Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18}

16. Igazság

Isobelle szemszöge

Homályosan láttam, talán inkább nem is láttam, csak hallottam ahogy benyitnak. Ijedten kuporodtam be a sarokba, reménykedve, hogy nem Nick akár valamit, de July édes hangja a levegőbe hasítva hozta belém a nyugalmat.

-Belle! Jézusom. - elém szaladt, és keze közé fogta az arcom.

Nem akartam, hogy ennyire letargiában lásson. Szememet össze szorítottam, és próbáltam elforditani a fejem.

-Hé! Nézz rám! - fordította vissza a fejem, és óvatosan simogatni kezdte.

-Nem vagyok jól. - rázom meg a fejem, miközben egy újabb pánik roham jön rám.

Életemben háromszor volt ilyenem, és abból kettő a mai napon volt. Hirtelen levegőt sem kaptam, és July előtt fuldokoltam.

-Úr isten, Chris, hívd a mentőt. - aggódva mutogatott a párjának, miközben nálam egyre sötétebb lett a kép.

-Le ne csukd a szemed. - kezdett el pofozgatni July, és óvatosan fel húzott.

Itatni próbált, de egy korty sem ment le, fulladoztam, mintha a tenger mélyén lennék. Émelyegve néztem ahogy Chris be engedi a mentősöket, akik beszélnek hozzám. Mit mondanak? Nagyokat pislogva fordulok körbe, de már nem látok mást, minthogy két kéz ölel magához.

July szemszöge

Türelmetlenül vártunk a váróban, még meg vizsgálták Bellt. A lábaimmal doboltam, Chris pedig simogatva nyugtatni próbált, de hiába. Vártam a kávém, mintha az bármiben is segítene. Nagyokat lélegezve nyugtattam magam, és gondolkodtam a megoldáson.

Biztosan az az átkozott Nick tett valamit, amit ki fogok deríteni, de biztos lehet benne, hogy nem fogja zsebre tenni azt amit kap. A vér a fejembe áradt, egyre mérgesebb lettem.

-Fel ne robbanj. - nézett rám Chris furcsán.

-Nem fogok. - mondtam mérgesen.

-Akkor ne változz Hulká se. - nevetett óvatosan, majd jó szorosan magához ölelt.

-Bocsi, csak ideges vagyok. - fújtam egy mélyet, majd nyomtam egy puszit az arcára.

-Tessék. - nyújtott felém egy kávét Sebastian, majd levágta magát a kanapéra.

Sebastian előbb ide ért, mint a mentő, és majd szét robban az idegtől. Kétszer fogtuk vissza, hogy ne menjen és verje szét Nick csinos pofiját, amit mondjuk szívesen végig néznék, de még mindig nála van az adu.

Egy fehér ruhás nő jött felénk, ezért egyszerre pattantunk fel. Végig nézett rajtunk, mintha valami nagyon érdekes lenne.

-Isobelle hozzátartozói? - kérdezte mosolyogva, mi pedig bólintottunk.
-A rohamot egy trauma okozhatta, egy félelem, akármi. Esetleg egy tett, amire van is egy sejtesünk. - mondta rejtélyesen, én pedig egyre türelmetlenebb lettem.
-A teste különböző pontjain dulakodás nyomai vannak. - billentette oldalra a fejét.

-Hogy érti? - Sebastian össze szorította öklét, attól féltem, beüti a falat.

-Erőszak. A hölgy talán erőszak áldozata lett. - a nővér egy csíkká préseli ajkát, majd miután közölte hogy be mehetünk, elment.

Szinte be rontottunk a szobába, nem gondolva arra, hogy talán Belle alszik.

Isobelle szemszöge

Morajlásra ébredtem. A szememet majdnem ki vakítótta a fehérség, és azt hittem még haltam, hogy isten vár a fény végén, és azt akarja menjek közelebb.

-Belle, a szívbajt hoztad rám. - ölel meg jó szorosan July.

-Hol vagyok Juls. - motyogom.

A fejem kotyagos, meg keveredtem, és ha meg kérdeznék, nem tudnám meg mondani a nevemet.

-Kórházban. - simogatta meg a kezem valaki, amitől jól eső bizsergés szaladt végig a hátamon.

-Ki ez a szexy hangú pasi? Alig látok. - suttogtam, és próbáltam rendszerezni a látásom, hátha megszokom a fényt.

-Próbáld kinyitni a szemed. - nevetett July, mire egy jó perc után össze találkozott a tekintetem vele.

Arca nyuzott volt, és mintha nyomná valami a szívét.

-Sebastian. - suttogtam.

Le hajolt mellém, és a kezemre nyomott egy puszit. Rám mosolygott, majd pedig aggódva fürkészett.

-Kérlek, mond el mi történt. - faggatott July, de nem tudtam megszolalni se.

A torkomat el szorították a fel törekvő könnyeim, és mintha meg némultam volna, csak tátogni tudtam. Lelki szemem előtt leperegtek azok a pillanatok.

-Kérlek mondj valamit. - Sebastian könyörgő hangja volt az utolsó csapás, ki tört belőlem a sírás.

Próbáltak nyugtatni, de csak akkor maradt alább, amikor kezdtek elfogyni a könnyek.

-Bármi az, elmondhatod. - bizonygatta July, és el mosolyodott.

-Nem tehetem. - ráztam meg a fejem.

-Tudok Nickről, arról hogy meg fenyegetett. Azt is tudom, hogy csak is miattam teszed ezt, ami elég bosszantó, hogy minden fájdalom ér miattam. - suttogja, mire kikerekedik a szemem, és mérgesen Julyra nézek.

-Szuper Sebastian, soha semmit nem fogok el mondani neked. - mérgelődött, majd tarkón vágta.

-Haza akarok menni. - susogtam, mert már csak erre volt energiám.

-Holnap haza mehetsz. - húzta el a száját Chris.

A plafont bámultam, majd Sebastian szemeit. Újra a plafont, majd megint a szemeit. Percekkel később már csak ketten voltunk, Sebbel, mivel July és Chris leléptek mert valami dolguk volt.

-Bántott? - szólalt meg jó pár perc néma csend után.

-Ez kérdés volt? - pillantottam bele aggódó íriszeibe.

-Kérlek, beszélj hozzám. Mond el mi történt. - könyörgött, csakhogynem le térdelt, én pedig megsajnáltam, mivel ő tudott a legkevesebbet.

-Bántott Sebastian. Szavakkal és tettekkel. Amikor elmentél, szórakozni akart, de én nem. - alsó ajkamba haraptam, de hamar abba hagytam, mivel fájt.

-Hogy merte?! Az a féreg!! - szinte kiabált, majd felpattant és ki akart menni.

-Ne hagyj magamra. - kérleltem, de mintha még sem hallotta volna.

Fájdalmasan rám mosolygott, és kiment. Magamra hagyott, hogy egyedül maradjak a gondolataimmal, amit nagyon nem akarok. Egész éjjel nem tudtam aludni, és nem is akartam, mivel ha lehunytam a szemem, csak ő volt ott. Nick mocskos keze újra hozzám ért.

Egy óra múlva a nővér megunta, és be altatózott. Sírtam miatta, de ő csak a munkáját végezte. Egész éjjel újra éltem. Újra és újra. Szinte éreztem a fájdalmat is, amitől a legjobban féltem, hogy nem fogok tudni fel ébredni, és bár fel tudtam volna, soha senkinek ilyet nem kívánok, ezt a fájdalmat.