Tettem fél lépés távolságot, és felnéztem kék szemébe. Remélem a kislányom szeme is így fog pompázni.
-Ne sírj. Semmi baj. Semmi baj. - fogom két kezem közé az arcát, és lesimítom könnyeit.
-Akkor megbocsátasz? - kérdezi reménykedve.
Kuncogva bolintok, mire boldogan fordul körbe karjaiba kapva, majd fujtat egyet.
-Hát mindenesetre nehezebb vagy. - nevet, majd az arcomat kezdi vizsgálni.
-Meg szeretnélek csókolni.-Hát tedd azt. - susogom.
Ovatosan nyomja a száját enyémnek. Derekamra fog, amint megérzi hogy megrogy a térdem, egy percig meg sem szakítva édes csokunkat. Bőszen szívta be a levegőt, ami teljesen felcsigáz.
-Most vonhatom vissza az átkot? - kérdezi July az ajtóból.
-Dehogy ami kijár az kijár. - rázom a fejem nevetve.
-Te megátkoztál? - pislog értetlenül Sebastian.
-Igen. - bólint egyet a barátnőm, mire nevetni kezdek.
-Megvárjuk azért még Dant? - kérdeztem csücsörítve.
Bolintva válaszol, mire mosolyogva totyogom vissza a nappaliba, és az olvadt fagyimat az ölembe veszem.
-Nem, mostmár elég. - veszi ki a kezemből July, és a konyhába viszi.
-Hányadik doboz? - kérdezte Sebastian nevetve.
-Miért sajnáljátok a húgomtól? - támaszkodik Dan az ajtónak.
-Megeszi az összeset. - rázza a fejét July rosszalloan.
-Úgy tűnik nincs több titok. - néz a szemembe mosolyogva.
-Elmondtad neki hogy kislány? - billenti oldalra a fejét Dan.
-Nem! DAN! Lelőtted a poént! - nézek mérgesen a testvérem szemébe, mire lefehéredik.
-Meglepi. - vakarja kínosan a homlokát.
-Nyugi, el mondta. - kuncog Sebastian.
-És hogy milyen neven gondolkozol? - ült le a fotelba Dan, és keresztbe tette karjait.
-Azt még nem. - rázza a fejét Seb, és érdeklődve néz rám.
-Kettőn gondolkodom. Julyanna Zia Stan, vagy pedig Georgeta Dia Stan. - húzom el a szám, és a hasamon végig simítók.
-Georgeta? - kérdezi halkan.
-Mint az édesanyád. - susogom.
-Honnan tudod? - döbben meg.
-Utánad olvastam. Érdekelt hogy halad a film, és rá bukkantam. - vontam vállat.
-De az én keresztlányom! - mondja July durcázva.
-Bármelyik is lesz, a te leszel a keresztanya. - nevetek.
-Mi lett volna ha fiú? - simogatja meg az arcom Seb.
-Sebastian Cody Stan. - mosolyodom el.
-Mindenkinek három neve lett volna? - kérdezi érdeklődve.
-Családi megszokás. - rántok vállat.
-Remélem most hogy kivékültetek, el viszed, és nem kell többé éjfélkor mekibe menjek. - nevét fel Daniel, mire hozzá vágok egy párnát.
-Ez hányszor fordult elő? - kérdezte kíváncsian Seb.
-Egy héten? - nevetett tovább a testvérem.
-Ez a mi titkunk volt. - mutogatok vádaskodva.
-Ez nyílt titok volt. - száll be July a beszélgetésbe.
-Hármas titok. - fonom keresztbe a karomat.
YOU ARE READING
Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18}
Fanfiction🌷 Már megint vele raktak össze. Utálok vele lenni, nagyon undok velem. Bárcsak azt mondanák hogy hé Isobelle, nyugodtan menj haza. Ha csak egy kicsit is mutatna több tiszteletet a másik iránt, mindenki a lába előtt heverne. Elképesztően dögös pasi...