Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18}

17. Egy Levél Gyógyszer

Fájt a fejem, amikor fel keltem. Egész éjjel a saját fejem rabja voltam, és az álmomban ragadtam.

-Jó reggelt! - pattant be July, mire ijedten kaptam oda a fejem.
-Nem akartalak megijeszteni.

-Semmi baj, haza mehetek? - pillogtam vágyakozva.

-Igen,a doktor mindjárt megvizsgál, és a papírok után mehetünk. Chrissel haza viszünk. - mosolygott rám, majd amint belépett a doki, elhagyta a szobát.

A hátsó ülésen ültem. Hallgattam July dudolását, és figyeltem az elsuhano tájat. Holnap vasárnap, vagyis nincs semmi különös dolgom, úgyhogy pihenhetek.

-Köszönöm, majd talizunk. - szálltam ki a kocsiból, majd intve egyet, be sétáltam a házba.

Hodge nagyon örült nekem, és hála Julynak, tegnap adott neki enni, így nem kellett aggódnom. A fürdőbe kuckóztam magam. Be vittem egy laptopot, és mese nézés közben elmerültem egy nagy kád habos vízben.

A telefonom csipogott, de nem keltem fel megnézni, mert túl jó volt a víz. Csörögtem, legalább háromszor. Lehet több volt, de nem figyeltem. Túlságosan lekötött aranyhaj kalandja, és észre sem vettem, hogy a víz már teljesen kihült. Egy köntösbe burkolva magamat le sétáltam a nappaliba, és csak a kanapéra ültem. Hátra hajtottam a fejem, és némán sírtam. Enyhe fájdalmam volt odalent, így úgy döntöttem fel fogok keresni egy orvost, hogy fel mérje a károkat.

Letöröltem a könnyeim, és csak magam elé bámulva pihegtem a kanapén.

Az ajtóm ki vágódott, és Dan lépdelt elém. Magyarázni kezdett, de látta valami nem oké.

-Belle, legalább öt perce dörömböltem, mi történt. - rázta meg enyhén a vállam, majd mellémült.

-Nick... - suttogtam.

-Mit tett? Belle, beszélj már. - szorította meg enyhén a kezem.

-Megtette, de én nem akartam. - sírtam el magam.

-Megerőszakolt? - kérdezte egyre idegesebben.

Sírtam, Dan karjaiba zokogtam, nem foglalkozva semmivel. Már szinte kiszáradtam.

-Belle, ez így nem mehet. Gyere el a cégtől. Költözz hozzám, vagy akárhova. - ajánlotta fel, mire elmosolyodtam.

-Nem tehetem, tönkre tenné Sebastiant, engem és Alejandrat. - sóhajtottam lemondóan, mire Dan össze préselte a száját.

-Ne foglalkozz másokkal. Most csak magadat nézd. - simogatta meg a vállam, majd felhuzott.
-Öltözz, és pakolja.

-Hová megyünk? - kérdeztem szipogva.

-Hozzám. - jelentette ki, majd a szekrénybe nyúlt, kivette a nagy táskám, és elkezdett bele dobálni cuccokat.

Alig pár perc múlva már a házában voltam, Hodgeval, aki boldogan szaladt körbe a házba.

-Holnap felmondasz. - jelentette ki, mikor megrendelte a pizzát.

-Nem jó ötlet. - ráztam a fejem rosszallóan.

-Bízz bennem. - mosolygott rám.

-Nézünk valamit együtt? - kérdeztem halkan.

-Persze. - nevetett, majd a kanapéra kuporodtunk.

Lassan megjött a pizza futár, így együtt falatoztunk, és közben valami hülye vígjáték ment a tv-ben, amin Dan jót nevetett, én pedig csak mosolyogni tudtam.

Kellemetlen érzés futott végig rajtam, ahogyan táncoltak a műsorban. Szinte éreztem a derekamon Nick mocskos kezét, és azt gondoltam hogy soha nem fogom tudni lemosni.

-Dan, kérhetek egy nyugtatót? - hevesebben vettem a levegőt, majd meg sültem, pedig így délután 5 felé már lemenőben volt a nap.

-Aha. - állt fel aggódva, majd a kezembe nyomott egy doboz frontint.

-Köszönöm. - motyogtam, majd bevettem egyet.

Nem éreztem a hatását, ezért pár perc múlva még kettőt dobtam a számba, amíg Dan épp mosogatott. Úgy éreztem mintha csak cukor lenne, és inkább felpörget mint lenyugtat. Észre sem vettem magam, már egy levél gyógyszert is benyomtam.

-Fürdök egyet Dan. - mutattam az emelet felé, majd leejtve a dobozt, fel szaladtam.

Forró vizet engedtem, és a mai napon másodszor mártóztam meg benne. Mély levegőt vettem, és a víz alá buktam, majd vissza a felszínre. Majd újra, amíg egyszer elnyomott valami, és nem emeltem ki a fejem a víz alól.

Dan szemszöge

Belle fel szaladt fürdeni, engem pedig csak a csengő szakított ki a nagy munkából.

-Oh helló. - köszöntem nagy meglepedtséggel Julynak és Sebastiannak.

-Belle itt van? - kérdezték szinte egyszerre.

-Fürdik, gyertek be. - álltam félre, mire megindultak a nappali felé.

-Hogy vagy mostanság? - mosolyog rám July.

-Jol. Mostanában minden ok.... - mondtam volna, de félbe szakítottak.

-Mi ez a nyugtató? - emeli fel az üres gyógyszert Sebastian.

-Mi? Ez az előbb teli volt. - rohantam oda, hogy közelebbről megnezém.

-Belle. - motyogta Sebastian, és az emelet felé trappolt.

Isobelle szemszöge

Egy erős kar nyúlt értem, mielőtt magához vett volna a teljes sötét.

-Te megőrültél, mégis mi volt ezzel a célod? - ideges hangokat hallottam, csak a gazdáját nem láttam, foltokban észleltem a külvilágot.

-Nem tudom. - ráztam a fejem a vállába kapaszkodva.

-Megyünk azonnal a kórházba. - húzott volna ki.

-Kérlek csak oda ne! - sírtam el magam.

-Gyere, segítek megtörölközni. - emelt ki, majd rám terített egy törölközőt.

Óvatosan simogatott a textillel, de én elhuzodtam, és sírva fakadtam. Ég a testem minden porcikája, ahol csak hozzám ért.

-Kérlek ne sírj. - meztelen hátamra simitotta tenyerét, és én még csak most realizáltam ki van itt mellettem.

-Mit keresel itt Sebastian? - kérdeztem a padlót fixírozva.

-Téged. -nevetett, majd maga felé fordította a fejem.

Vörös szememet rá emeltem, és a karjaiba vetettem magam. Ott zokogtam Sebastian védelmező keze között, teljesen meztelenül.

-Én már megint pucéran vagyok előtted. - motyogtam.

-Már megszoktam. - kacsintott rám, egy gyerekes puszit nyomva a számra.

Éreztem a kis heget a számon, amit Nick okozott ahogy erőszakosan megharapta.

-Kérlek ne hagyj itt újra. - bújtam a melkhasához.

-Többé nem teszem. - suttogja, és egy ujjab csókot nyom a számra, egy kicsivel mélyebbet, de én elhuzodom.

-Sajnálom, egyszerűen nem megy. - nézek bele kék szemébe, mire biztatóan elmosolyodott.

Be segített a szobába, majd a konyhába ment, hogy megnyugtasson mindenkit, utána vissza jött, hogy mostmár pizsamában hozzá bujhassak, és próbáljak nyugodtan aludni. Hát én próbáltam.