🌷 Már megint vele raktak össze. Utálok vele lenni, nagyon undok velem. Bárcsak azt mondanák hogy hé Isobelle, nyugodtan menj haza. Ha csak egy kicsit is mutatna több tiszteletet a másik iránt, mindenki a lába előtt heverne. Elképesztően dögös pasi...
Tegnap korán le feküdtem. Alaposan lezuhanyoztam, és film nézés közben Bealudtam. A nappal keltem. Egész este idegeskedtem, imádkoztam, nehogy újra Stan mellé tegyen Nick. Nem értem miért ekkora arrogáns segg. Iszonyatosan jóképű, de így megértem hogy szingli. A telefonomat nyomkodva néztem meg az instat, ahol egy csomó értesítés fogadott.
Imsebastianstan elkezdett követni.
Meglepődve pislogtam, de nem követtem vissza. Az engedély keresek között is ott van?
Imsebastianstan : El viszem a ruhádat mosóba, kár lenne kidobni.
Isaobellaella: Ezt hogy érted?
Imsebastianstan: Ez a kép 🤑 jobb mint élőben.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Isaobellaella: Te tényleg ekkora tuskó vagy?
Kiléptem az alkalmazásból, és mérgesen csaptam le magam mellé a telefonom. Egy spagetti pántos felsőt vettem ki a szekrényből, egy farmer rövid nadrággal. A konyhában készítettem reggelit, kicsivel többet, így egy adagot elcsomagoltam, amit át viszek Dan nek, a bátyámnak. Megreggelizem, megcsavartam a hajamat, így loknisan hullott a vállamra. Lőttem egy képet, kitettem instára, és ki az első like - oló? Sebastian Stan. Ennek mégis mi baja? Egyszer azt mondta jól nézek ki, utána megint olyan undok hogy hihetetlen. Duzzogva bújtam bele egy fehér pántos magasított sarkú szandálba, majd kiléptem a házból és bezárkódtam. Gyors léptekkel mentem Danhez, aki mosolyogva figyelt a teraszról. Elém jött, és fel hívott a lakásba. -Szia Isobelle. - biccent kedvesen. -Dan, vér vörösek a szemeid. - állok meg előtte mérgesen. -Dehogy. - siet a konyha felé, és eltakarja az arcát. -Hálátlan vagy! Ki segítelek, a szarból, és te mégis drogozol. Egy utolsó drogos vagy Dan! Segítségre van szükséged! - üvöltötte az arcába, válasz helyett pedig csak erősen szájba vágott. A vér fémes íze gyorsan futott össze a számban, kezemet egyből az ütés helyére kaptam. -Belel, én... - suttogja kétségbe esetten. -Hozzám ne szólj. - dühöngve indultam meg a kijárat felé. Egy utolsó pillantást vettem Danre, és inkább a munka helyemre mentem. Nick már az óráját nézve figyelte ahogy belépek a helyiségbe. -Késtél. - billentette félre a fejét, így megpillanthattam a mögötte várakozó Sebastiant. -Nick én.. - kezdtem, de belém folytotta a szót. -Neked vérzik a szád? Mi történt Belle? - ültetett le a székre, így Stan is teljesen rám látott. Szemeit össze húzta, mintha rosszul látna. -Csak össze vesztem Dannel. - legyintettem. -Enyire? - nyomott a kezembe egy kis hideg vizes ruhát. -Nem vészes Nick. Inkább mond mi a mai dolog. - sóhajtottam. -Mivel nem vállaltad Mr Stant, így a ruha raktárba küldelek. - biccent mosolyogva. Tudja hogy utálok a ruha raktárba menni. És azt is tudja hogy Stannek ma ott lesz dolga. -Oke. - állok fel, és egyből távozom. El köszöntem az ajtóban, de nem jött válasz. Pár perc múlva már a raktárban voltam, ahol csipogott a telefonom.
Imsebastianstan: Remélem nem a reggeli üzeneteim miatt nem szeretnél velem dolgozni.
