7. Várok

1.6K 80 5
                                    

-Szerintem mi megyünk. - mutatott az ajtóra July, majd egy sziasztok után Chrissel karöltve távozott.

Percekkel később is csak némán ültünk Sebastiannal. Teljesen magába volt fordulva, ahogyan én is.

-Sebastian nem akarok bunkó lenni, de menj el. - motyogtam. Őszintén, nem akartam hogy elmenjen. Bele gondolni is nehéz, hogy konkrétan össze melegedtünk, miközben egy nálam jóval híresebb lánnyal volt. Akárkit megkaphatott. Mindenki azt várja el tőle, hogy egy hírességel legyen együtt.

-Nem akarlak itt hagyni. - susogta mámorító rekedtes hangon. Legszivesebben az ölébe ültem volna, hogy apró csokokat nyomjon a számra, és hogy használjon ki. Ahányszor és amikor csak akar, de nem tettem. Nem én lettem volna.

-Miért nem akarsz? - kérdeztem felé fordítva a fejem. Őszinte és egyenes válaszra vártam. Azt akartam hogy kimondja hogy kedvel, vagy csak hogy tetszem neki.

-Mert szükséged van rám. - mosolygott oldalasan. Nem volt őszinte. Sebastian arca eltorzult, mintha valami eszébe jutott volna, de egy szót sem szólt.

-Így nem fogunk egyről a kettőre jutni. Miért jöttél ide, vagy miért voltál egész végig Alejandraval? - próbáltam minél nyugodtabban kérdezni, nem akartam sem őt sem magamat felzaklatni ennél jobban.

-Az egész ügynökség azt várta el tőlem hogy randizzak vele, szerintük nagy szenzáció lenne belőle. - túrt hajába, majd a falnak támasztotta fejét. Hideg volt a fal, mindketten tudták, hogy ebből bajuk is lehet, de ott ültek, egymást bámulták, mintha meg lennénk babonázva.

-És te mit akarsz? - kérdeztem óvatosan. Kacér mosollyal rám nézett, tudtam mire gondol.

-Ha megmondanám, megharagudnál. - mondta nevetve. Arcom vörös lett, a plafonra emeltem a szememet, próbáltam kerülni Sebastian igéző szemét, de nem ment.

-Tuskó. - motyogtam nevetve. Stan is felnevetett. Nem akartam megbocsájtani neki. Azt akartam hogy küzdjön értem. Hogy megmutassa hogy kellek neki. Bele nézett a szemembe, egy puszit nyomott a számra, és kilépett az ajtón. Talán az életemből is. Kellett pár perc, hogy felfogjam tényleg elment.

Nem akartam busulni, inkább a tv elé kuporodtam, Vártam valamire. Vagy inkább arra vártam hogy vissza jön és egy irtó jót szexelünk a szobámba.

Megraztam a fejem, miközben a konyhába mentem, hogy elmosogassak.,nem számítottam rá, hogy enyi mosatlanom van. Jó forró vízban elmostam az edényeket, majd leöblítettem, és a csepegtetőre tettem. Megtörölve a kezemet, lehuppantam a kanapéra, és vállat vonva vettem tudomásul hogy porszívózni kéne. El feküdtem, nem érdekelt semmi, viszont amint csippant egyet a telefonom, már ugrottam is érte. Csak July volt. Ép játszottam még kétszer, így mikor harmadjára ő írt, először fel sem fogtam.

Imsebastianstan:
Alig tudok koncentrálni! Te vagy a fejemben.

Isaobellaella:
Akkor gondolj valami másra

Imsebastianstan:
Csak az a mámorító hangod megy a fejemben. Ahogy megremeg az egész tested.... Uhh baszod.

Isaobellaella:
Seby! Elég!

Imsebastianstan:
Nem meeegy. Szinte érzem ahogy bele sohajtasz a számba.

Isaobellaella:
ELÉG!

Szívem hevesen dobogott, levegőt alig kaptam és teljesen bele pirultam az üzenetbe. Szinte látom magam előtt az ön elégült képét. Annyira szívesen behuznék neki!


Sziasztok! Kicsit nagyon rövid részt hoztam, a következő jobb lesz ígérem, viszont nem tudom milyet szeretnétek. Én egy kicsit 18 + ra terveztem, izgi fordulattal. Jöhet? Vagy kihagyjam inkább a mocskosabb részleteket?
By : puffancsmarvel

Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18} Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon