Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18}

14. Téves Ismeretek

A kinti hinta ágyon ébredtem, Hodge mellett. Nem tudtam hogy itt van e még Nick, csak reménykedtem, hogy már el ment.

-Jó reggelt. - mosolygott rám kipihenten.

-Neked is. - motyogtam lemondóan, amiből ő semmit nem vett észre.

-Péntek van, van kedved munka után csinálni valamit? - kérdezte izgatottan.

-Figyelj Nick, nem tudom. Ami azt illeti a tegnap estét nagyon elkapkodtam. Nem akarlak megbántani, de ez nem biztos hogy működni fog. - motyogtam, és reméltem hogy csak egy futó kalandot akart tőlem, de ez nem így lett.

Nick arca eltorzult, teljesen vörös lett, fel sem fogtam mi történik, mikor elém lépett, és a falnak taszított.

-Ez nem ilyen játék. Ha nem jösz el pénteken, el fogom mondani a tv - seknek, hogy Sebastian Stan és te az öltözőben nyomtátok. És ráadásul kiruglak, és elintézem, hogy semmi juttatást ne kapj. - fröcsölte a szavakat undorítóan közel az arcomhoz, majd mikor megpróbáltam ellökni, előre rántott, és erősen a falhoz vágott.

-Jó, megteszem. - suttogtam.

-Látod milyen okos vagy? - gúnyos hangja bele kúszott a fülembe, éreztem el árasztja a testemet az undor.

Sosem láttam Nicknek ezt az oldalát, nem mutatta senkinek, de így látva egy igazi psziho. Teljesen félre ismertem. Ha nem engedelmeskedek, Sebastian nagyon megüti a bokáját. Ha mégis, akkor én ütöm meg.

-Várlak a munka helyen kiscica. - végig simitott a hátamon, és elhagytam a házam.

Kész letargiában álltam magamban, és pislogni sem pislogtam. Sírni kezdem, levegőt is alig kaptam. A falnak támasztottam magam, mikor csenngettek.

-Isobelle, ki hallatszol, kérlek. - Dan hangja nyugodt volt, alig tudtam ki küszködni magamból egy nyitva vant.

-Veled meg ki az ördög történt? - kérdezte aggódva.

Arca teljesen normális volt, nyoma sem volt semmi tudat módosító szernek, amire kicsit meglepődtem.

-Semmi Dan, minden oké. - mondtam bolgatva, mire rosszalóan megrázta a fejét.

-Igen, én is a padlón szoktam zokogni, ha minden rendben. - rántott fel, és szorosan megölelt.

-Mi történt veled? - kérdeztem szipogva.

-Munkába álltam, ma van az első napom. Gondoltam be köszönök. És bocsánatot kérek. - huzta el a száját, mire meg öleltem, és rá mosolyogtam.

-Ez remek. - őszinte öröm járt át, végre Dan is talpra áll.

-De most inkább te mond. - húzott a konyhába, mire le ültünk egymással szembe.

Végig szipogtam a mesét, viszont Dan csak hallgatott, nem szólt közbe. Minden szónál úgy éreztem valaki a szívemet szorítja. Nagy levegőket vettem, és csak az jutott eszembe, hogy ezt azért csinálom, hogy Sebastiannak ne legyen belőle rosz.

-Nem akarod egyszer magadat nézni mások helyett? - kérdezte furcsán méregetve.

- Figyelj simia... - mondtam mosolyogva.

-Utoljára három éve hívtál majomnak. - nevetett fel, majd újra el konorult.

-Nem tudom ebben a helyzetben magamat nézni. - ráztam meg a fejem, majd egy csíkká préseltem ajkaim.

-Ha Nick bármit is csinál, hívj fel. - sóhajtott, mire az órára néztem, és hitetlenkedve vettem észre hogy elkestem.

-Egy pillanat, át öltözőm, és indulnom kell a munkába. - pattantam fel, mire Dan mondott valamit hogy mennie kell neki is, így ő el is ment.

Át öltöztem, egy kivágott felsőbe, és egy szoknyába, majd a táskámat felkapva futottam a munkahelyemre. Az üveg ajtót belökve szedtem a lépcső fokokat, meg sem állva Nick irodájáig, hogy még kapjam a mai feladatom.

-Isobelle, fél órát késtél! - nézett rám Nick szúrós szemekkel, majd megenyhülve fordult az asztala felé, ahol Seb ült a széken.

-Bocsánat. - suttogtam.

-Mindegy. Sminkes próba lesz Sebastiannak, úgyhogy légyszi. - mosolygott rám.

-Nick, nem fog menni. - razom meg a fejem bizonytalanul.

Mind a ketten rám kapták a szemüket, gyanakvoan végig mértek.

-Miért is? A legjobb aminkesem vagy. - lépett elém Nick, mire megszeppentem.

-Mert egész nap remeg a kezem, ideges vagyok. - motyogom.

-Akkor nyugodj le, és csináld meg a sminket. - sziszegte, majd az ajtó felé mutatott.

Remegve bolintottam, majd Sebastianra néztem, aki úgy nézett, mint aki mindent tud, és mégis tudatlan lenne. Némán egymás mellett ballagtunk, ügyet sem vetve a másikra. Végig magamon éreztem mindenki szemét

-Szia Belle! - intett egy itt dolgozó pasi, mire vissza integettem, egy percre el mosolyodva, utána pedig tovább sétáltam komoran.

-Nem bámulna mindenki, ha nem mutogtanád magad ilyen látványosan. - szólalt meg Stan, morogva.

Rá emeltem barna szemem, pislogtam párat, majd beléptem a kis helyiségbe. A sminkes asztal elé ült Seb, én pedig a tükröt néztem, pontosabban magam. Arcom piros volt, a szemem nem csillogott, a kis gyermekei pajkosság sem kacsintott rám. A szám belsejét ragcsáltam, majd le telepedtem Stan elé.

Szó nélkül vezettem végig a tonikos vattát az arcán, majd egy pár percig csak fel mértem az arcát.

-Hozzá is látsz még ma? - kérdezte oldalra billentve a fejét.

Ismét nem szolaltam meg, csak vele néztem a szemébe, majd a kis szivacsokra vezettem a tekintetem.

-Hé Belle. - nyitott be July, mosolygott, jó kedve volt, amint meglatott, ez el is szállt.

-Mi történt? - ugrott mellém.

-Majd később mesélek Juls, nem rontom el a kedved. - néztem rá egy fél mosollyal, mire csak ideges lett.

-Akkor rontod el, ha nem mondod el mi bánt. Látom ám, hova tűnt a kis fény a szemedből? - kérdezte arcomat megsimogatva.

A szemembe könnyek gyűltek, ezért inkább le hajtottam a fejem, nem akartam hogy Seb meglassa, és ezt is az orrom alá dörgölje. July viszont tudomást sem vett róla, felhuzott a kis székről, és szembesült piros íriszeimmel.

Alrébb húzott, de ez nem sokat ért abban a kis helyiségben. Magához húzott, szorosan ölelt.

-Édes, mi a fene történt. -suttogja maga elé, és a hátamat simogatta.

-July, végeznem kell a munkámmal, ebéd szünetben tali. - húzódtam hátra, és még töröltem a szemem.

Bolintva kiment, én pedig vissza helyezkedtem Stan elé, aki egy szót sem szólva nézte a szemem, de én egy percre sem néztem bele az övébe, rendíthetetlenül dolgoztam. Egy kevés pirosítót kentem oldalra, mikor csippant a telefonom, így egy kisebb csíkot húztam Seb arcára.

-Puer autem nut. (Bassza meg az anyját) - káromkodtam Latinul, mire Seb fel húzta a szemöldökét.

Egy szót sem szólva fejeztem be sminket, majd fél mosolyra húztam az ajkamat, és épp kilépni készültem.

-Kész vagyunk. - suttogtam.

-Ideje volt. - mondta, majd nyújtózkodott egyet, és kiment mellettem.

Az ebédlőbe mentem, ahol July már várt rám, én pedig arra hogy jól ki sirhassam magam.

Sziasztok!
Kicsit csavaros rész, a kövi izgibb lesz.
A latin szövegek nem biztos hogy pontosak! Ne kövezzetek meg!

Ha tetszik a történet, jelezd, és sietek a kövi résszel ❣️❣️