Mondd, hogy ez egy hülye álom, és én most alszok! - sóhajtottam.

- Hmm.. Velem akarsz álmodni, nem is rossz! - komolyan, most már le akarom törölni azt a mosolyt.

- Álmodik veled a halál! - nyújtottam ki a nyelvem, majd folytattam a kávém elfogyasztását.

- Akkor jó halálom van! - nyújtotta ő is ki a nyelvét.

A következő rész tartalmából:

Néha csak, a hallgatás a legjobb válasz. Néha pedig az ha minden elmondunk. És ez is egy olyan pillanat volt, amikor ki kellett öntenem a szívem, dehogy éppen kinek?

...

Ez volt a könnyebbik része a dolognak. Most jönnek a srácok, akiknek nem akarom megnyitni, az üzeneteiket, mivel.. Nem tudom, egyszerűen csak nem szeretném, de muszáj lesz, mert a kíváncsiság nagy úr....

2021.03.29