38. Baba

841 45 0
                                    

Repültek a napok, és a hetek. Az utolsó hónapban vagyok, miközben Seb és én haza értünk a nyaralásról. Itthon sürgünk fogunk, be rendeztük a baba szobát, és kicsit a sajátunkat is újítgattuk.

Éppen a vacsorát készítettem, miközben Seb terített. Feldobtam a palacsintát, majd elkaptam. Egy rutin, amit bármennyi kihagyás után sem tud elfelejteni az ember.

Igen, Seb még főzni és sütni is alig hagyott. Kakaós és lekváros palacsintát majszoltam, míg Seb a nutellásat tolta befelé.

Ahogy változtak a hormonok, úgy lettem én is egyre érzékenyebb, így Sebastian nagyon figyelt arra hogy mit mond, ugyanis minden apróságon sírva tudtam fakadni. Babuzsgatott engem végig, ahogy most is teszi.

-Dehogy eszel sokat. Most kettő helyett eszel. A babának kell a táplálék. - simogatja meg az arcom, és egyben a hasamra is teszi kezét.

-Akkor nem vagyok nagyon kövér? - szipogtam, majd egy zsepibe fújtam az orrom.

-Dehogy édes. - puszil homlokon, majd fel húz, és fenekemre csapva elküld fürdeni.

Immár mosolyogva indulok kifelé, de erős fájdalmat érezve az ajtó keretbe kapaszkodva nyögök fel.

-Hé. - ugrik mellém a férfi, mire kicsit megnyugszom.

-Minden oké, csak nem tudom. - motyogtam, a következő pillanatban pedig mintha bepisiltem volna.

-Azt hiszem elfolyt a magzatvíz. - motyogtam sokkosan.

Hirtelen azt sem tudtuk hova forduljunk, de végül Seb felkapta az szekrényből a vészhelyzeti táskát, és már indultunk is a kocsiba

Fujtattam és lihegtem. Nyögtem, az autó ülést szorongattam, de nem enyhült.

-Ez a kölök nem bír magával. - kapkodtam a levegőt, mire Seb csak gyorsabb sebességre kapcsolt.

Hála égnek hamar beértünk a kórházba, ahol a nővérek egyből kezelésbe vettek.

Amikor az orvos kerdezősködni kezdett, alig tudtam rá figyelni.

-Hölgyem kérem ne feküdjön ki. Maradjon ébren. - hallom a távoli hangot, és küzdök, mert a következő pillanatban beengedik Sebet is, már átöltöztették, így lehetett bent velem.

-Minden rendben lesz. - susogta nekem, de én éreztem, tudtam hogy még nagyon hosszú éjszaka áll előttem.

Köszönöm a türelmet, és a kedves kommenteket, folytatom, amint tudom, és köszönöm hogy elolvastad❤️

Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18} Where stories live. Discover now