Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18}

22. Első Munkanap

A nap további részében Sebastian nem vette fel nekem a telefont. Aggódtam, de miután Chris elmondta hogy semmi baja, biztos lett a számomra, hogy haragszik.

Nem hallgattam meg, pedig mindent azért tett hogy nekem jobb legyen. Vajon az interjút is csak rákényszerítették?

----------

A nap el suhant felettem, észre se vettem hogy már este van, és éjszaka is csak forgolodni tudtam.

Reggel hamar meg ébredtem, bár nem igazán aludtam. Ma Dominic be fog tanítani pár dologra.

Egész jó idő volt, egy feszes térd nadrágot, és egy inget vettem fel. Hajamat szoros copfba kötöttem.

Ettem pár falatot, majd a kényelmes cipőmbe bújva már el is indultam a pékség felé.

Az út alatt, mintha az emberek utálnának, néha össze súgtak mögöttem, és szerintem hiába reménykedek, hogy csak a csúnya felső az oka.

Gyorsan baktattam a pékség ajtaján be, menedék reményében.

-Jó reggelt. - köszön Dominic jókedvűen.

-Neked is. - mosolyogtam rá.

-Elég idegenek tűnsz. - mért végig gyanakvóan.

- Csak nem sokat aludtam az éjjel. - vontam vállat.

-Hát én sem, Kevinnel filmet akartunk nézni. - sóhajtott.

-Ooo. Vagyis nem filmeztetek. - bologattam, majd sokat sejtően felhúztam a szemöldököm.

-A a. - rázta a fejét nevetve.

Először az irodában írtam alá pár papírt, majd megbeszéltünk hogy a pultba leszek, mint eladó. Néha besegítek a sütésbe, de csakis nyitás előtt.

-Jó reggelt. - mosolygok egy kedvesnek tűnő lányra.

-Szintúgy. Két kakaós csiga lesz. - mutatott a süteményre, majd várakozva nézett.

A kezembe nyomott egy egy kis pénzt, majd kinyögve hogy nem kér vissza, elviharzott.

-Itt mindenki ilyen modortalan? - kérdeztem a főnököm, aki abban a pillanatban lépett ki.

-Ne vedd magadra, biztos csak bal lábbal kelt. - biztatóan mosolygott rám.

-Jó reggelt. - nézett rám egy alacsony lány.
-Isobelle Swapf? Úr isten kérhetek egy képet?

A kislány olyan izgatottan kezdte el keresni a telefonját, majd se szó se beszéd, lőtt egy szelfit az értetlen tekintetemmel, és el is szaladt.

-Ez mi volt? - kérdezte Dominic.

-Én nem tudom. - motyogtam.

-Honan tudta a neved? - kérdezte meglepődve.

-Azt sem tudom. - suttogtam.

Értetlenül néztünk egymásra, majd megbeszéltem Dominiccel, hogy had én szedjem ki a sütőből a különböző pékárút.

Alig lehettem bent egy órát, de amikor kimentem, felfordult a gyomrom.

-Köszi a reklámot, de ennyire nem kellett volna. - suttogja a fülembe Dominic, a rengeteg újságíróra mutatva.

-Elhiheted hogy nem én hívtam. - motyogtam.

-Isobelle, igaz amit a New York-i tvben mondanak magáról? - esett nekem egy hölgy, amint észre vett.

-Nem tudom miről beszél. - suttogtam.