Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18}

1. Undok

A nap cirogatta az arcomat, még én elnyújtóztam az ágyon. A munka időm két óra múlva kezdődik, így lassan tápászkodtam fel, és felvettem egy testhez passzos egybe ruhát. A leopárd mintás ruha illett a szememhez, hajamat pedig egy laza copfba kötöttem, ne zavarjon a munkahelyemen. Lassan sétáltam végig az utcán, és vettem magamnak és a főnökömnek is egy kávét. Az egyik sarkon fordultam be, mikor egy jó vágású férfi ütközött belém.
-Figyeljen már oda! - modult rám, és már el is tűnt. A kávém a szoknyámon landolt, így morcosan néztem utána. Már alig volt pár utca, így gyorsítottam lépteimen. Az üveg ajtót belökve a lábammal, egyből a főnök szobájához mentem.
-Szia Isobelle, köszi a kávét. - mosolygott rám,makd karon ragadott, és az öltözők felé húzott.
-Miért volt ilyen sürgős bejönnöm? Általában tízre jövök, mi történt? - néztem körbe a nyüzsgő emberekre.
-Új filmet forgatnak, és mi leszünk a sminkesek és mi adjuk a kellékeket.
-Mi lesz a film címe? - kíváncsiskodtam.
-Ending Beggings. - rántotta meg a vállát.
-Mi a feladatom? - pillantott fel barna szemébe, látni lehetett, hogy kirázza a hideg.
-Körbe vezeted Mr Stant, és segítesz neki. Körbe kell ugrálnod. - mosolygott, majd faképnél hagyott.
-De ki ő? - kérdezem inkább magamtól. A papírjaimat olvasgatva jártam a folyosókat, mikor hirtelen lefékeztem, és kitakodni kezdtem a táskámba, s valaki nagy erővel ütközik belém.
-Már megin? - emelem fel a fejemet a földről.
-A maga hibája. Állandóan az útban van. - húzott fel, majd gorombán rám nézett.
-Miért lenne az én hibám? - ugrottam fel mérgesen.
-ahhh Belle, úgy tűnik megtaláltad Mr Stant. - karol belém a főnök.
-Igen. Úgy tűnik. - mértem végig a férfit gyanakvóan.
- Nick. - nyújtja a kezét Stan a főnökömnek.
-Nick! Nem vállalom. Ez a férfi undok! Reggel miatta borult rám a kávém! - mondtam határozottan. Nick megfogta a csuklómat, és alrébb húzott.
-Óvatosan, ez fáj. - motyogtam.
-Légy kedves, rengeteg pénz van ebben a férfiban értetted? - pillantott szemembe mérgesen.
-Igen. - húztam el a kezem. Óvatosan vissza léptem Stanhez.
-Bocsánat jöjjön megmutatom hol találja a mosdót és az öltözőket. - motyogta, és könnyeim visszafogva sétáltam a folyosón. Nick tudja mennyire kell nekem a meló, és ezt piszkos mód kihasználja.
-Ha bármire szüksége van, ezt a gombot nyomja meg, és máris itt vagyok. - biccentettem, és a női mosdó felé vettem az irányt. Az emberek között szlalomozva mentem a fehér ajtóhoz, majd kicsapva azt, bezártam, és a mosdó kagylónak dőltem. Megmostam az arcom, mire csipogni kezdett a telefonom. Stan. Sóhajtva rohantam az öltözőjéhez, és kopogtam.
-Nyitva. - szólt mogorván.
- Itt vagyok, mit szeretne?- nyitottam ki az ajtót, és félig beléptem.
-Jó sokáig tartott ide érni. - motyogta. Sóhajtva néztem a földet, majd vissza a kékes szemeibe.
-Csak valami innivalót szeretnék. - biccent.
-Cola, víz, narancs, Sprite, valami? - pillogtam.
-Szénsav mentes vizet kérnék. - dünnyögte. El indultam a büfébe, ahol kértem egy mentes és egy bubis vizet, mivel nem emlékeztem melyiket mondta. Az ajtaján újra kopogva, válasz után újra beléptem, és a buborékos vizet nyújtottam felé.
-Menteset mondtam. - morogta.
-Bocsánat. - dadogva nyújtottam felé a rózsaszín mentes vizet,majd óvatosan kilépve a saját öltözőmbe mentem. Ideje át öltöznöm, a szexy kávés szoknya nem igazán a legjobb. Belebujtam egy hozen trogeres nadrágban, és egy kényelmes trikóba. Mi ez a ruha Isobelle? - mért végig Nick megállítva a folyosón.
-Muszáj voltam át öltözni. - rántottam vállat, és tovább sétáltam Stan öltözője felé. Kopogtam, s választ várva toporogtam az ajtó előtt.
-Gyere. - nyitott ajtót.
-Bocsánat, de meg kell beszélnünk a kosztümöket, sminkest és fodrász dolgokat. - mondtam, és bele néztem kékjeibe.
-Oké, előtte kérhetnék egy kávét? - pillantott bele a szemembe érzelem mentesen.
-Persze. Hogy szeretné? - bólintottam kedvesen.
-Kevés tej egy kiskanál cukor. -motyogta.
-Máris hozom. - biccentettem, és ismét elhagytam a termet. Ki kértem a kávét, és vissza sétáltam.
-Végre. - vette ki a kezemből szemeit forgatva.
-Szívesen. - suttogtam. Nem mondott semmit, csak leült a székébe. Még én magyaráztam neki a divatos ruhákat,amiket ajánlottak a filmhez, ő csak nézett, néha valami goromba megjegyzést téve.
-Mára enyi lenne, köszönöm hogy meghalgatott. Holnap találkozunk. - motyogtam, és készültem kilépni a helyiségből.
-Ahh ne magázz, iszonyat idegesítő. - forgatta meg szemeit, majd elfordult.
-Undok. - motyogtam, majd Nick irodája felé vettem az irányt.
-Mond Belle. - mosolygott.
-Nem akarok Stanel dolgozni, adj valami más melót. Akármit. - mondtam kérlelőn.
-Miért? - vonta össze a szemöldökét.
-Mert iszonyú undok. - vontam vállat.
-Okés. Stant lepasszolom Mika - nak, neked holnap találok valami más munkát. - biccent, majd egy köszönöm után elhagyom az egész munkahelyemen területét. Gyors léptekkel haladtam a fő út mellett, és bekanyarodtam az öcsém házához.
-Hé Dan. - nyitottam be, és megcsapott az alkohol szag, és a cigaretta füst.
-Hali Belle. - motyogta a kanapén fekve.
-Dan, megígérted hogy nem lesz több ilyen. Ezt csinálod és így segítsek neked? - kérdeztem könnyes szemmel.
-Ne aggódj Isobelle, ez az utolsó buli eskü. - biccent.
-Ide teszem a pénzt, ne cseszd el, fizesd be a hiteled, és vegyél valami kaját. - morogta mérgesen, majd el köszöntem, és hazafelé rohantam. Lerugtam a cipőm, és be dőltem az ágyba. Elegem van!