Repültek a napok, és a hetek. Az utolsó hónapban vagyok, miközben Seb és én haza értünk a nyaralásról. Itthon sürgünk fogunk, be rendeztük a baba szobát, és kicsit a sajátunkat is újítgattuk.
Éppen a vacsorát készítettem, miközben Seb terített. Feldobtam a palacsintát, majd elkaptam. Egy rutin, amit bármennyi kihagyás után sem tud elfelejteni az ember.
Igen, Seb még főzni és sütni is alig hagyott. Kakaós és lekváros palacsintát majszoltam, míg Seb a nutellásat tolta befelé.
Ahogy változtak a hormonok, úgy lettem én is egyre érzékenyebb, így Sebastian nagyon figyelt arra hogy mit mond, ugyanis minden apróságon sírva tudtam fakadni. Babuzsgatott engem végig, ahogy most is teszi.
-Dehogy eszel sokat. Most kettő helyett eszel. A babának kell a táplálék. - simogatja meg az arcom, és egyben a hasamra is teszi kezét.
-Akkor nem vagyok nagyon kövér? - szipogtam, majd egy zsepibe fújtam az orrom.
-Dehogy édes. - puszil homlokon, majd fel húz, és fenekemre csapva elküld fürdeni.
Immár mosolyogva indulok kifelé, de erős fájdalmat érezve az ajtó keretbe kapaszkodva nyögök fel.
-Hé. - ugrik mellém a férfi, mire kicsit megnyugszom.
-Minden oké, csak nem tudom. - motyogtam, a következő pillanatban pedig mintha bepisiltem volna.
-Azt hiszem elfolyt a magzatvíz. - motyogtam sokkosan.
Hirtelen azt sem tudtuk hova forduljunk, de végül Seb felkapta az szekrényből a vészhelyzeti táskát, és már indultunk is a kocsiba
Fujtattam és lihegtem. Nyögtem, az autó ülést szorongattam, de nem enyhült.
-Ez a kölök nem bír magával. - kapkodtam a levegőt, mire Seb csak gyorsabb sebességre kapcsolt.
Hála égnek hamar beértünk a kórházba, ahol a nővérek egyből kezelésbe vettek.
Amikor az orvos kerdezősködni kezdett, alig tudtam rá figyelni.
-Hölgyem kérem ne feküdjön ki. Maradjon ébren. - hallom a távoli hangot, és küzdök, mert a következő pillanatban beengedik Sebet is, már átöltöztették, így lehetett bent velem.
-Minden rendben lesz. - susogta nekem, de én éreztem, tudtam hogy még nagyon hosszú éjszaka áll előttem.
Köszönöm a türelmet, és a kedves kommenteket, folytatom, amint tudom, és köszönöm hogy elolvastad❤️
YOU ARE READING
Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18}
Fanfiction🌷 Már megint vele raktak össze. Utálok vele lenni, nagyon undok velem. Bárcsak azt mondanák hogy hé Isobelle, nyugodtan menj haza. Ha csak egy kicsit is mutatna több tiszteletet a másik iránt, mindenki a lába előtt heverne. Elképesztően dögös pasi...