Isaobellaella: Nem. A tegnapi miatt nem akarok.
Imsebastianstan: Más pasi kéne melléd Dan helyett. Egy nő sem érdemli meg hogy kezet emeljenek rá.
A szívem dobbant egyet. Komolyan aggódik? Ez az illúzió egyből elszállt.
Imsebastianstan: Még akkor se ha te vagy.
Megforgattam a szememet, és. Mérgesen toporzékolva hajtogattam az ingeket. -Szia Belle. - lépett be July. -Oh szia. - motyogtam rá. -Téged is ide osztottak be? - pillantott szemébe nevetve. -Aha. - bologatok. Nem nagyon beszéltünk többet. A rádió halkan szólt, én pedig dudoltam a számokat, amelyiket ismertem. Shawn Mendes theres nothing holding me back című számát hangosabban énekeltem, amit July nagyon élvezett. -Szóval ezért megy ez ilyen lassan. - támaszkodott neki az ajtónak Stan. -Neked mi közöd ehez? - kérdezte July fejét oldalra döntve. -Nick mondta hogy jöjjek be és Isobelle majd megmondja mit kell felpróbálni. - lépett beljebb mosolyogva. Néma csendben figyeltem minden mozdulatát, ahogyan el sétált mellettem, és leült egy szabad székre. -Jo kis koncert volt. - suttogja oda nekem gúnyosan. July nem hallotta, legalábbis nem reagált. -Marha vicces. - motyogtam. Elő halásztam egy kockás inget, egy szaggatott farmerral, és be küldtem vele Sebastiant a fülkébe. -Ez kicsi. - lépett ki Stan póló nélkül, és a kezembe nyomta az inget. -Akkor tessék. - adtam neki egy számmal nagyobbat. Végig vezettem a tekintetemet a felső testén, majd elfordultam. A férfi eltűnt a függöny mögött, mi pedig várakoztunk Julyval. Kilépett, körbe fordult, mi pedig adtunk neki másik ruhát. July elment, így egyedül szenvedtem vele. -Nem hoznál nekem egy kávét? - néz rám nyuzottan. -Nem. - rázom meg a fejem. -Kifizetem a tiédet is. - próbálkozik tovább. -Hol hagytad egyáltalán akit kineveztek maga mellé? - pillantottam szemébe türelmetlenül. -Nem tudom. - vont vallat. -Na jó. De csak mert én is kívánom. - sóhajtottam, majd felpattantam a székből. -Tessék. - nyújtotta oda nekem a kártyáját. -Menj már. - toltam el, és kiléptem volna a helyiségből. -Azt mondtam fizetem. - biccent, és fél húzza a szemöldökét. -Én meg azt hogy hagyja. - néztem rá értetlenül. -Ohh hogy is iszod a kávét? - furdultam vissza. -Tegnap már mondtam. - billentette a fejét, kicsit mogorván nézve. Várakozva néztem rá, egyre mérgesebben. -Kevés tej, egy kanál cukor. - motyogta. A folyosón végig haladva kértem ki a kávékat, majd a raktárba vissza lépve majdnem neki ütköztem Stannek. -Ideje. - vette ki a kezemből, és a szék felé lépett. -Szívesen. - mondtam szemforgatva. Csendben ültünk egymás mellett, én a tejszinhabos lattet ittam, a szoba padlóját kémlelve, még ő végig engem figyelt. -Tiszta tejszínhab vagy. - motyogta. Meg töröltem a szám a kezemmel, mire Megforgatta a szemeit. Kicsit el öntött a méreg. -Miért ilyen gyerekes. - kérdezte sóhajtva, majd felállt és ki nyújtózott. Érdeklődve pillantott vörös arcomra, éreztem mindjárt felrobbanok. -Hihetetlenül undok vagy! - kiabáltam az arcába. -Te pedig hihetetlenül szép! - kiabálta vissza, majd arca megrándult. -Mi? - kérdeztem halkan, mire választ nem kaptam, csak a telefonom vad csörgését lehetett hallani.
